Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - C. Kiss Sándor: A lángoló torony

FORUM Helyreállítva 1954-ben különleges téglasort, valamint hornyot építettek be. A torony előcsarnokának félnyergére és kiemelt részének nyeregtetőszerkezetére barátfedés került. Ezzel a megoldással kapcsolatban annak idején több kritikai megjegyzés hangzott el. Mivel a múlt év őszén éppen ez a rész pusztult el, lehetővé vált a kifogásolt felső rész módosítása, mégpedig úgy, hogy a Zsigmondtorony valamilyen közösségi célra hasznosítható legyen. Igy meg lehetne ugyanis akadályozni, hogy — mint a múlt év őszén — „csövesek" vegyék birtokba, s újból anyagi és erkölcsi kárt okozzanak benne. A Zsigmond-torony leégését nem kalkulálhatták bele a helyreállítási munkákba. A KÖZTI — az 1954-es rekonstrukciónak megfelelően — elkészítette a helyreállítás terveit, ám a kivitelezés nagyon nagy gondot jelent. Nehéz volt kivitelezőt találni. Végül is a Budai Építőipari Szövetkezet vállalkozott a helyreállításra. A kár mértéke a részletes vizsgálat során sokkal jelentősebbnek bizonyult, mint amekkorára eredetileg számítottak, így, bár a helyreállítás megkezdődött, kétséges, hogy a munkát a kívánt rövid határidőre el tudják végezni. A Zsigmond-torony leégése utolsó figyelmeztetésként is felfogható: a budai várpalota „átjáróház" jellegét mielőbb meg kell szüntetni. Minden körülmények között és minden áron gondoskodni kell a palotaegyüttes védelméről, akár őrség megszervezésével is. Megfelelő technikai megelőző intézkedésekre is szükség van: a tűzvédelem, biztonságos elektromos hálózat, vízhálózat (beleértve a korszerű tüzivíz-hálózatot is!) kiépítése. Mindez azonban nem elegendő! Álljanak előttünk példák a szocialista országok gyakorlatából: a moszkvai Kreml, a prágai Hradzsin vagy a krakkói Wawel védelme jó előkép lehetne számunkra. S mindezt nagyon gyorsan kell megvalósítani, hogy elejét vegyük a nagyobb károknak! Budaházy László felvételei és reprodukciói 33 A tűz megfékezése