Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Hollós László:„Emelkedünk? Ellenkezőleg: süllyedünk”

Trautmann Tibor felvétele nül termelőágazat munkaerő-szükségletét. Ez viszont nagy költségekkel, jelentős beruházásokkal és erőteljes automatizálással járna. Kérdés, vállalni tudnánk-e a jelenlegi gazdasági viszonyok között ilyen óriási áldozatokat? Azt hiszem, így többet veszítene, mint nyerne a főváros. Vannak, akik szerint ösztönözni kellene a fiataloknak az agglomerációs övezetből vagy azon túlról történő bevándorlását, és az idősebb nemzedék fokozatos kitelepülését. Kényes kérdések ezek, a döntést alaposan meg kell fontolni. Radikális adminisztratív intézkedések biztos, hogy nem vezetnének jóra. — Mi hát a megoldás? Dr. Szabady Egon, a KSH nyugalmazott elnökhelyettese szerint 2000-re Budapest népessége talán 10%-kal csökken. — Nem jó ez a csökkenés. Egy népességet nem lehet miniatürizálni. Kérdéses, hogy az öregedő és csökkenő lakosság mellett biztosítható-e a szolgáltatás megfelelő színvonala. Napközben csupa idős embert látok az utcán. Ilyenkor megdöbbenek, hiszen a jövőt nem ők, hanem a fiatalok jelentik. Be kell avatkozni a demográfiai folyamatba, növelni kell a születések számát és csökkenteni a halandóságot. Bevándoroltatni?! Kiket és honnan? Vidéken csak a mezőgazdasági népesség csök— El kell kerülni, hogy ilyen, a kívánatosnál nagyobb mértékű népességcsökkenés bekövetkezzen. Ésszerű, következetes népesedéspolitikai koncepció kedvezően megváltoztatná az ezredfordulóra a demográfiai viszonyokat. Addig átmeneti intézkedések szükségesek. A ténylegesen nélkülözhetetlen munkaerőt még akár a bevándorlás elősegítésével és az ingázási feltételek javításával is biztosítani kell. Egyes számítások szerint a fővárosi lakásvagyon kb. 25%-a nincs kellően kihasználva. Ha ezeket a korszerűtlen lakásokat felújítjuk és átalakítjuk, otthonhoz jutna a bevándorlók egy része. Persze a „zsilipeket" nem szabad egyszerre megnyitni. A bevándorlásnak összhangban kell lennie a munkaerő-szükségléttel. A technikai fejlesztéssel, a belső tartalékok kihasználásával és hatékonyabb munkaerő-gazdálkodással jelentős élőmunka takarítható meg. A felduzzadt agglomerációs övezetben meg kell teremteni a kulturált élet- és lakásfeltételeket. Tovább már nem halasztható az egészségügy és a telefonhálózat fejlesztése sem. Önmagában sem a bevándorlás ösztönzése, sem a nagyfokú fejlesztés nem üdvözítő. A módszerek kombinációjával és ésszerű kompromisszumokkal kell biztosítani a hiányzó munkaerő pótlását és az állóeszközök megfelelő kihasználtságát. ken. Velük mit kezdenénk a fővárosban? Nehéz lenne mind az elhelyezésük, mind a foglalkoztatásuk. És egyáltalán, nem is biztos, hogy szívesen jönnének. Budapest már nem olyan vonzó város... Riportom utolsó állomása a Fővárosi Tanács. Dr. Bácsfalusi Ernővel, a tervgazdasági és munkaügyi főosztály vezetőhelyettesével, ha nehezen is, de végül mégiscsak sikerült találkoznom. — Hogyan változik Budapest népessége az ezredfordulóig? — A természetes demográfiai folyamatok alapján viszonylag pontosan meghatározható, hogy a főváros lakossága 200—250 ezer fővel is csökkenhet. De hogy mennyien települnek be, mennyien hagyják el a várost, milyen lesz az infrastrukturális ellátottság, hogy alakulnak a jövedelmi viszonyok, mennyire tudja