Budapest, 1983. (21. évfolyam)

11. szám november - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Színház épületét elsősorban a földalatti vasút építése miatt kellett lebontani. A valóságban azonban más volt a fő ok. A fővárosnak éppen 75 éves vágya az első Nemzeti helyébe új, nagy színház építése, hiszen színészei csak ideiglenes otthont kaptak a Nagykörúton 1908-ban. Erre azonban mind a mai napig nem volt pénz. Ezért valósággal kapóra jött a metró építése. Mert ha elkerülhetetlen a különben már elavult, kicsi színház lebontása, akkor meg lehet és meg kell építeni a minden kívánságnak megfelelő harmadik Nemzetit. A főváros vezetése, amikor készségesen egyetértett a lebontással, remélte, hogy rövid idő múlva elkészülhet az új Nemzeti Színház. Ezt megerősítette az is, a vita napirendre tűzi az egyik legrégebbi építészeti tartozást. A város északi-déli terjeszkedése nem állítható meg, a fővárosnak még sincs megfelelő terve a Duna-parti városképre. Megérné, hogy kidolgozzák. A fejlesztés vitáiból Az új fejlesztési tervek előkészítési vitáiban most különösen nagy helyet kap a feladatok szemléleti megalapozása. A lapokban is napvilágot látott olyan vélemény, hogy a 80-as esztendőkben az új építkezésekkel szemben elsőbbséget élvez majd a felújítás, a külső negyedekkel szemben előtérbe kerül a történelmi mag gyarapítása. Ez tévedés. Ha lesz is változás Városházi tudósítások Negyedszázad az elnökségben A Fővárosi Tanács Kelemen Lajos általános elnökhelyettest — saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt — felmentette tisztségéből és végrehajtó bizottsági tagságából. Szépvölgyi Zoltán tanácselnök javaslatára köszönetet mondott a tanács Kelemen Lajosnak — akit érdemei elismeréséül az Elnöki Tanács a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntetett ki — hosszú és kiváló városházi munkásságáért. Kelemen Lajos szokatlanul nagy időt, huszonhárom évet töltött el az elnökhelyettesi poszton. Munkáscsaládból származik, géplakatos szakmát tanult. A felszabadulás után pártmunkás lett. 1956-ban részt vett a Köztársaság téri pártház védelmében, s ott íaegsebesült. 1960-ban került a Városházára. Mint a tanács elnökhelyettese huszonhárom év alatt szinte minden osztály munkájára felügyelt. Tevékenységével kapcsolatosak a fejlesztés olyan eseményei, mint a nagy lakásépítkezések, az új Erzsébet-híd felépítése, vagy a budapesti közlekedés megújítása. A Fővárosi Tanács Farkasinszky Lajost, a művelődést és az egészségügyet felügyelő elnökhelyettest választotta meg általános elnökhelyettesnek. Az ülésen felszólalt Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. Meleg szavakkal emlékezett meg Kelemen Lajos érdemeiről, majd Farkasinszky Lajos általános elnökhelyettesi jelöléséről szólt. — Farkasinszky Lajos 58 éves — mondta. — Általános elnökhelyettessé történt megválasztása is kifejezi, hogy a kinevezéseket, az előbbre jutást nem az évek száma befolyásolja, hanem az érdem, a képesség, a korábban végzett munka határozza meg. A városatyák módosították az elnökhelyettesek felügyeleti rendjét. A jövőben Farkasinszky Lajos a művelődést, az ifjúsági, a külügyi és a sajtómunkát; Gérnyi Kálmán a beruházási tevékenységet és a lakáskarbantartást; Nagy Richárd az ipart és a kereskedelmet; Nyíró' Rózsa a lakás-és az egészségügyet; Pénzes János a tervezést; Stadinger István pedig az építészetet és a közlekedést felügyeli. A Fővárosi Tanács az elhunyt dr. Névai László helyébe dr. Füredi Lászlót választotta meg az ügyrendi bizottság elnökének. A harmadik Nemzeti Színház Annak idején az a hír járta a fővárosban, hogy a Nemzeti hogy a hatvanas évek közepén elkezdődött a tervezés. Kevesen sejthették, hogy az új színház kapuit csak huszonöt év múlva nyithatják meg. Pedig erre voltak jelek. A hatvanas években gyorsan emelkedett az életszínvonal, de közben súlyosbodtak a főváros gondjai is. Tarthatatlan lett a lakáshelyzet. Sok százezer