Budapest, 1984. (22. évfolyam)
6. szám június - Dr. Buza Péter: Lófrálunk a régi Pesten
tása elsősorban a járművezetőktől függ. Ők érzik percről percre a forgalom ritmusát, a zavarok hatását, illetve a szabad út előnyét és lehetőségét. Arra kell tehát ösztönöznünk őket, hogy a részmenetidőket is szem előtt tartva haladjanak az útvonalon — s ezzel nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülés járjon. — Ez azonban nemcsak szubjektív tényezőkön múlik. Ott vannak a folyamatos haladást akadályozó más járművek. Meg aztán a gyalogosok is .. . — Munkájuk végzésében, a forgalomban való tájékozódásban a járművezetők számithatnak a forgalomirányító központ segítségére. A csomópontok egy részénél részmenetidőellenőrzéseket végzünk. A körúti villamosok mindegyike fel van szerelve URH-val, megkérdezzük a vezetőtől, hol jár éppen. A diszpécser pedig tájékoztatja, hogy milyen tempóban haladjon tovább, hogy „időben" érkezzék a következő részmenetidős megállóhoz. Azokon az útvonalakon, ahol egyáltalán nincs vagy csak kevés járművön van ilyen készülék, ott forgalmi tisztjeink állnak a csomópontokon URH-val a kezükben, s amellett, hogy figyelmeztetik a járművezetőt a haladási sebességre, utasinformációs tevékenységet is ellátnak. Tehát ezt a lehetőséget is felhasználjuk a kulturáltabb BKV-utas kapcsolat megteremtésére. A menetrendszerűséggel, a részmenetidők betartásával végeredményben két dolgot szeretnénk elérni: a közúti közlekedés részeként a tömegközlekedés prioritásának fokozását — buszsávok, megfelelő periódusidők a jelzőlámpáknál —, valamint a járművezetők ösztönzését. — Nem mond-e ellent a rugalmasság a menetrendszerűségnek? Teszem azt, egy nyári délután nagy zivatar támad, vagy valamely nemkívánatos esemény miatt zsúfoltság keletkezik az egyik végállomáson, tehát soron kívül kell indítani egy vagy két buszt. — A menetrendszerűségre való törekvés, a pontosság, a megbízhatóság és a rugalmasság nem választható el egymástól. Ha a forgalom ritmusa valamely okból megszakad — vihar, csőtörés, baleset stb. —, akkor a menetrendtől tudatosan el kell térni. A tudatosságon van a hangsúly. A forgalmi tisztnek vagy a járművezetőnek ideiglenes menetrendet kell készítenie. Persze számolniuk kell azzal, hogy a korábban elindított jármű nem biztos, hogy korábban érkezik is a feltüntetett helyekre, mert a zsúfoltság miatt hosszadalmasabb a le- és a felszállás. A másik lehetőség: a valamilyen forgalmi akadály miatt veszteglő villamosok utasainak elszállítására autóbuszokat kell átirányítani. — Honnan jöhetnek például a villamospótló autóbuszok? — Ha csúcsforgalom idején történik fennakadás, amikor minden járművünk az utcán van, akkor a menetrend szerint közlekedő autóbuszok közül csoportosítunk át kocsikat, mégpedig azokról a vonalakról, melyeken a járművek száma meghaladja a harmincat, mint például az l-es, a 4-es vagy 7-es „családban". Ha az üzemzavar napközben vagy este-éjszaka történik, akkor garázsból küldjük a tartalékot, az úgynevezett rendkívüli állapotokra szóló kocsiparkból. Tavaly egyébként 14 ezer esetben volt szükség járműátcsoportosításra, magyarán villamos-, illetve troli, HÉV-pótlásra. — Megvan-e a lehetősége s hozzá a hatásköre a menetirányító forgalmi tisztnek, hogy saját belátása szerint eltérjen a rendes menetrendtől? — Mindig az utasok elszállítása az elsődleges szempont. A forgalomirányítónak nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy a mindenkori helyzetnek megfelelően, önállóan