Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Oszlay István: Gyűjtőlencse

Középületépítő Vállalat A pillérek Nívódíjra pályáznak a Fővárosi Vízművek új székházának tervezői és építői A statikai szerkezet merész: „vékony nyak" — négy masszív tartópillér — nyúlik az úgynevezett lepényépület fölé (mint ez fenti képünkön jól látható), s ezen terebélyesedik ki aztán az épület, s kúszik fel a magasba. E megoldásnak köszönhető, hogy látszólag nagy tömege ellenére, nem monstrum, inkább karcsú torony, s távolról nézve mintegy legbegni látszik. (Vörös György, az időközben elhunyt jónevű szakember volt a statikai tervezője.) A négy pilléren nyugvó irodaház jó példa a korszerű épületszerkezeti megoldásra, e helyütt azonban jelkép is egyúttal; az építésben részt vevő négy vállalat: a Fővárosi Vízmüvek, a Kereskedelmi Beruházási Vállalat, a Középülettervező Vállalat és a kivitelező Középületipítő Vállalat nagyszerű együttműködésének a jelképe. Az irodaház azonban csak egyike a három, összefüggő épületből álló együttesnek, amelyet immár teljes egészében birtokba vett gazdája: itt van a Fővárosi Vízművek új székháza és üzemviteli központja. Nem érdektelen, hogyan s miként épült. Erről számolunk be az alábbiakban. A Fővárosi Vízművek belvárosi székházának a metróépítés adta meg a kegyelemdöfést: az épület megrogygyant. Az aládúcolt — és egyébként is elavult, kinőtt — Károlyi utcai épületben már amúgy sem fértek el a vállalat dolgozói. Nagymértékben hátráltatta munkájukat, hogy kényszerűségből a főváros különböző pontjain voltak szétszórva irodák, részlegek, munkásszállók. Gyökeres változást sürgettek a megnövekedett feladatok is. Nyilvánvaló volt, hogy a zavartalan üzemeltetésnek alapvető feltétele, hogy egy helyre kerüljön a Fővárosi Vízművek irányító és végrehajtó apparátusa. Vagyis, hogy a telephelyek ne szétszórva helyezkedjenek el a városban, legyen együtt az egész üzemviteli központ, ahová befutnak a hibajelentő és segélykérő telefonok, és ahonnan „kifutnak a válaszok": a hibaelhárító és helyreállító brigádok, és nagyobb üzemzavar esetén mindig vannak kéznél mozgósítható dolgozók. Egyszóval lehetőség van a gyors, összehangolt intézkedésre, s megszűnnek a szétszórtságból eredő szervezési nehézségek. Magyarán: új s nagyobb épületre volt szükség. Fejlesztési alapjának átcsoportosításával közel 400 millió forintot szánt új székházának-központjának megépítésére a Vízművek. Pontosabban 387 milliót; ennyi volt ugyanis a kivitelezővel kötött szerződésben. És amire mostanában ritkán akad példa a több évig tartó (tisztelet a kivételnek — elhúzódó!) építkezéseknél, a Középületépítő a tervezett összegből hozta tető alá a Vízművek új otthonát. Ha hozzátesszük, hogy ezen időközben hányszor változtak (emelkedtek!) építőanyagárak, akkor hajlamosak lehetnénk valamiféle deus ex machinára gondolni. Nos, az itteni „machináció" nem isteni eredetű, mégcsak nem is kizárólag a Középületépítő által ismert és alkalmazott varázslat. „Csak" tisztességes munka. S amit mostanában erősen motivál a takarékosságra való törekvés. S mind e téren segítőkész és érdekelt partnere volt a kivitelezőnek a Kereskedelmi Beruházási Vállalat (Szendrői Pálné létesítményfelelős és csoportja kifogástalanul készítette elő a beruházói munkát) s hasonlóképpen a Középülettervező Vállalat is. Az eredeti tervdokumentáció Hoffer Miklós vezetésével ké-45