Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - Gömöri György: Egy angol utazó

ta a kooperációs üzemmódból adódó feladatokat is. Ekkorra már ugyanis szükségessé vált, hogy a nagy budapesti iparvállalatok saját erőműveit is bekapcsolják a hálózatba. A BVTSZ lett hazánk első üzemirányító szervezete, mintegy elődje a mai korszerűbb irányítói rendszernek. A második világháború folyamán a budapesti energiarendszer ismét magára maradt. A főváros ostroma alatt csak a Révész utcai BSZKRT-erőmű termelt áramot. A háborús károk helyreállítása után a villamosenergiaigény rohamosan emelkedett. A növekvő energiaigénynek a kielégítésére a vidéken létesített erőművek termelését az egyre bővülő, országos jellegű 110 kilovoltos hálózat szállította a fővárosba. Meghatározó volt a szolgáltatás egységesítése szempontjából az 1966-os és az 1967-es esztendő. Előbb az egyenáram, majd az egyfázisú váltakozó áram szűnt meg, és a főváros egész területén létrejött az öszszes fogyasztót ellátó egységes, háromfázisú, négyvezetékes, 380/220 voltos elosztóhálózati rendszer. A terhelés nagymérvű emelkedése miatt a fő elosztóhálózat 30 kilovoltos feszültségszintje elégtelennek bizonyult, és halaszthatatlanná vált Budapest belső területeina 120kilovoltos kábelhálózat és a 120/10 kilovoltos transzformátorállomások létesítése. E munkálatok 1961-ben kezdődtek meg: az első ilyen állomás a Csarnok téren épült. Napjaink feladata a 30 kilovoltos hálózat további folyamatos felszámolása és — a beruházási lehetőségektől függően — az egységes 120 kilovoltos fő elosztóhálózat létrehozása, valamint a szorosabb kapcsolódás az országos energiarendszerbe. Rövid — és korántsem teljes — történeti visszapillantásunk végére értünk. S hogy ez a „búvárkodás" nemcsak nekünk, laikusoknak volt tanulságos, arra bizonyítékul hadd idézzem az Elektromos Művek üzemviteli főosztályvezetőjének, Molnár Józsefnek szép gondolatát: „Kilencvenéves múltunk jó példa arra, hogy az időben megalkotott, jól átgondolt koncepció alapelvei nyomán megvalósított létesítmények generációkon át képesek hatni és szolgálni. Vállalatunk szakembereinek ma is az a törekvése, hogy utódaink az elkövetkező évfordulókon ugyanolyan elismeréssel szóljanak rólunk, mint mi szólunk most nagyra becsült elődeinkről, tisztelettel meghajolva szakmai tudásuk, előrelátásuk előtt." (x) 31 Általános Villamossági Rt. berendezéseit pedig 1918. április l-vel tulajdonába és kezelésébe vette. Ezáltal megteremtették azokat a feltételeket, melyek az ezt követő időszakban biztosították e rendszernek egységes elvek szerinti és közüzemi jellegű fejlesztését. Az ellátási rendszer fejlesztésének következő lépcsője a 30 kilovoltos fő elosztó hálózat (gerinchálózat) kiépítése. E hálózat elsősorban a nagy távolságokra történő villamosenergia-szállítás, valamint az egyes erőművek egymás közötti kooperációjának feladatait volt hivatva megoldani. 1925-ben fektették le az első fő elosztó kábelt. E hálózat tette lehetővé, hogy a Magyar Dunántúli Villamos Rt. 1930-ban üzembe helyezett Bánhidai Erőműve által termelt villamos energiát a fővárosba „szállíthassák". 1938-ban kezdte meg tevékenységét a kiépített Budapesti Villamos Teherelosztó Szolgálat (BVTSZ), amely biztosította a fővárosi fő elosztóhálózat egységes üzemirányítását, és ellát-