Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Frank János: Itt járt Ludwig

FRANK JÁNOS Itt járt Ludwig Egyetemes művészet 1960 után Jól-rosszul kiismerem magam Bécsben, de a IX. kerületben eddig még nem jártam. Bizonytalanul bolyongtam a könyök alakú Porzellangassén — később olvastam, hogy Duna-ág volt valamikor —, a városrész emlékeztet a mi IX. kerületünkre, ott is olyan ferencvárosi, négyemeletes, szürke bérházak vannak. Egyszerre csak felbukkant a barokk Liechtenstein-palota, a Modern Művészei Múzeuma. A palota építéstörténete még nincs tisztázva, számunkra érdekes adat, hogy Martinelli is dolgozott rajta. Fiatal múzeum ez, alig négy éve, hogy Peter Ludwig nyugatnémet gyáros elhatározta: az aacheni és a kölni gyűjteménye mellett Bécsnek is ad — letétként — egy modern képzőművészeti kollekciót. Az osztrákok elfogadták az adományt, képzőművészeti múzeummá alakították a Liechtenstein-palotát — tetemes évi ellátmányt is biztosítottak —, azonban a homlokzatot, de még a belső tereket is érintetlenül hagyták. így együtt él a XVIII. és a XX—XXI. (?) század. A korhűen megtervezett, rendbe hozott parkban az amerikai Nancy Graves Miocén szkeletonja, ez az óriás, acélból és más anyagokból készített őslény fogad. A palota előcsarnokában pedig a francia Saint-Phalle életnagyságnál jóval nagyobb, tarka, polietilén szoborkettőse, a mázsásra hízott Zabáló mamák. Több mint humoros, ironikus ez a két hölgy a valódi márvány padozatra állított álcukrászdai asztalkájuk mellett. Valódi presszópadon ül, lerobbant asztal előtt, az amerikai Segal miniszoknyás, hófehér gipszlánya; az ugyancsak amerikai— görög Christo három nőt — három kirakatbabát — csomagolt áttetsző nylonlepedőbe —- ismeretes, hogy ő, csaknem nyílt allegóriával mindig, mindent beburkol —, az egyik báb hegyes orrú körömcipője majd' kiböki a fóliát. Az amerikai Sarkasian egész falat betöltő monumentális akril képe fekete-fehér fotót idéz. Egy elhanyagolt, ócska faház — inkább kunyhó — homlokzatán szerszámok, ablaKkeretek, biciklikerék mellett vedlett ruhák száradnak. Lomok parádéja. A sok lehangoló rekvizitum egyenletesen, szövetként Műcsarnok I. terem, a falon: Andy Warhol (USA): Mick Jagger (1975), 10 kollázs és szitanyomat. Méret egyenként: 127 x 94 cm; előtérben: Daniel Spoerri (NSZK): Realitás és fikció (1965); tükör, fa, cipők, bolyhos szőnyeg, 116x110 cm Műcsarnok I. terem: jean Tinguely (Svájc): Félbarokk (1960 vashulladék, gumicső, elektromos motor, 240 x 85 x 70 cm Műcsarnok III. terem: Robert Kushner (USA): Cincinatti (1 gassága: 300 cm; Miriam Saphiro (Kanada—New York): Kö Joe Zucker (USA): Merlin, a lovag fénylő fegyverzetben. H 24