Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Oszlay István: Gyűjtőlencse

sebb korosztályban is. A nemzedékváltás a fejlődés egyik tényezője, de nem kívánatos, hogy robbanásszerűen következzék be. Kísérleteznünk kell, ki kell próbálni a kádereket, megadni számukra a bizonyítás lehetőségét. Nem mindegy azonban, hogy kinek, hogyan és mikor — mert a kockázat nagy. Egy bizonyos: a se nem jól— se nem rosszul dolgozó, mindenütt mindenre alkalmas vezetők ideje elmúlt — a Jolly Jokerek kora lejárt. — Az üzemi demokrácia eleddig — sajnos — afféle Kolombusz tojása volt, időnként felfedezték, időnként felfedeztük. A vállalatok gazdasági vezetőinek napjainkban már egyéni érdeke is azt kívánja, hogy együttműködjék az üzemi pártszervezettel, a szakszervezettel, a társadalmi szervezetek képviselőivel. Mi a párttagság feladata ebben a szerepkörben? — A pártszervezeteknek — továbbra is — mindenekelőtt politizálniuk kell. Ez a legfontosabb. Megértetni és elfogadtatni a párt célkitűzéseit, a mindenkori feladatokat. S e téren van mit javítaniuk. Nem szakmai dolgokban kell elmélyedniük (netán rivalizálni a gazdasági vezetéssel), hanem a helyi, az aktuális politikai feladatok megoldására összpontosítani erőiket. Elkerülhető lett volna például a munkahelyi GMK-k alakulását kísérő félreértés és zűrzavar, ha az üzemi pártszervezetek előzetesen megértetik, s meggyőzik — mégpedig érvekkel — a dolgozókat az új vállalkozás szükségességéről. Az agitáció, a felvilágosító munka ezúnal — sajnos — halványabb volt, s kissé meg is késett. Nem mentségül mondom, de így volt ez másutt is. — Üzemi pártszervezeteink egyébként jól dolgoznak, különösen a nagyobb gyárakban — így például a Habselyem Kötöttárugyárban, a Közúti Gépellátó Vállalatnál, a Kontaktában stb. — erősek. A pártépítésben és a tagfelvételi munkában is elsősorban ezeknél a vállalatoknál vannak eredményeink. S az üzemekben kell még jobban dolgoznunk, hiszen a munkahely összetartó ereje, egymás alaposabb megismerésének lehetősége olyan tényezők, amelyeket a pártmunkában nem hagyhatunk figyelmen kívül, ellenkezőleg, mint potenciális szervező erőre, építhetünk rá. Az üzemekből várjuk az utánpótlást, szeretnénk több munkásfiatallal frissíteni-erősíteni a pártszervezeteket. Régebben az öreg szakik „szárnyuk alatt" nevelgették, s aztán hozták be az új tagot a pártba. Most jobbára csak az „ügyeletes" KISZ-ajánlások vannak, ráadásul ezek is olykor szenvtelenek, formálisak. A KISZ-aktivisták között meglepően kevés a párttag, s úgy vélem, a két dolog összefügg. Pedig a KISZ szervezettsége sokat javult, befolyása növekedett az utóbbi években, s fokozatosan emelkedett a taglétszám. Jó volna, ha az üzemi KlSZ-szervezetek kezdeményezésére felelevenednék a „védőszárnyas" patronálás, s ezáltal új korszak kezdődnék a munkahelyeken az öregek-fiatalok kapcsolatában. — Még egy gondolat ehhez a témakörhöz. Pesterzsébet-Soroksárt munkáskerületként emlegetik; a lakosság mintegy 70 százaléka a munkás kategóriába sorolható. Csakhogy a kerületben levő munkahelyek száma nem éri el az aktív lakosság számának a felét sem, tehát a munkások egy jelentős része a kerületen kívül dolgozik. Ez a tény aztán statisztikai felméréseknél, szociológiai vizsgálatoknál nem azt az adatot „hozza", amit a munkáskerület jelző ígért. Ezért is van — még inkább: lehet — meghatározó szerepe az olyan „nagyüzemnek", mint a Jahn Ferenc Kórház, ami 2400 orvosnak, egészségügyi dolgozónak a munkahelye. Ha a pártszervezet és a KISZ-bizottság segítségével (mindkettő jelentős erőt képvisel a kórházban) aktivizálni tudjuk az intézmény dolgozóit — s az első lépéseken már túl vagyunk —, az újabb lendületet adhat a szellemi életnek a kerületben. — Illik tudnom (nem először járok itt), hogy a „kisöregek" — legalábbis a kerületi mozgalmi zsargon szerint — a körzeti pártszervezetek kommunistái, akik, csekély kivétellel, a nyugdijasok nemzedékéhez tartoznak. Hogyan ítéli meg tevékenységüket ? — A kerületi párttagság 38 százaléka dolgozik a körzeti pártszervezetekben. Az erzsébeti rekonstrukcióval járó mozgás náluk is éreztette hatását, valamivel nőtt a taglétszám. A kisöreg kifejezés — használják egyébként másutt is — nálunk azt jelenti, hogy megkülönböztetett figyelemmel kísérjük munkájukat, és megbecsüljük őket. Nem titok, hogy érdekeink is ezt kívánják. Ők vannak legközelebb a lakossághoz — köztük élnek. Jelzéseik, észrevételeik nélkülözhetetlenek a kerületi pártbizottság számára a napi politika alakításában. A kisöregek nem szívbajosak, rendesen-keményen kipakolnak, ha valami nem stimmel, ha baj van. De nemcsak panaszkodnak, hogy megint nem érkezett meg a kenyér a boltba, hanem érzékelik, s közvetítik a politikai hangulat