Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Oszlay István: Gyűjtőlencse

életkörülményeket alakító tényezőket. A jelentés célja, hogy mutassa be a változásokat befolyásoló politikai, gazdasági, kulturális, egészségügyi, szociális és kommunális tényezőket, vegye számba a városrész ellátottságát javító munka eredményeit. Adjon érveket és tényanyagot a politikai, az állami és a tömegszervezetek agitációs és propagandamunkájához, a hosszabb távú és a VI. ötéves ten: célkitűzéseinek megértéséhez ... A történelmi jellegű megközelítés azért szükséges, mert... a kerület lakosságának több mint a fele 45 év alatti, valamint a nagyarányú lakossági mozgás (új lakótelepek) miatt az itt élők nem ismerik a kerület múltját . . ." — Ilyen tünetekkel, jelenségekkel találkoztunk — mondja Csillik András —, s ezeket akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha a kerület egészét tekintve — éppen a várospolitikában elért eredmények hatására — jó a politikai légkör. Természetesen más gondjaik vannak például a soroksáriaknak, és megint mást várnakremélnek az új negyedek lakói. Meg kell tudnunk, mi foglalkoztatja az embereket, s ehhez közvetlen, őszinte kapcsolatra van szükség a meggyőződésből politizáló emberek — párttagok, népfrontaktivisták, KISZ-vezetők — és a lakosság között. Minden másfajta „kísérlet" eleve kudarcra van ítélve. Manapság az emberek sokkal tájékozottabbak (s ez nem is baj, csakhogy a világ dolgait jobban ismerik sokszor, mint a helyi politikát); tudják, máról holnapra nem változik meg gyökeresen a gazdasági helyzet, sőt, „kemény tél" következik. Megmondtuk mi is világosan, hogy melyek azok a beruházásokfejlesztések, amelyekre a közeljövőben nem telik a költségvetésből. De amit lehet, aminek van realitása, azt csináljuk meg együtt. Vegye ki részét a munkából ki-ki lehetősége szerint. A parkfenntartásra és a lakótelepi parképítésre például csak kevés pénze van a tanácsnak. Nem véletlenül említettem ezt a lehetőséget. A lakosság egyharmada új ember ugyan a kerületben, de lakókörnyezetük állapota nem lehet közömbös számukra sem. Pesterzsébet-Soroksárnak vannak élő hagyományai, erős itt a lokálpatriotizmus, ismert a városrész munkásmozgalmi múltja — ebbe a miliőbe kell beilleszkedniük, s erzsébetivé válniuk az új lakóknak. Ez egy hosszabb folyamat, melyre a pártbizottság, a népfront, a tanács számított — és készült. Jelentős segítséget nyújtottak e téren a körzeti pártszervezetek. El tudták érni, hogy kerüljön az új házakba egy-egy „öreg" erzsébeti is, aki majd — összefogva a népfronttal és a KISZ-szel — motorja lesz a közösségi életnek is. Az erzsébeti lakónegyedek nem falanszterek, nem toronyház-dzsungelbői állnak, s az is megszerette, aki viszolyogva jött ide. Meggyorsította a beilleszkedési folyamatot az is, hogy a bölcsőde, az óvoda, az iskola, az ABC csaknem egyidőben épült meg a lakóházakkal, nem voltak tehát életet megkeserítő „csúszások". S mindezek az adott pillanatban politikai tényezővé váltak, s hozzájárultak az emberek megnyeréséhez. — Igaz, sajnos, ennek a fordítottja is. A már említett jelentésben a kerület lakossága meglehetősen pesszimistán vélekedik a kereskedelmi hálózatról, a vásárlási lehetőségekről, az áruválasztékról. Ebben „ fő szerepe" van az Erzsébet Szövetkezeti Áruház „csúszásának". A legújabb átadási határidő: 1985 első fele, megtartásáért felelősséget vállalt Csillik András kerületi első titkár is. — Az iparcikkellátással kapcsolatos kritika jogos. A soroksári Dominó Áruházat már régen kinőtte a kerület. Súlyosbította a helyzetet, hogy a szanálások folytán számos üzlet megszűnt. Kedvező változást az ellátásban csak az Erzsébet Áruház, valamint a később (a VII. ötéves terv elején) hozzákapcsolódó üzletközpont építése hozhat. Az áruháznak a tervciklus végéig el kell készülnie, s ebben az iparcikkellátás javításán kívül fontos tényező, hogy az árváltozásokkal ne emelkedjék tovább az építési költség, ami már jelenleg is 35—40 millióval több a tervezettnél. S igencsak fő a fejünk — s a beruházóké nem kevésbé —, hogy honnan teremtsük elő a többletköltséget. — Van-e még más építkezés, ami az áruházhoz hasonlóan a kerületi pártbizottság „védnöksége" alatt épül? — A Jahn Ferenc Kórház befejezés előtt álló, új 450 ágyas szárnyának építése. Ha a kivitelező Középületépítő Vállalat állja a szavát, december 31-ére átadja az épületszárnyat. Az ígéreten kívül biztosítéknak látszik, hogy ottjártamkor, az egyik pénteken délután, jóval három óra után is dolgoztak a munkások— A szanálás népszerűtlen feladat, különösen családi házas övezetben. Nagyobb méretekben pedig emberi és gazdasági szempontból egyaránt kényes, politikai kérdés. A városrész-rekonstrukció során, a tervezett IV. ütemben, a Határ út—Nyáry Pál utca—Kossuth Lajos utca —Török Flóris utca által határolt területen mintegy 2000 lakást kellene lebontani. A házak 40 