Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - C. Kiss Sándor: A Mária-Magdolna-torony kálváriája

C KISS SÁNDOR A torony és a romkert ma A Mária-Magdolnatorony kálváriája Elöljáróban megjegyzem, hogy azokról a viszontagságokról szeretnék szólni, amelyeken a Mária-Magdolna-torony és a hozzákapcsolódó romkert keresztülment 1944—45 óta. Az együttes a Vár polgárnegyedében, a Kapisztrán téren található. Ma abroncsként fogja körül egy komorszürke, kissé düledező fakerítés. A torony sarkánál, az együttesből kirekesztve, szinte szégyenkezve áll a Hébe szoborkút, amelyet a Fővárosi Tanács 1967-ben állíttatott fel itt, éppen a toronyban létesítendő múzeum környezetét gazdagítandó. A kerítés fölött, a szépen helyreállított copf előcsarnok bejáratán rozsdamarta tábla, rajta a felírás: „Budavári Mária-Magdolna Múzeum." Hogy a múzeum valaha működött mint helytörténeti kiállítás, azt az előcsarnok kapuján elhelyezett magyar és német nyelvű táblák tanúsítják a nyitvatartás idejének és a belépődíjnak a feltüntetésével. Mindezt igazolja a torony és a templom régészeti feltárását végző Bertalan Vilmosnénak, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársának a tanulmánya is 1968-ból. Az Acta Technicában megjelent írás illusztrációja egy fénykép a helyreállított és múzeumnak berendezett torony belsejéről. A tanulmány szerint a régészeti anyagból 1968-ban nyílt meg a kiállítás a gótikus toronyban és a hozzácsatlakozó északi és déli kápolnában. Akkoriban a helyreállított gótikus lépcsőn bejárhattuk a torony négy emeletét, a legfelsőn távcsövek segítségével gyönyörködhettünk a csodálatos budai panorámában. Később került volna sor a romkert végleges kialakítására. De, ahogy már szűkös, hazai viszonyaink között megszoktuk, hiányzott a szükséges „kapacitás", először a Szentendrei út építésével párhuzamosan feltárt római kori építészeti emlékek helyreállítását kellett elvégezni a „maroknyi" csapatnak, amely ma a Flórián téren és környékén végzi a munkát, dacolva az égiek és földiek minden ármánykodásával. így aztán a hetvenes évek elején a romkert-helyreállítási munka csupán a múzeum bezárását „eredményezte", a végleges kialakítás későbbre maradt. Ma már elmondhatjuk: „látjuk az alagút végét". Dr. Czétényi Piroska, a Budapesti Műemléki Felügyelőség vezetője szerint 1984—85-ben megépíttetik a romkertet, és akkor talán újra megnyílik a múzeum, amelynek hiányát a Várnegyed látogatói azért is érzik kínosnak, mert a Hadtörténeti Múzeumba „jövet-menet" útbaesik a Magdolna-torony, és legalább egy kérdést biztosan minden arra járóból kivált a látványa: mi van ott a kerítés mögött abban a toronyban, amelynek ablakai kitöredeztek, a kápolnák tetőzete erősen megrongálódott, beázik? (Érdekes módon, kísértetiesen hasonló a helyzet — már ami a befejezetlenséget illeti — a budai Várpalotánál, a Sándor-palota környékén...) Aki közelebb megy, a Hébe-kút mögött a ferences rendház műemlék épületét látja. amely valaha a templomhoz tartozott, jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek egy része működik benne. Jelentőségét csak a rajta elhelyezett emléktábla mutatja. Tulajdonképpen a romkert végleges kialakításának munkáit befolyásolta az akadémiai épület északi irányba tervezett bővítése; ma már nyilvánvaló, hogy e bővítés nélkül kell a helyreállítást végrehajtani. Mi a torony és a templomrom helyreállításának jelentősége? A templom építése minden bizonnyal IV. Béla uralkodásának idejére esik, a pontos évszámot nem tudjuk. Csemegi József szerint, aki a középkori tornyot a második világháború után helyreállította, „a templom maga — első formájában — a 13. század ötvenes éveinek vége felé épült." Legkorábban 1250-ben alapíthatták. Az első biztos adat a templomról 1276-ból származik. Erről ír a Budapest Műemlékei I. kötetében Entz Géza is. Ez volt a magyarok plébániája és temploma, míg a budavári főtemplom (a mai Mátyás-templom) Budavára németajkú lakosságáé volt. Sokáig folyt a vita a két plébánia között: ki kinek van alárendelve? 1390-ben pontosan körülírták a két plébánia joghatóságának területét, de a Mária-Magdolna-templom teljes önállóságát csak a 15. századra érte el. Csemegi szerint a torony „helyreállítva a budai Várnegyed egyik legfontosabb városképi elemeként illeszkedik a Várnegyed szélrajzába." 30