finomabb változásait is. Nevezzük őket élő lelkiismeretnek is. Egy bizonyos: számunkra a körzeti pártszervezetek igen fontos politikai tényezők. A kisöregek sokat dolgoznak, néha talán a kelleténél jobban megterheljük őket, mondván, a „munkaidejükbe" belefér. Mindenesetre, ha jó, kiegyensúlyozott a politikai közérzet a lakóterületen, elsősorban nekik köszönhetjük. — A körzeti pártházakba néhány éve „beköltöztek" a körzeti népfrontbizottságok. A „társbérlet" egyértelműen jónak és hasznosnak bizonyult, az immár „kényszerű" együttműködés révén kiszélesedett, s hatékonyabbá vált mind a pártszervezetek, mind a népfrontbizottságok munkája. Ebben szerepe van annak is, hogy a népfrontosok soraiban egészséges arányban vannak párttagok. A kerületi népfrontbizottság kezdeményezései alapvetően jók. Tovább kellene lépniük azonban a lakóterületi munkában, hogy a lakóbizottságok közvetítésével a kerület lakosainak mind szélesebb rétegeivel teremthessenek állandó kontaktust. Ezen belül is különös figyelmet kell fordítani az időskorúakra, akiknek száma megközelíti a 30 ezret. Emiatt azért nem nevezném kerületünket öregnek. Az új lakásokba javarészt fiatalok költöznek. — A körzeti pártházakban tehát nem egyhangú az élet. Némelyikben harmadik „társbérlőként" helyet kapott lakóterületi KISZ-alapszervezet is. Másutt alkalmanként vagy rendszeres időközökben KlSZ-rendezvények, lakóterületi ifjúsági klubok színhelye a pártház. Kísérletek ezek a tinik és a KISZ-korú fiatalok összefogására. A XX/7-es pártkörzetben, Erzsébet központjában, ahol a legnagyobb a „galeriveszély", a pártvezetőség a védnöke az ifjúsági klubnak. Jártam ott. Harsogott a diszkó, a gyerekek lába az asztalon — de hogy itt voltak, és nem az utcán randalíroztak, eredmény. A fiatalokat meglehetősen szélsőségesen ítélik meg, a pártkörzetekben még nagyobb a fenntartás. Hiszen azonban, előbb-utóbb létrejön a párbeszéd. — Mintha bejártuk volna a kerületet pártügyben, s most visszatértünk. Üzemek, intézmények, körzetek pártszervezeteinek életéről, tevékenységéről beszéltünk. Ami még hátravan, annak többnyire a kerületi pártbizottság Kossuth Lajos utcai székháza a színhelye. Gondolok itt a titkári értekezletre, a kerületi pártbizottság ülésére, a végrehajtó bizottság tanácskozására. S e sorrendben, ahogyan csökken a részvevők száma, közben, ennek arányában, az üléstermek fokozatosan egy földszinti szobává „zsugorodnak". Mint ahogy a gyűjtőlencse egy pontba sűríti a fényt... — A hasonlatok eredendő hibája mellett én úgy értelmezném ezt a találó megfogalmazást, hogy a pártmunka van állandóan a fókuszban, a pártmunkás ritkán, s ez így van rendjén. A sűrítés stimmel. A titkári értekezleteken még százaknak adunk eszmei útravalót; a kerületi pártbizottsági üléseken már csak ötvenegynéhány párttaggal beszélgetünk. Felkérjük őket, hogy képviseljék a pártbizottságot a tanácstagi beszámolókon, az alapszervezeti taggyűléseken, a népfront-tanácskozásokon stb. S fontosnak tartjuk, hogy a munkahelyeken beszéljék meg a problémákat, tennivalókat az üzemi „négyszöggel". A párt-végrehajtóbizottság 11 tagja legutóbb — együttes ülést tartott a tanács végrehajtó bizottságával — elvi határozatot hozott, megállapítva, hogy a 90-es évek közepén újabb középiskolára lesz szüksége a kerületnek. A számítások szerint a demográfiai hullám a kisiskolásoknál 1988-ban tetőzik, ezért az arra legalkalmasabb általános iskolát alakíttatjuk át középiskolává. A rendszeres hétfői munkaértekezleten közvetlen munkatársaimmal egyeztetjük a soron levő tennivalókat. Az ötvenkét esztendős Kenesei István nyolc éve gazdaságpolitikai titkára a kerületi pártbizottságnak, és az ő irányítása alá tartoznak a tömegszervezetek is. Régi KISZ-es, az ifjúsági szervezetből ismerjük egymást. Talán ezért is „mer" ellentmondani olykor. Bojtár László „úttörőként" kezdte politikai pályáját (kerületi úttörőelnök volt), majd tanácselnök-helyettessé választották. Hét éve tölti be az agit.-prop. titkári posztot. Mivel jellemezhetném? Éles látású, dinamikus. És ő a Benjamin — csak 43 éve?. — Tudom, nem szívleli a „személyeskedést". Mégis, önmagáról mit mondana? Mi a hobbija, van-e öröme vagy bánata? — Mániám: a megtervezett csavargás : az ember mindig felfedez valamit. Örömöm: a családom; van lányom meg fiam. Bánatom: sok az adminisztráció; jelentések, beszámolók, feljegyzések, akták, levelek. Nemegyszer helyettesíteni lehetne néhány mondattal vagy rövidebb-hosszabb beszélgetéssel. — Mit tenne, ha legalább akkora hatalma volna, mint amekkorát a közvélemény tudni vél egy kerületi első titkárnak? — Több hitelt adnék az élőszónak — az emberi kapcsolatoknak. Oszlay István A régi, az új és az épülő Lakói szépnek látják 44