százaléka azonban jó állapotban van. A területre elkészült a rendezési terv, bizo-1985 elejére elkészül az Erzsébet Áruház Fehér István felvételei nyitandó, hogy panelból is lehet emberléptékű, 2—3 szintes házakból álló, „vegyes" lakótelepet építeni. Tudniillik, a pártbizottság amellett foglalt állást, hogy a jó állapotban levő házakat meg kell menteni, s köztük, közéjük épüljön fel a tervezett mintegy 4000 új lakás. A tanácselnökkel jártam végig a területet utcáról utcára. A tanács részletes felmérést készít az új koncepció szerint, ebből majd kiderül, hány jó házat nem kell lebontani. — A pesti ember egyszerűen csak Erzsébetnek nevezi a XX. kerületet, a városrész vezetői azonban vigyáznak, meg ne sértsék a soroksáriak érzékenységét. ön korábban az erzsébeti rész képviselője volt, a jelenlegi ciklusban pedig a 62. választókerület, vagyis Soroksár képvieslője a parlamentben. Van ebben valamiféle politikai gesztus is? — Nincs. Megmondtam az elején, hogy tőlem se várjanak csodákat. Pesterzsébet és Soroksár ellentétéről pedig már régóta nem beszélhetünk, legalábbis abban az értelemben nem, ahogy az az egyesítést követően fennállt. Halkulóban vannak azok a felhangok is, amelyek a rekonstrukció kezdetével erősödtek fel, ám minden poltikai háttér nélkül. Erzsébet látványosan fejlődött, az új épületek azonban az elaggott, rozzant házak helyén emelkednek. Soroksár sem mostohagyermek. A fejlesztések elosztásánál „centizünk" a kerület két része között. A Hősök terén felépült szakorvosi rendelő a legjobbak közé tartozik a fővárosban. Az iparfejlesztés keretében a Gumiipari Vállalatnak tranzitraktára, az Építőgépipari Vállalatnak számítógépes raktára épült, a soroksári Vasöntöde fejlesztésére 1,2 milliárdot fordítottak eddig. Az V. ötéves terv egyik kiemelkedő fejlesztése volt a soroksárorbánhegyi munka, itt mintegy ötezer lakosú területet kapcsoltak be a vezetékes ivóvízhálózatba. Az az elképzelésünk, hogy a település jellegét megőrizzük a fejlesztések és a Hősök terei központ kialakítása mellett. A német ajkú lakosságnak az anyanyelvi kultúra ápolására minden feltételt megteremtettünk. Német nyelvű óvoda, német tagozatos általános iskola, a kerületi Kossuthgimháziumban német tagozatos osztálv van. A Táncsics művelődési ház pedig a nemzetiségi kultúra, a hagyományok őrzésének, a művelődésnek és szórakozásnak szintere a Csili hathatós támogatásával. — Aíaholnap tíz éve lesz, hogy itt dolgozik a XX. kerületben. Akkor a 40 évével a legfiatalabb kerületi első titkár volt a fővárosban. Hogyan emlékszik indulására ? — örültem — és féltem. Itt laktunk egyébként tízéves koromig a Valéria utcában. Később aztán csak látogató voltam errefelé. Az öröm tehát pártmegbízatásomnak szólt. A várospolitikától azonban tartottam. Erzsébet központjában akkoriban javában „állt a bál". Szanáltak. Pusztaság, sötétség, se járda, se üzlet, és port hordott a szél. Aztán idővel, hogy belejöttem a munkába, azt hittem, hogy egyszerűbb, könynyebb lesz a dolgom. Egyre nehezebb lett. A körülmények olykor sokkal gyorsabban változnak, mint ahogy az ember alkalmazkodni tud. Persze vannak, akik mindig elölről tudják kezdeni, lepereg róluk minden, mint libáról a víz. Persze, ha nincs meg az érzelmi töltés s hozzá a megfelelő szellemi erő, felkészültség, az ilyen emberek hamar kidőlnek a sorból abbéli igyekezetükben, hogy megfeleljenek a követelményeknek. És vannak érdemes, nagy múlttal rendelkező vezetők, akik kiégtek, elfáradtak, ám humánus meggondolásból nem lehetett őket „félretenni". De ahogy szorítóbbá váltak a gazdasági körülmények, elkerülhetetlenné vált a beavatkozás. — Nem lehet baj, ha megfelelő a káderutánpótlás... — Igen ám, csakhogy ilyenkor kiütköznek kádermunkánk hiányosságai. Ugyanis nincs két egyforma káder, nem lehet egyéges a kádernevelés. Alaposabban meg kell ismerni az embereket. Vállalataink, intézményeink párt- és gazdasági vezetői több jelöltet is számításba vesznek az utánpótlás tervezésénél. Ahogyan a különféle „próbafeladatokat" megoldják, kiderül, mire képesek, sőt, sikereik még jobb eredményekre serkentik őket. A gyakorlatban, persze, felfelé „göröngyösebb" az út. Gábor József az Építőipari Gépesítő Vállalatnál volt mérnök-közgazdász. Mi őt jelöltük a vállalatánál megüresedett igazgatói posztra. A minisztériumnak más elképzelése volt. Vitáztunk-csatáztunk, mert a mi vállalatunkról és a mi káderünkről volt szó. A kerületi párt-végrehajtóbizottság döntött: Gábor József személyében látta biztosítva a folyamatosságot. Ebbe aztán az illetékes miniszterhelyettes is belenyugodott. Mindez 1978-ban történt, amikor még a váltás — és a nemzedékváltás! — nem tűnt oly sürgetőnek. Az alkalmasságot nem szabad korhoz kötni. Nem azért mondom, mert Gábor József történetesen akkor még fiatalabb volt; volt-van erre példa, jó példa, az idő-Az erzsébeti városközpont nem toronyház-dzsungel 43