család várt lakásra, és akadozott a közlekedés. Az erők zömét arra kellett fordítani, hogy gyorsítsák a lakásépítkezést, a foldalattiföld feletti gyorsvasutak rendszerét. Ezek a sürgető feladatok ismét elvonták a pénzt az új színház építésétől. A nemrég elfogadott határozat szerint 1989-ben kell átadni a harmadik Nemzetit. Várhatóan a Dózsa György úton épül fel. Várhatóan, mert ha a társadalmi vitában elhangzott is más javaslat, a Városligetnél jobb megoldást nem találtak. Avval viszont feltétlenül számot kell verni, hogy milyen sok híve van a Duna-parti elhelyezésének. A folyam két partja legszebb része a fővárosnak. S ha a színház nem is építhető itt fel, a tervezési arányokban, továbbra is a társadalmi igények határozzák meg a fejlesztést. Vagyis az életszínvonal megtartása — később emelése —, a lakáskérdés megoldása, a különféle feszültségek enyhítése, illetve megszüntetése. A jövőben legalább százezerrel kell növelni a lakásállományt. Ezért ugyanúgy elengedhetetlen új lakások építése, mint a felújítások gyorsítása. A kettő nem választható el. A felújítás pedig nem egyszerűen a régi megóvása. Minden rendbe hozott öreg ház eddiginél többet kell hogy nyújtson lakóinak. így van ez Óbudán. Megőrizték a felújított középkori és újkori házak megszokott külsejét, de a lakásokat korszerűsítették, komfortosították. Hasonlóan a belső pesti negyedekben is csak jellegőrző fejlesztés lehet a felújítás. Azt is számításba kell venni, hogy a budapesti lakosságnak nagyobb része ma már a külső negyedekben él. S itt lakik a fiatalok zöme. Ezért a fejlesztés a külső negyedekben sem lassítható, mint ahogy halaszthatatlan a Belváros szépítése, a sajátos lehetőségek jobb kihasználása. Sok vitát kelt a városrészközpontok építése is. A főváros hat új bevásárlóhelyet tervezett távol a Belvárostól. Áz elképzelés ellenzői most arra hivatkoznak, hogy a Moszkva téren, vagyis a közép-budai városrész központban nem épült meg az áruház, s a gazdasági nehézségek miatt másutt is elhúzódik a fejlesztés. A tények viszont azt bizonyítják, hogy a városrészközpontok terve sorra megvalósul. Dél-Budán, a Gellérthegytől délre a Móricz Zsigmond körtér, a Fehérvári út és a budai nagykörút mentén nagy bevásárlóhelyek keletkeztek, s az általános fejlődés hatására több irodaház épült. Hasonlóan meggyorsult a városrészközpontok kibontakozása Észak-Budán a Flórián tér körül, Észak-Pesten az István tér és a Munkás körút—Árpád út között, Kelet-Pesten az Örs vezér tér körül és Dél-Pesten a Vöröshadsereg útja északi szakasza mentén. Kétségtelen, hogy az élet gazdagabb, változatosabb minden építészi képzelőerőnél. Téves nézet, hogy a városrészközpont csak egy nagy tér. Az észak-budai belváros is sokkal nagyobb lett, mint ahogy tervezték. Beletartozik a Flórián téren kívül a Vörösvári és a Bécsi úton a kereskedelem és az egészségügy központja, a Fő téren a művelődési központ és a Lajos utcában az idegenforgalmi terület. A közép-budai városrészközpont sem szorítkozhat csak a Moszkva térre. Valójában a Vártól a Városmajorig és a Déli pályaudvartól a Margithídig terjed. A pályaudvari nagy ABC-áruház és a Budapentaszálló ugyanúgy a városrészközponthoz tartozik, mint a Mártírok útján a hivatali negyed. De mi lesz a Moszkva téri nagyáruház sorsa ? Óbudán és Kispesten alkalmazhattak több ideiglenes megoldást is. A hegyvidék, a Rózsadomb, és a Vár körzetében csak nagy, és minden tekintetben megfelelő áruház építhető. Folynak a tárgyalások arról, hogy a következő öt évben megkezdődjék az új bevásárlóhely építése. Döntés még nincs. A korábbi fejlesztés eredményeként mindenütt nagy belső erők halmozódtak fel. Éz megkönnyíti az újabb beruházásokat. A kellő háttér megvan, a lakónegyed felépült, elkészültek az új csomópontok. Gyakran központi építkezés nélkül is gyorsul a városrészközpontok terjeszkedése. A nagy forgalom sok kisvállalkozót vonz a közlekedés gócpontjaiba. Aczél Kovách Tamás 27