Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Ivánfyné Balogh Sára: Ő tervezte a mexikói nemzeti színház épületdíszeit

jába) osztották be mint hadifestőt. Jó barátjával, Mednyánszky Lászlóval járt az orosz, olasz, majd az ázsiai török fronton. A közel-keleti fronton szerzett benyomásai, valamint beható régészeti és vallástörténeti tanulmányok alapján jött létre nagyszabású rekonstrukciós terve Salamon király jeruzsálemi templomához és annak legendás hírű aranyedényeihez. A hátiorú alatt és a keleti útján készült rajzokból, valamint a Salamon-templom terveiből Londonban is rendezett kiállítást. A British Museum is vásárolt ebből az anyagból grafikai gyűjteménye számára. Egy egyiptomigörögországi tanulmányútja alkalmával színes krétarajzsorozatot készített, amelyet később Amerikában, műteremkiállítások keretében is bemutatott. E tájkép jellegű színes krétarajzokból szép kollekció jutott a budapesti Iparművészeti Múzeumnak. Az első világháború után feladta dekoráció-műtermét, melynek munkásait és a bevonultak hozzátartozóit vagyonából fizette a háború alatt. Ez felemésztette minden pénzét. Kénytelen volt szép, műkincsekkel teli lakását is feladni, és kétszobás lakásban meghúzódni családjával. 1918-ban megbízást kapott a csepeli Munkáskaszinó részére két nagyméretű falfestmény elkészítésére. A Csepeli Művelődési Otthon hatalmas termét ez a két kompozíció díszíti. A Tanácsköztársaság idején felejthetetlenné akarták tenni 1919. május 1. megünneplését, és több művészt mozgósítottak, hogy műveikkel emeljék a budapesti ünnepség fényét. Maróti a Városliget díszítését tervezte és irányította. A Városligeti-tó sekély vizét lecsapoltatta, hogy művészi és festői szigetcsoportot építsen a vízzel újra feltöltött tó közepére. * Egész életre való barátság fűzte a világhírű finn építészhez, Eliel Saarinenhez, akinek finnországi házában már a háború előtt is sokat időzött abban a baráti körben, amely tagjai közé számította Axeli Gálién Kallelát, a festőt, a zeneszerző Jan Sibeliust, a svéd festőt és grafikust, Anders Zornt stb. Közülük többeket hazánkba vonzott Maróti szeretereméltó egyénisége. Saarinen baráti köréhez tartozott Maxim Gorkij is, akit még 1913-ban Saarinenékkel együtt egy olaszországi közös út alkalmával meglátogattak capri házában. Saarinenék többször voltak Marótiék zebegényi házának vendégei. A 20-as évek elején erősen foglalkoztatta a Magyar Stadionváros terve, amely a Lágymányos lecsapolt, parlagon heverő nagy területeire készült. Stadionvárost és állandó kiállítási épületeket képzelt ide. A kiállítási csarnokok emeleteire diákszállókat tervezett, melyekben a diákok ingyen kapnának lakást, a kiállító ipar és kereskedelem segítségével. A nagyszabású építkezések kora hosszú időre lezárult, a terv nem valósult meg. Megemlítjük azonban, hogy napjainkban a Műszaki Egyetem diákszállóinak épületei, valamelyest hasonló koncepcióval, ezen a területen emelkednek, utólag igazolva Maróti elgondolását. Mivel a tengerentúli megvalósult terveit nem láthatta, elfogadott egy kínálkozó meghívást az Egyesült Államokba. Művészeti főiskolavárost terveztek Detroitban, a Cranbrook Schoolt a Bloomfield Hillsen. A meghíváshoz Saarinen révén jutott, aki az iskolavárost tervezte. Marótinak az épületek szobrászati díszítését kellett elvégeznie. Ezzel kezdődött működésének amerikai korszaka: 1926-ban átköltözött Amerikába, Detroitba, és ott élt 1932-ig. E néhány év alatt jónevű műtermet rendezett be. Hírneve rohamosan szárnyra kapott, működését az amerikai sajtó, de a szakirodalom is számon tartotta, s a közönséget pontosan tájékoztatta utazásairól, elkészült munkáiról. Amerikai fogalmaknak megfelelő gyorsasággal készült el alkotásainak egész sora. Tőle származnak a detroiti Fisher Building árkáddíszei, a mennyezetdíszek és a bejárati bronz szobordíszek, gránit faragványok. Maróti készítette az Albert Kahn-féle építkezések díszítőterveit, a detroiti Hudson Motor Co, a Detroit Times Building és a chicagói Foreman Bank Building mennyezetképeit is. 1932-ben készült a chicagói Radio City mozaikpályázatra a budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött 314x59 centiméteres tervrajz, amely művelődéstörténeti ritkaság, ugyanis — tudomásunk szerint — művészi alkotáson először itt szerepel a „television" kifejezés, a telekommunikációnak a sajtóval, rádióval egyenértékű fogalma, a léghajózás, a repülés, a vasút és az autó társaságában. A. Kahnnal együttműködve jött létre a Detroit melletti Belle Islen álló Livingstone Memorial. A világítótorony oszlopának márvány és bronz szobrászi munkái Marótitól valók, mint ahogy Livingstone domborművű portréja is a torony egyik oldalán. Kahn ritka képességű, sokoldalú és kulturált művésznek tartotta őt. Marótit a Michigan Society of Architectes is tiszteletbeli tagjává választotta. Elismerték, ünnepelték, munkájáért nagy összegeket kapott, mégis ismét hazajött, noha ekkor már sok mellőzést, igazságtalanságot kellett elszenvednie saját hazájában. A mellőzés ke^ serűségében csak szeretett zebegényi házában dolgozgatott még sokat kedvenc témáin. (Egy vaskos kéziratköteg maradt fenn ebből az időből.) 1940 novemberében megbetegedett és hosszú szenvedés után 1941. május 6-án meghalt. Budapesti síremlékéül egyik régi alkotása, a monzai kiállításon 1923-ban Harmónia név alatt bemutatott — más néven: A szférák zenéje — carrarai márványból faragott relief szolgál. Hatalmas szárnyakon emelkedni látszó nőalak tekint le parányi embercsoportokra, szárnyalásával mintegy föléjük emelkedve. Az emlékművön ezt olvashatjuk: „Szerette a szépet — kereste a jót, sokat küzdött — sokat dolgozott, nagy sikerek, nagy csalódások után — csendesen megpihent." Maróti Géza egyik akvarellje. 1930 Salamon király jeruzsálemi templomának rekonstrukciós terve 23