Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Hollós László:„Emelkedünk? Ellenkezőleg: süllyedünk”

kent. Az emberek szeretnének lakóhelyükön vagy annak közelében munkát vállalni. A V/477-ban (Várostervező Intézet) évek óta folyó prognosztizálási munkák az urbanizációs folyamatok oldaláról vizsgálják a népesség várható alakulását. Számításaik szerint, ha a korábbi kedvezőtlen tendenciák tovább érvényesülnek, Budapest népessége az ezredfordulóra kb. 10%-kal csökkenhet. Horcher Ferencné és Visy Erzsébet tudományos kutatók szerint e csökkenésnek negatív hatásai is lehetnek. — Bár intenzív átalakulása következtében az ipar munkaerőleadóvá válik, az úgynevezett tercier szektor (ellátás, szolgáltatás, kereskedelem) növekvő igényeit a főváros elöregedő korösszetételű népessége és az aktív korosztály nem tudja kielégíteni. Egy város egészséges működésében kedvezőtlen az elöregedés. A településfejlődési folyamatokban, a lakásállomány felújításában, a társadalmi munkákban az idős népesség csak kisebb részt vállalhat. Ilyen körülmények között a népességcsökkenés veszélyekkel járhat, — annak ellenére, hogy a fővárost csak tág agglomerációs övezetével együtt szabad értékelni —, ezért föltétlenül szükség van a beavatkozásra. De nem adminisztratív, tiltó vagy támogató módszerekkel, hanem közvetett, komplex intézkedésekkel. — Milyen intézkedésekre gondolnak? — Az egyik a budapesti betelepülési korlátozás föloldása, tehát egy természetes mértékű bevándorlás tudomásulvétele. A másik intézkedés ezzel szorosan összefügg. A tág agglomerációs térségben ki kell választani a gyorsított fejlesztésre alkalmas, kedvező adottságú településeket. Az itt levő infrastrukturális lemaradások felszámolásával olyan egészséges élet- és lakásfeltételeket kell teremteni, amelyek következtében megindulhatna a főváros és a gyűrű lakosságának szükséges mértékű cseréje. Közben Budapest lakásállományának minőségi javulását is biztosítani kell. A fővárosi lakások 35,3%-a egyszobás, a 709 ezer családból kb. 277 ezer zsúfoltan él. A jövőben kevesebb lakást kell építeni, de nagyobbakat. A belső, leromlott városrészek rehabilitációjával mérsékelhető a nemkívánatos társadalmi és életkor szerinti elkülönülés. Dr. Kőszegfalvi György műszaki igazgatóhelyettes szerint a főváros népességének várhatóan legalább százezer fős csökkenése nem tragikus ugyan, de feszültséggel járhat. — Amikor a csökkenés következményeit mérlegelem, egyik szemem sír, másik meg nevet. Budapest vízfejként uralja az országot — mondtuk régen. A lakosság számának fogyásával enyhülnének az infrastrukturális és a környezetvédelmi gondok, csökkenne a zsúfoltság. Ugyanakkor, a nagymérvű dekoncentráció ellenére, a magyar ipar legdinamikusabban fejlődő ágai (gyógyszervegyészet, híradástechnika, műszeripar stb.) a fővárosban koncentrálódnak. Budapesten rossz a műszak-kihasználtság (1,8), kevés a szakképzett munkaerő. A csökkenés talán nem érinti a munkaképes korú lakosságot, de az ezredfordulón nyugdíjba menőknek nem lesz elegendő utánpótlása, munkahelyek maradnak üresen. Ráadásul a főváros túlzottan elöregedett demográfiai struktúrája kizárja a népesség-újratermelést, Budapest vonzereje csökken, mérséklődik a bevándorlás. S ha kihasználatlanul marad az üzemek, az infrastruktúra-hálózat és a szolgáltatóintézmények állóalap-állománya, akkor ez a jelenlegi gazdasági viszonyok között már országosan kedvezőtlen. Sem a bevándoroltatással, sem a szocialista (lengyel) vendégmunkások alkalmazásával nem értek egyet. Ha egy iparágban az előrejelzések szerint munkaerőhiány várható, és kívánatos a népesség bevándorlása, akkor