Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Gál Éva: A Szép Juhásznétól a Csendilláig

GÁL ÉVA A Budakeszi út a Budáról nyugatra vivő igen régi országutak egyikének nyomvonalát követi. Ezen az úton jártak Budára a királynak járó szolgálataikat teljesíteni s feleslegeiket értékesíteni a középkori Magyarország legkorábbi időszakában alapított AI- és Felkeszi — a későbbi Budakeszi — lakosai. Az út a Jánoshegy és a Nagy-Hárs-hegy közti nyeregbe felkapaszkodván, nagy kanyarral délkeleti irányba fordul, és a kétoldalt, közelebb-távolabb emelkedő magaslatok —a Pozsonyi-hegy, János-hegy, Tündér-hegy, Hunyad-orom, Nagy-Hárs-hegy, Kis-Hárs-hegy és Ferenc-halom — között meglehetősen erős lejtéssel ereszkedik alá az Ördög-árok völgyébe. Két évszázaddal ezelőtt a Budakeszi út még távol esett a város beépített területétől. Buda nyugati külvárosai, a Krisztinaváros és az Országút kis földszintes házakkal szegélyezett utcái ekkor a mai János-kórház környékét sem érték el. A Budáról Budakeszire vezető szekérút forgalma a XVIII. század folyamán fokozatosan megélénkült. Budakeszi és más közeli falvak — Telki, Budajenő, Páty — lakói tűzi- és épületfát, szőlőkarót, szénát, gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, baromfit, tejterméket fuvaroztak a gyarapodó népességű Budára. A budaiak pedig ezen az úton jártak ki a környéken fekvő rétjeikre, erdeikbe, szőlőikbe, szántóikra. Valószínűleg a növekvő forgalom késztette a mai Ságvári-liget helyén elterülő háromholdas rét birtokosát, Pavianovich Jánost — Buda városának akkori jegyzőjét — arra, hogy 1780 körül egy kis vendégfogadót létesítsen itt. A Szép Juhásznéhoz címzett fogadó (Wirthshaus zur schönen Schäferin) volt az első újkori épület a Budakeszi út mentén. Nem messze innen a középkori pálos kolostor romjai akkor még magasan kiemelkedtek a földből. Köveinek nagy részét éppen a XVIII. század vége felé meginduló építkezésekhez hordták szét. A Szép Juhászné hamarosan igen népszerű kirándulóhellyé vált. Tulajdonosa emeletes épülettel bővítette. Az 1830-as években az akkori tulajdonos a régi ház mellé csinos, klasszicista stílusú fogadót építtetett. A „Hasznos mulatságok" 1836-os évfolyamában Utazás a budai hegyekben címmel megjelent útirajz így írja le a Szép Juhászné fogadót: „Az első, amit megtekintheténk, a hajdani épület volt, melynek falán egy festményt láthatni még most is, az Andor juhászt nyájával, de egyéb iránt az egész rossz karban áll. Ezen ócska épülethez van építve egy másik, emeletes ház, felül egy tágas teremmel, melyben egykor táncoltak, s egy pár szobával az ideiglenesen ott lakozók számára. Földszint a falba van eresztve egy nagy vörös márványtábla, melyen láthatni félmagaslatú műben [dombormú'ben] egykori elöjáróját az ottan volt kolostornak... Innen az újonnan felkészült Szép Juhászné vendégház felé vettük utunkat... Közepét ezen építménynek az udvar felé két dóriai oszlop díszesíti, a peristyl [itt: tornác] egész A Budakeszi út az 1840-es évek közepén. Liebrich vízfestménye. Bal felől a Szarvas-kocsma, a Wodianer-villa, a Rózsa-r.yaraló (vagy elődje), a Hild-villa, a távolban a Remete úti és Árnyas úti házikók. Az út jobb oldalán Kalmírffy házai és a Ferenc-halmi kápolna. A háttérben balról jobbra: Hunyad-orom, Tündérhegy, János-hegy, Pozsonyi-hegy, Nagy-Hárs-hegy és a Ferenc-halom A Szép Juhásznétól a Csendilláig