Budapest, 1983. (21. évfolyam)

2. szám február - Endrődi Szabó Ernő: Az erzsébetiek lendülete

— Úgy fogalmazok: munkatársaim „kellemes őrültek". Másképp ezt nem lehet... És nem csupán a mennyiség, a minőség is alapkövetelmény. A Csili arról is híres, ha szabad ezt a kifejezést használnom, hogy ide generációk járnak. Egyetlen napon a nagyapától az unokáig mindenki megfordul itt. — A művelődési szokások hagyományozódása ? — Ezt is ön mondta. Tény azonban, hogy a Csili történetisége valami ilyesmit is jelent. — Melyek a leglátogatottabb programok? — Nézze, erre lehetetlen válaszolni. Részben azért, mert a művelődés folyamat, amely változó és változatos formációkat kedvel. Másrészt pedig azért, mert mint tevékenység roppant szerteágazó. Természetes, például, hogy Soroksáron a nemzetiségi művelődéssel kapcsolatos formák, programok — sramliestek, svábbálok — a legnépszerűbbek. Ugyanakkor ugyanitt a kiscsoportos, klubszerű formációk — amatőr művészeti együttesek, hagyományápoló körök — is igen kiváló eredménnyel működnek. S ha most azt veszszük, hogy itt benn a nyelvtanfolyamokon vagy az Építőkben a bábfoglalkozásokon is — e művészeti mozgalom egyik országos módszertani központjaként működünk — telt ház van . .. Nem, nem hiszem, hogy bármit is kiemelhetnék. Állítsam szembe például az Astra bábegyüttes és a Csili-kórus nemzetközi fórumokon is elismert s díjakkal honorált munkáját? Ez lehetetlen. Sándor Zoltán igazgató arca fáradt. Elbúcsúzom. va, rongált. Sem az Építők, sem a Táncsics nem üzemelhet teljes kapacitással a műszaki-technikai állapotok miatt. S őszintén mondhatom, hogy a Csili épülete sem állná meg egy alapos, tüzetes vizsgálat próbatételét. — Katasztrofális a helyzet? — Ezt ön mondja. Én azt mondom, hogy lehetőségeink végső határához értünk. És azt, hogy a kerületi szervek — a tanács és a pártbizottság — hivatalosan is a SZOT-hoz fordultak valamilyen megoldás sürgetése érdekében. Ne feledje: a Csili mind volumenében, mind szervezeti felépítésében a főváros legnagyobb művelődési centrumai közé tartozik. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a főváros öt-hat nagy intézményének egyike. Mondjak számokat? Évi 14 millióvalgazdálkodunk. Ennek jeleiitős részét magunknak kell „megtermelnünk". Több bevétel — gyengébb minőség, ez úgy látszik, törvényszerű. De persze igyekszünk ezt elkerülni. A „programszámunk" évi négy- és hatezer között mozog. Gondolja meg: ez három-négyszázezer látogató. Minderre — pontosabban: tartalmi munkára — van tizennégy népművelőnk és nyolc könyvtárosunk. Folytassam? — Ez elég alacsony létszám. Vagy nem? A beszélgetések végeztével, a buszmegálló felé menet, a Városháza előtti Kossuth-szobor mellett visz az utam. Az életnagyságú, magas talapzaton álló bronzalakot vastag, sűrű, egybefüggő sárgászöld rozsdaréteg lepi. A vonások kivehetetlenek, a ruha és az egyéb részletek felismerhetetlenek. Az egész szobor egyetlen hatalmas, alaktalan tömbbé olvad össze. Szemben vele a lendületesen fejlődő, dinamikusan növekvő lakótelep. 11 A népszerű Csili A Ciliiben