a vidék megtartani népességét stb., ezt egyelőre csak nagyjából lehet felbecsülni. Az elmúlt két év alatt Budapesten tízezerrel nőtt a migrációs nyereség. Ha a főváros vonzóereje és a betelepülési hajlandóság továbbra is megmarad, akkor minimális lesz a népességváltozás. A migráció mértékének megítélésében még nagy a bizonytalanság, pontos számot nem lehet mondani. Mindenesetre a csökkenés valószínűnek látszik. — Előnyökkel vagy inkább hátrányokkal jár ez? — Attól függ. 50—100 ezres csökkenésnek a lakosság ellátása szempontjából inkább pozitív hatásai lennének. Gyorsabban és könnyebben megszüntethetők a mennyiségi hiányok. Lakásállományát, közlekedését, infrastruktúráját, szociális és egészségügyi ellátottságát tekintve Budapest zsúfolt. Aki itt él, ezt nap mint nap érzékelheti. Ugyanakkor a népességcsökkenés egy bizonyos határon túl (pl. negyedmilliónál) már súlyos gazdasági és ellátást zavarokat okozhat. Ne feledjük, a fővárosnak jelenleg is munkaerőgondjai vannak. — A technikai fejlődés, a szelektív és intenzív gazdasági fejlesztés nem enyhítené ezt? — De igen. Célunk az, hogy a hatékonyság növelésével munkaerőt szabadítsunk fel, s a mennyiségi szemléletről folyamatosan áttérjünk a minőségi szemléletre. Ám 250 ezres népességcsökkenés mellett a problémákat nem lehet megoldani. Az embereket pedig nem lehet arra kényszeríteni, hogy szándékuk ellenére ide települjenek. De ha a főváros és a vidék közötti különbség megmarad, vagy nem csökken kellő ütemben, akkor Budapest nem veszít vonzerejéből. Nem valószínű, hogy az ezredfordulóig a vidék olyan mértékben fejlődne, amely alapvetően megváltoztatná a vonzási viszonyokat. Az előrejelzések szerint a földuzzadt agglomerációban kb. 30— 50 ezerrel nő a munkaképes lakosság, s a jelenlegi gazdasági viszonyok között foglalkoztatásukra az övezetben nem létesül elegendő munkahely. A munkaerő-felesleg tehát napi ingázással és a fővárosba településsel feloldja az itteni feszültségeket. A migráció miatt a negyedmilliós csökkenést túlzottnak tartom. Az majdnem biztos, hogy Budapest lakossága az ezredfordulóra kétmillió alá csökken. De hogy megközelítően hányan leszünk kétezerben, ez még további, nagyon alapos számításokat igényel. * A számításokat folytatni kell, hiszen a főváros várható népességére vonatkozó végleges, kellően alátámasztott prognózis ma még nincs. A megkérdezett szakemberek biztosra veszik ugyan, hogy az ezredfordulóra csökkenni fog Budapest lakossága, de a csökkenés mértékének és következményeinek megítélésében már eltérőek az álláspontok. Egyesek kb. negyedmilliós csökkenést várnak. Vannak, akik maximum 150 ezres fogyásra számítanak. És vannak, akik mindkét becslést túlzottnak tekintik. Sokan előnyösnek, sőt, egyenesen elengedhetetlennek tartják a fogyást. Mások szerint a 10%-os népességcsökkenés már komoly zavarokat okozhat. Megint mások egyszerre jelentkező előnyökről és hátrányokról beszélnek. Ahány „ház", annyi vélemény. Az illetékesek egymástól eltérő véleményei alapján úgy tűnik, az érintett intézmények között ebben a kérdésben még nem teljes az összhang. Éppen ezért mielőbb szükség lenne egy körültekintően kidolgozott, alternatívákat is tartalmazó és az érdekeltek által elfogadott előrejelzésre; majd ezt követően egy közösen megvitatott intézkedés-tervre. Addig, amíg nem késő. 13