Budapest, 1984. (22. évfolyam)

5. szám május - Andai György: „Köztisztviselő vagyok'”

lékművektől — műemlékekig. Van a BVE-nek felvonó-szakértő csoportja is, a kissé tán bürokratikus elnevezés módfelett gyakorlatias célokat rejt: az ingatlankezelési és építési főigazgatóság az egyesület rendelkezésére bocsátotta azoknak a felvonóknak a jegyzékét, melyeket javításra szánnak. A szépnevű csoport szükség esetén megkeresi azokat, akik kivételes és igényes munkára vállalkoznának a régi, szép liftek megőrzése érdekében. Újraéleszteni kívánják a Nemzeti Panteon ügyét — régi téma, a Kerepesi temetőbe gyűjtenék össze a magyar nép nagyjainak földi maradványait —, no, nem akarják kisajátítani ezt a feladatot, csupán szorgalmazói szeretnének lenni a nemes ügynek. És ami talán példamutató lehet az országszerte mind nagyobb számban alakuló hasonló egyesületeknek: a BVE szeretné, ha a város rekonstrukciós és új építési terveit még döntéshozatal előtt láthatnák a tagok. (— Hohó — villog Krónikás —, a városszépítő k ellenőrzik a városrendezőket? — Hát nem mondtam, hogy kontrollról van szó? — Stadinger István értetlenül néz az értetlenkedőre.) Reggel fél 8-tól úgy este 6-ig dolgozik, mármint a hivatalban. Mert haza is jut egy-két órányi olvasnivaló: készülni kell másnapra, a következő hétre, az elkövetkezendő hónapokra. Ilyen életmódot csak nagyon megértő feleség, család tűrhet. (— Harmincnégy éve vagyok nős, feleségem erőt adott és olyan kiegyensúlyozott hátteret teremtett, amely nélkül képtelen lennék dolgozni. A fiú mérnök, a lány orvos. — Semmi baj nem lehet, ideggyógyász! Igen sok a barátja, régiek, sok évtizedesek. — Van, akivel évekig nem találkozom, és ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk; aztán kérnek is, ezt-azt, ez természetes és kivédhetetlen, de nem is nagyon akarom kivédeni.) — Feszített tempó, nagy felelősség — miként lehet bírni? — Nahát, például a nyári hétvégek szentek. Áztatom a horgászzsinórt rendületlenül. Ez csak a nyár és csak néhány óra. Amit most mondok ne írja le... vagy, csinálja, ahogy akarja. Szóval én nem hagyom magamban felgyűlni a feszültségeket. Kiadom, egyből, azonnal. Azt mondják, kiabálok, indulatos vagyok. Igaz. De hát, aki ismer, tudja: ilyen a stílusom, ilyen vagyok, és egy letolást nem követ a munkakönyv kiadása. Ha pedig valaki nem ismerne eléggé, és netalán megbántottam volna olykor — nos, azoktól most ünnepélyesen bocsánatot kérek —, mondja Stadinger István nagyon komolyan. Majd elmond egy viccet, nagyot, vidámat nevet — és a Krónikás irigykedik. ANDAIGYÖRGY 4 Befejezéséhez közeledik a Flórián tér átépítése MTI Fotó VARGA LASZLO