intézkedjék. Ha esetenként — rugalmasan — két kocsit indít egyszerre, a végállomáson várakozók azt mondják: ez igen! A háromnégy megállóval odébb toporgó utasok viszont megütközve néznek a két zsúfolt buszra: mi történt már megint?! Ezért az utasokat, akik igénybe veszik szolgáltatásainkat, tájékoztatni kell minden, a megszokottól eltérő helyzetről. Mert az utas csak azt konstatálhatja: nem jön a villamos vagy a busz. Igaz, attól még nem lesz ott a villamos, és nem lesz gyorsabb a közlekedés, ha megtudja a késedelem vagy járatkimaradás okát, de a tájékoztatás megszünteti a legrosszabbat, a bizonytalanságérzetet. — Hogyan működik a BKV utastájékoztatási rendszere, 5 milyen fejlődésről számolhatunk be? — Első helyen kell megemlítenünk a személyes kontaktust. A járművezető közvetlen kapcsolatban van az utasokkal, előtte a mikrofon, s munkájával együtt járó kötelessége az udvarias tájékoztatás: bemondani a megállóhely nevét, majd indulás után a következő megállóét. Üzemzavarok idején hangosító berendezéssel ellátott irányító kocsijaink mennek végig az érintett útvonalon, és tájékoztatják a megállókban várakozó utasokat a történtekről, kérve megértésüket és türelmüket. Utastájékoztatásunk egy másik, korszerűbb módja az URH. Terveink szerint még ebben az ötéves tervben 275 járműre szerelünk fel URH-berendezést. Ez azt jelenti, hogy a belső kerületek csaknem minden kocsijával közvetlen kétoldalú kapcsolatunk lesz. Az irányító központból ily módon azonnal értesíteni, irányítani tudjuk a járművezetőket. És a járművezetők is tudnak jelentkezni, tájékoztatni bennünket, és segítséget kérni. Jelenleg 120 járművünkön van URH, számukat tehát megkétszerezzük. A VII. ötéves tervben pedig, további 800 URH-készüléket szerelünk fel. Természetesen a jelentősebb külső kerületi járatokon is lesz rövidhullámú adóvevő. Valamennyi berendezés alkalmas központi utastájékoztatásra is. Tehát innen a forgalomirányító központból „beszélni" lehet a 6-os villamoson utazókkal. Közölhetjük például, hogy a Petőfi-hídon összekoccant két kamion, emiatt lelassult, vagy szünetel a villamos- és autóbusz-közlekedés, s ezt figyelembe véve kérjük, hogy más útvonalon közelítsenek úti céljukhoz. És a dugó kikerülésére javaslunk útvonalakat is. — Az utastájékoztatáshoz tartoznak még a megállókban és a forgalmi csomópontokon levő táblák. Korábban ezeken csak annyi volt feltüntetve, hogy mikor indul az utolsó kocsi a végállomásról. Aztán kiírtuk, mikor indul az első, majd jeleztünk a minimális és maximális követési időt. A napjainkban felszerelt táblákon már mind gyakrabban szerepel, hogy mennyi a követési idő reggel, napközben és a délutáni csúcsban. A hasábtáblákon feltüntetjük azt is, milyen megállókat érint a jármű. Az egyes, ritkábban vagy csak időszakosan közlekedő járműveknél kitesszük a teljes menetrendet. Tehát az utas bármelyik megállóban megnézheti, s eldöntheti, érdemes-e várakoznia, mert történetesen a busz két perce elment, és csak 15 perc múlva jön a következő. A telkes járatok megállótábláin az útvonal térképét is feltüntettük a könnyebb tájékozódás végett. — Az említett táblákkal kapcsolatban azonban gondjaink is vannak. A fővárosban mintegy 4200 megálló van. Nekünk kárt, a lakosságnak pedig nem kevés bosszúságot okoz, hogy felelőtlen elemek szándékosan rongálják, tönkreteszik, sőt, ellopják a táblákat. Tavaly a 12 ezer utastájékoztató és megállótábla közül 4 ezret kellett javítani, illetve kicsérelni, ami közel kétmillió forintos