Budapest, 1984. (22. évfolyam)

5. szám május - Hollós László: Még mindig szabad rablás?

Még mindig szabad rablás? Blaha Lujza tér, éjjel egy óra. A Főtaxi állomásán öt kocsi várakozik. Távolabb, a droszt mögött magántaxi álldogál. Az aluljáró felől érkező férfi nem gyalogol a sor elejére. Beül a magántaxiba. — A, nem számít itt a sorrend! — legyint lemondóan az első főtaxis. Ha a maszekot „fölszedik", elmegy az utassal. A magántaxisok gyakran visszatolatnak elénk, mintha ők lennének az elsők. Néhány hónapja, amikor még a Főtaxinál dolgoztak, ők háborogtak legjobban ilyesmiért. Most meg pofátlankodnak. Nem szólunk nekik. Minek? Szabad rablás folyik. Jó, tudom, ők is keresni akarnak. Azt hiszem, a szisztémával van baj. Talán, ha eldöntenék, hogy bármelyik taxi beállhat a drosztba, kevesebb vita lenne. — Nagyon megéreztük, amikor 1982-ben megjelentek Budapesten a magántaxik — mondja P., aki öreg rókának számít a „kockások" között. — Sokan elmentek a vállalattól. Én is fontolgattam, kiváltsam-e az ipart. Aztán megváltozott a helyzet. Sok magántaxis túl gyorsan akart meggazdagodni, negyven forintos fuvarért 60—80 forintot is legombolt az utasról. Fokozatosan lejáratták magukat, s az emberek elpártoltak tőlük. Nem véletlen, hogy az utasok többsége inkább az órával felszerelt állami taxit választja. Személy szerint semmi bajom a magántaxisokkal, csak az bosszant, ha szemtelenek. Néha annyira rám állnak, hogy egyszerűen nem tudok kifordulni az állomásról. Valósággal tornáznom kell. Az is előfordul, hogy válogat a maszek. A múltkor hozzám küldte egyikük az utasát mondván: ő nem hajlandó a Délitől a Kék golyó utcáig menni. Szerencsére manapság már ritkák a veszekedések. Mindenesetre az induláskor szabályozni kellett volna, mit lehet a magántaxisnak és mit nem. Ezt elmulasztották. Gergely Lajos egy éve dolgozik másodállásban a Főtaxinál. — Meglehetősen bizalmatlan vagyok a magántaxisokkal szemben. Többször megsértik az íratlan taxisszabályokat. Lehet, persze, hogy rá is vannak erre kényszerítve.. Az alapvető ellentétet az okozhatja, hogy amíg nekünk menet- és fuvarkényszerünk van, addig a maszek akkor dolgozik, amikor akar. ,,A magam ura vagyok" 1983. december 31-én 3313 magántaxis volt Budapesten. Egy év alatt több mint 1300-zal nőtt a számuk. Közülük 1674 főfoglalkozású, 1538 munkaviszonyos és 101 nyugdíj melletti kisiparos. A magántaxisoknak körülbelül 30 százaléka korábban a Főtaxinál dolgozott. Mathesz Antal is kilépett a Főtaxitól és magántaxisként próbált szerencsét. — Sokan azt hiszik, hogy óriási üzlet a magántaxizás. Pedig, ha tudnák, mekkora a rezsi! Egy hol éjjel, hol nappal dolgozó kockás átlag 8 ezer forintot kereshet. Egy maszek 14—15 ezret, de akkor nagyon keményen kell hajtania. Ráadásul ebből még lejön az adó, az SZTK, a casco, a KlOSZ-tagdíj, az esetleges javítási költségek, és havonta legalább ezer forintot kell félre tenni az új autóra. Az engedély nélkül fuvarozó feketézők és a minden áron keresni akaró „éhes" magántaxisok alaposan rontják hitelünket. A szabad verseny miatt olykor mi is kénytelenek vagyunk szemtelenebbek lenni. A taxisok állandóan „neveigetik" egymást. Például, ha egy maszek a szabad jelzővel haladó főtaxis elé vág, a kockás utána ered s úgy „ráragad", hogy a magántaxi képtelen megállni és fölvenni az utast. Régebben az is előfordult, hogy a Főtaxiállomáson várakozó magántaxit a kockások közrefogták, hogy ne tudjon kiállni. Podmaniczky Béla a főiskola elvégzése után két hónapig dolgozott szakmájában, aztán személyszállító kisiparos lett. Másfél éve magántaxizik. — Nem életcélom a taxizás, de kötetlensége nagyon vonzó. S persze, anyagilag is jól járok. Diesel-Volgám van, az autómat magam szerelem, s így az átlagosnál nagyobb a hasznom. A havi 10 ezer eddig mindig megvolt. A magántaxizás nem olyan, mint ha butikom vagy lángossütőm lenne. Itt nehéz valami újat, vonzóbbat kitalálni. A viteldíj volt az egyetlen ütőkártyánk. De gyorsan elterjedt, hogy drága a magán taxi. Hiába kérek kevesebbet a többieknél, ez kívülről nincs az autómra írva. Több ezer kártyát nyomattam: kedvezményes vidéki fuvart vállalok. Ezeket bedobtam a környező házak postaládáiba. Eddig mindössze egy-két ilyen fuvar jött be, legutóbb még át is vertek. — Az ellentétek nem izgatnak. Én nem állok be a Főtaxi drosztjába, és a reptéren sem könyörgök egy-egy „jól jövedelmező" fuvarért. Inkább átgurulok Lőrincre. A Főtaxinál alaposan kicserélődött a társaság. A sofőrök — tisztelet a kivételnek — agresszívak. A KRESZ-t betartják ugyan, de ezzel kész is. A magántaxisok? Hát az a másik jó társaság! Utasaim olykor elég vad dolgokat mesélnek kollégáimról. De legalább összetartanak, nem érezni közöttük a konkurrenciaharcot. — A Főtaxinál túl sok kötöttség volt, mindig más kocsin mentem, a váltótársamhoz is igazodni kellett — mondja H. Most szabad vagyok, akkor megyek ki, ha van forgalom. Óriási a konkurenciaharc, egymás orra elől visszük el az utast. Sajnos, hiába rendeltem meg az órát, nehéz hozzájutni. A maszekok 90 százaléka boldogan megvenné. Furcsa, hogy csak most, három év után teszik kötelezővé a használatát. Talán. Ha fizetnem kellene azért, hogy beállhassak a Főtaxi drosztjába, örömmel megtenném. Nem tudom, mi az akadálya ennek? A tv-ben a vállalat képviselője arra hivatkozott, hogy nem osztozkodnak a konkurrenciával. De azért a Volán-taxinak átadtak 9 drosztot! Néha egyszerűen képtelen vagyok leállni valahol. A város tele van „megállni tilos" táblával. Ezért aztán kénytelen vagyok beállni a droszt elé. Lehet, hogy kissé durván hangzik, de szerintem a személyszállításban nincs létjogosultsága az állami taxinak. Nem rugalmas, túlszervezett. Kizárólag maszek taxizásra kellene berendezkedni. Egységes tarifával, díjjelző készülékkel, plusz szolgáltatásokkal, ahogy ezt a City- és a Budataxi teszi. 5 TETTAMANTI BÉLA rajzai