Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Császár Nagy László: Próbaüzem az Almássy téren

— Ha az új fővárosi szállodákra gondolok — összegez tovább az igazgató —, bizony lassan épült fel ez a ház. De a hazai építőipar teljesítőképességét ismerve, amelyet nem szabad lebecsülnünk — figyelmeztet, miközben egy ösztönös mosoly szalad végig szája szélén —, nem elégedetlenkedhetünk. Inkább az első tervtől — üti fel egy dosszié tetejét, és mutatja az 1974 októberében készült alaprajzot — az alapkő letételéig eltelt négy évet tartom hosszúnak. Márcsak azért sem zúgolódhatunk az építők munkája miatt, mert olyan házat építettek, amelynek belső terét bizonyos mértékig programunkhoz lehet igazítani. Ehhez mindössze néhány órai munkára van szükség. Jó ez azért is, mert egy művelődést szolgáló épületben nem lehet örök érvényű teret kialakítani. Szóval a tervezők és építők egyaránt szép feladatot oldottak meg. Az újszerű megoldás állandó gondolkodásra késztet mindannyiunkat. És azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül — védi tovább az építőket —, hogy egy foghíjtelken képesek voltak egy régóta feszítő gond megoldására. Hiszen a felszabadulás óta mindössze egy ilyen intézmény épült a Belvárosban, de abban is csak a falakat kellett átrakni. Ez a ház tehát páratlan a maga nemében. És a kerület erőfeszítései mellett A Szabadidő Központ belső részlete Az uszoda eltörpülnek azok az apró bosszúságok, amelyek miatt az interjút megelőzően valóban rosszkedvű voltam. Ezek azonban nem befolyásolják a lényeget: az épület elkészült, és szeptembertől teljes kapacitással dolgozunk. A visszatérő álom tehát megvalósult, a főváros egyik legsűrűbben lakott kerületében. Varjasi László nem fogy ki a dicsérő szóból. Azt hangsúlyozza, hogy nem a teret meghatározó közintézmény épült, hanem olyan, amely annak hangulatához illeszkedik. — Csak elismerés jár a kerület vezetőinek, akik felismerték annak lehetőségét, hogy az épületben nem csupán az ifjabb korosztályoknak tudnak lehetőséget teremteni, hanem művelődhetnek a középnemzedékhez tartozók, és a nyugdíjasok is hasznosan tölthetik el idejüket. És ezt nem csupán felismerték, hanem vállalták a döntés felelősségét is. * A korszerű közösségformáló intézmény azonban önmagában mit sem ér. Újszerű módon kell azt megtölteni tartalommal. Az itt dolgozó népművelők lehetőséget kaptak erre. És az elvállalt feladattal együtt felelősségük is óriásira növekedett, hiszen munkájuk sok ember közérzetét befolyásolja. — Általános igényfelmérést még nem végeztünk — így az igazgató —, bár szociológusunk elemezte a kerület lakásállományát, az itt élők iskolai végzettségét, körülményeit. Egyebek között megállapította, hogy magas az idős korúak aránya és a veszélyeztetett gyerekek száma. Ez a tény pedig önmagában is befolyásolja munkánkat. A nyitás előtt minden kerületi kiadványban felhívtuk a lakosság figyelmét az általunk kínált lehetőségekre. A kerületi népfrontbizottsággal közösen felmérőlapokat küldtünk ki, próbáltuk megtudni, milyen gyakran jönnének, milyen időpontban, milyen kiállítások, színházi előadások érdeklik az embereket, és mely programjainkban vennének részt szívesen? És a lakosság meghálálta a „bizalmat", örömmel fogadta, hogy felnőttként kezelik. Eleddig több száz válasz érkezett vissza. Sokan felajánlották önkéntes segítséségüket, a kismamaklub szervezésére már az első napokban akadt vállalkozó. Többen javasolták bridzs, csillagászati vagy éppen magányosok körének létesítését. Mások népdal- és nótaestet szeretnének, de olyanok is akadnak, akiknek leghőbb vágya, hogy ultipartijukat akkor se kelljen félbeszakítani, amikor megerednek az ég csatornái. Egyszerűen tetőt kívánnak fejük fölé. — Alkalmazkodnunk kell az igényekhez — summázza a levelek tartalmát Varjasi László —, mert nincs szomorúbb látvány az üresen ásítozó nézőtereknél, klubszobáknál. Az első hónapban volt már kudarcunk is — ismeri be dicséretes őszinteséggel, mert akadt egy olyan gyer-15