többletkiadással járt, nem is szólva az erkölcsi kárról, továbbá arról, hogy emiatt csak később tudjuk teljesíteni terv szerinti programunkat, az újabb és bővebb tájékoztatást nyújtó táblák felszerelését. — Egy-egy baleset vagy üzemzavar, kiváltképp csúcsforgalom idején, nagy tömeget kényszerít egy helyben topogásra. A BKV jó! működő tájékoztatási rendszerének köszönhetően az utasok csakhamar megtudják a baj okát is, de tovább kell várakozniuk. Meddig? Nem lenne érdektelen a zavarelhárítás gyorsaságáról beszélni. — A tömegközlekedésben keletkező zavarok elhárítási idejének csökkentése szintén a közlekedés minőségének kritériumai közé tartozik. Jóllehet, a fennakadás okairól tájékoztatjuk a várakozó utasokat, de nem szeretnénk visszaélni türelmükkel. A vállalati érdek is azt kívánja, hogy mielőbb kijavítsuk a hibát, elhárítsuk az üzemzavart. Napjainkban 84, URH-val felszerelt hibaelhárító járművünk van készenlétben. A kocsik csomópontszerűen vannak telepítve, néhol kihelyezett műszaki bázis is van, persze, csak a kisebb helyszíni javítások elvégzésére. Korábban sok időbe tellett, míg a meghibásodott jármű vezetője telefonálni tudott, és valamelyik garázsból vagy remízből megérkezett a szerelőkocsi. Most a vezető a járművön levő URH-n jelentheti a bajt a központnak, s mi a legközelebb levő kocsit küldjük a helyszínre. Az URH-kapcsolat alkalmazásával jelentősen csökkent a hiba bejelentéséig eltelt átlagidő és a hibaelhárítás átlagideje is. A számítógép „belépésével" további javulást várunk e téren. A számítógépbe ugyanis már be vannak táplálva zavarelhárítási programok is. A diszpécsernek tehát nem kell töprengenie, hogy mi volna a legjobb megoldás. „Közli" a számítógéppel az üzemzavar helyét, és a képernyőn megjelenik a válasz, hogy az adott körzetben hány villamos vesztegel, hol állnak, hány autóbuszt kell odairányítani pótlásukra és honnan. — A jármüvek zsúfoltsága a BKV minden erőfeszítése ellenére is örökzöld téma. Főképp néhány buszvonalon láthatók tumultuózus jelenetek. Beszélgetésünk elején említette, hogy a járművek számának növekedésében nem lesz lényeges változás. Hogyan, mi módon enyhíthető a zsúfoltság? — Az utasforgalom az elkövetkező időben tovább növekszik — jelenleg is 1,3 millió bérletet adunk el havonta. A zsúfoltság azonban nem csupán a járművek számának növelésével csökkenthető. Kétségtelen, járataink terhelése nem egyforma, ám zsúfoltság van olyan járatokon is, ahol ez elkerülhető volna. Budán, a Fehérvári úton például nagy befogadóképességű villamosok közlekednek. A 9-es, a 18-as és a 47-es villamos kocsijai modernek, gyorsak, mégis, egyes napszakokat kivéve, alig vannak kihasználva. Ugyanakkor szinte hallani lehet a 3-as buszok nyögését. Ezen változtatni kellene — és lehet is. Persze nem adminisztratív úton, s a BKV nem is ily módon kíván ebbe „beleavatkozni". A munkába igyekvő vagy a hazafelé tartó utas nem városnézésre indul, és a villamost lassúnak tartja. Pedig egyre kevésbé az. A körúti villamosok utazási sebességben „megverték" a buszokat! A záróvonal biztosította elsőbbség, a KRESZ adta előnyöket jobban kihasználva elérhetjük, hogy egyenletesebb, megbízhatóbb és gyorsabb lesz a villamosközlekedés. És „komfortosabb" is a tágasabb belső tér, továbbá a benne elhelyezett információs táblák, plakátok, reklámok révén. Az autóbuszok zsúfoltságát is enyhítendő, különböző forgalomszervezési intézkedésekkel szeretnénk azt is elérni, hogy a főváros lakossága felfedezze a villamost, (x) O. I. 29