Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - C. Kiss Sándor: A Mária-Magdolna-torony kálváriája

A templom copf előcsarnoka 1944 előtt A templom nem sokkal alapítása után szomorú esemény színhelye: itt temetik el III. Endrét, az utolsó Árpád-házi királyt, „Szent István vérének apai ágon sarjadt utolsó aranyágacskáját". (Legalábbis ez olvasható a torony falán 1866-ban elhelyezett emléktáblán.) Az első templomot 1400 körül háromhajós bazilikává építik át, és a feltárt régészeti anyag nyilvánvalóvá teszi, hogy a templomban a kora gótikus elemektől a reneszánszig minden korszakra hiteles emlékanyag van. A templom belső kiképzése a 15. század végétől a 16. század elejéig tartott. Ezt bizonyítja a Vármúzeum első kiállításán már szerepelt, 1503-ban készült falfestményrészlet — Szent Kristóf alakjával —, mely a Mária-Magdolna-templomból került elő. Dús keretdíszét gótikus és reneszánsz díszítőelemek alkotják. A torony és a hozzácsatlakozó kápolnák vizsgálata azt mutatja, hogy az együttes Zsigmond-kori építészetünk ránk maradt emlékeivel rokon. A torony földszintjének gazdagon kiképzett csillagboltozatán kassai mesterek keze nyomát és a világhírű Parler-műhely hatását fedezhetjük fel. A középkori torony és a hozzácsatlakozó kápolnák feltárását és restaurálását 1950 és 1964 között végezték el. A munkák során a 18. századi ráépítést eltávolították és a gótikus részeket helyreállították. A torony gótikus lezárása és toronysisakja elpusztult, így a 19. századi állapotot állították helyre. De mi történt közben? A török hódoltság idején egy ideig egyedül a Mária-Magdolna-templom maradt meg a keresztyének, katolikusok és protestánsok együttes használatában. Később ezt is elvették a törökök: Budavár sikertelen ostroma után Győzelmi mecset lett. Órásmecsetnek is nevezték, mivel egyedül ezen a templomon hagyták meg a törökök az órákat. Buda visszafoglalása után a ferencesek kapták meg, és kis megszakítással 1817-ig használták. A romos templomot a középkori alapokon egyhajós barokk templommá építették át. 1792-ben I. Ferenc koronázása alkalmából kapta a díszes copf portikuszt. Néhány év múlva a templom és a ferences kolostor tragikus esemény színhelye: 1795-ben itt tartják Martinovics és társai pőrét, itt hozzák meg a kegyetlen ítéletet, a templomban fosztják meg Martinovicsot papi méltóságától és innen kísérik a halálraítélteket a Vérmezőre, a vesztőhelyre. 1817-től helyőrségi templom. Ebben az állapotában éri a második világháború pusztítása. A helyreállítás koncepciójával csak egyetérthetünk. A romkertben a középkori háromhajós templom maradványait láthatjuk majd. A toronyban és a kápolnákban szerzett élmények egyenes folytatása lesz a romkert (ahol a barokk templom kriptája romos állapotban ma is megvan.) A múzeumban a megmaradt barokk berendezés egy része, szobrok, festmények és a szép vörösmárvány copf keresztelőkút is elhelyezhető, hogy a templom viharos története világosan álljon majd előttünk. Bízunk abban, hogy a teljes helyreállítás és a múzeum ismételt megnyitása nem várat sokáig magára! A toronymúzeum 1968-ban Budavári László felvételei és reprodukciói Az északi kápolna bejárata 31