Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - Lukácsy Sándor: Jósika Miklósa forradalmi Pestről

Budapestnek játékszínei a márciusi napoktól kezdve hongyűlésünk kinyitásáig többnyire csekély számú látogatókat nyertek; most azonban ezek is többnyire telvék nézőkkel. Nevezetes különbséget látunk a volt és mostani Budapest közt az olvasók számának hirtelen fölszaporodásában; az utcákon árulják a napilapokat; a bérkocsis: bakján, a gyümölcsárusnő: gyümölcsgúlák mögött, sőt néha a szögletálló: targoncáján — hírlapot olvas. Hogy alig tekinthetünk boltba vagy raktárba anélkül, hogy valaki kezében hírlapot ne lássunk, nem szükség mondani. Ellenben a szépirodalom szembetűnő pangásban van, s honi, mint külföldi szépirodalmi munkák poros állványokon hevernek, vagy lipcsei rákokként oda utasíttatnak, honnan jöttek. Az egész világ politizál és areopágizál. A magas tribunálok hazánk s az egész széles világ érdekei fölött minden sörházban fölütötték sátorukat. Pestnek népessége oly gyorsan szaporodik, mikép egészen nagyvárosi színt kezd magára ölteni. Legnépesebb azon pompás és nagyszerű házhomlokzat előtti tér, melyet a széles Duna határoz; a Váci s Nagyhíd utca, mint szintén az Urak utcája s darab idő óta a Dorottya utca és József tér. Esténként legnépesebb a Széchenyi-liget, Pestnek e kedvenccé vált mulatóhelye, s a játékszín-tere, hol azonban aránytalanul kevesebb hölgyet lehet látni, mint a Széchenyi-ligetben, mely tíz óra előtt éjjel ritkán ürül ki; azonban kocsit jóval kevesebbet láthatni, s a város ligete korántsem oly látogatott, mint egykor volt. Külső tekintete a népességnek sokban különbözik a szokottól, még inkább a régitől. Az utolsó divat szerinti dandyk száma nagyon összeolvadt, ezek helyett a legkülönböző félpongyolákban s néha fantasztikus öltözetekben járó embereket látunk. Széles karamú kalapok tollakkal, rövid és hosszú dolmányok és zekék, bő paletok s számtalan vitorla-szövet zubbonyok vannak napirenden. Magokban a törvényhozó házakban a kard ritkán láttatik, s az alsóházban a képviselők a magyar öltönyt is ritkán használják. Ellenben a társalgás óriási léptekkel közelíti a magyar szellemet, s Budapesten minden körökben a magyar szó bír túlsúllyal. A választófalak nemsokára az archeológiai nevezetességek közé tartozandnak. Budapest most nemcsak terjed és épül, hanem kezdi lassanként az épületek egyformaságának monotoniáját vetkőzni. Egy újabb stíl, vegyítéke a mór, gót s bizáncinak, kezd lábra kapni, nagy előnyére a város szépségének. S feltehetjük, mikép ezen építési stíl nem fog újra a mániának szélsőségéig menni, s talán itt-ott fognak másnemű s a régiekhez, mint az újakhoz nem hasonló stílben emelt épületek készülni. A legújabb s még nem egészen kész házak közt említést érdemel a Széchenyi-liget közelében épült Osvald-ház, melyben sok gond van helyes felosztásra s kényelemre is fordítva. E házban a lakbér ablakok szerint van kiszámítva; egyes ablakért évenként ötven pengő forint fizettetik. A népesség — mikép felebb mondtuk — annyira növekedésben van, hogy a még el nem készült házak is ki vannak véve. Ami jelenben az élénkséget nagyon neveli: a toborzók vidám serge, mely zászlókkal zene kíséretében lejt az utcákon fel és le; a fiatal önkénytesekben félreismerhetlen buzgóság van s oly jó kedv és derültség, melyet jó jóslatúnak nevezhetünk. A volt német — ezután reméljük magyar — színház ama tűz óta még nem épül; óhajtandó lenne, ha a terv, mely szerint újíttatni fog, a régi hibákat s azon laktanyaszerű stílt, melyben e nagyszerű építmény két oldala készült, kijobbítaná. Az országházról is különböző véleményeket hallánk; van-e már e részben megállapodás? Tudtunkra nincsen. A legszebb hely, minden kétségen kívül, a Nagy és a József tér közti sorház volna; de ezen épületek kisajátítási ára roppant összegre rúgna. Azért sokan azon szögletre óhajtanák az országházat, melyen most a magyar játékszín, a Grassalkovich-féle magtár s a fűvészi kert van. Mások végre valami alkalmas helyről gondolkoznak a Duna-parton. Annyi bizonyos, mikép tíztizenöt év alatt Pest, mely már most is egy Európa legszebb városai közül, annyira meg fog szépülni, hogy rá sem ismerünk. 25 1848-as honvédek a Németvölgyi temetőben, 1900 körül