ennek meg kell teremteni a feltételeit. De nem adminisztratív eszközökkel, nem úgy, mint az ötvenes évek elején, hanem Budapest és az agglomeráció közötti tudatos népességcserével, anyagi ösztönzőkkel, és megfelelő élet- és lakáskörülmények biztosításával. Átgondolt és következetesen végrehajtott településfejlesztési politikával, a munkaerő helyes átcsoportosításával, üzemek célszerű összevonásával vagy megszüntetésével a várható népességcsökkenés káros következményei jelentősen visszaszoríthatok. „A csökkenés majdnem elengedhetetlen" Dr. Perczel Károly, a VÁTI nyugalmazott igazgatóhelyettese ma az intézet műszakigazdasági tanácsadója. — A népesség fokozatos és lassú csökkenése nemhogy veszélyeztetné a fővárost, de szerintem előnyökkel járna. A kedvezőtlen az lenne, ha a koncentráció folytatódna. Bécsben az első világháború előtt kétmillióan éltek, ma csak másfél millióan. Ez a 25%-os csökkenés nem okozott különösebb problémát. Budapesten a lakosság számának fogyásával magasabb lehetne az életszínvonal. Javulna a lakáshelyzet, mérséklődne a közlekedési zsúfoltság, s talán még az is előfordulhatna, hogy nem a zöldterületeket akarják beépíteni, mint most Kelenföldön. Az élet minőségének fejlődésével nő az egy főre eső területigény, s a szükséges területnövekedés csak a lakosság fokozatos csökkenésével biztosítható. A népesség változása nem okozhat problémát, ha közben csökken a munkaerőigény és nő a dolgozók képzettsége. Meggyőződésem, hogy az ország egész területét el kell látni jól működő városokkal. Ennek érdekében fejleszteni kell a vidéki városokat és a falvakat. Jelenleg a magasan képzett szakemberek 80—90%-a Budapesten dolgozik. Az újabb technikai forradalom, a mikroelektronika, az automatizálás hatására csökkenhet a nagyvárosok és a kisebb települések vonzereje közötti különbség. Helyesnek tartanám, ha az urbanizáció miatti bevándorlás kis távolságról történne, és kicserélődési folyamat indulna meg a főváros és agglomerációs övezete között. — Egy ilyen nagyvárosnál a népességelőrejelzés nehéz dolog, döntően befolyásolja a bevándorlás alakulása — mondja dr. Szűcs István, a BUVÁTI városépítési kutatási osztályának vezetője. — Saját számításaink alapján az ezredfordulóra kb. 150 ezerrel csökken Budapest lakossága. Ennél nagyobb csökkenéssel még számolni sem szabad. — A népességcsökkenés jó vagy rossz a fővárosnak? — Bár erről nagyon eltérőek a vélemények, szerintem a csökkenés majdnem elengedhetetlen. Európában alig van még egy olyan főváros, ahol ilyen magas lenne a népesség-koncentráció. Az elmúlt 30 év alatt állandóan nőtt Budapest lakossága, s ezzel az infrastruktúra fejlesztése nem tudott lépést tartani. A várható csökkenéssel „levegőhöz jut" a város, megszüntethetők a rendkívüli elmaradottságok. A munkaképes korú lakosság száma nem változik, főleg az improduktív korcsoportok (a nyugdíjas korúak és a 0—14 év közöttiek) csökkennek. A bevándorlást nem tartom elkerülendő rossznak. Bizonyos határig még kedvező is a népesség korösszetétele szempontjából, hiszen a bevándorlók többsége fiatal. Mivel a főváros munkaerőpiaca lényegében az ingázókra támaszkodik, a kistérségi, agglomerációs övezetből történő ingázást sem szorítanám vissza. Sőt, még támogatnám is. Budapesten a munkaerőhiány csak látszólagos. A termelés szervezettségének fokozásával, ésszerű átcsoportosítással és technikai fejlesztéssel helyettesíthető a hiányzó munkaerő, s ez még a jövedelmezőséget is növelné. A főváros funkcióit ez a csökkenő népesség is el tudja látni. — Még/s hallani bevándoroltatásról... — A bevándorlást erőltetni teljesen téves felfogás. Nincs rá szükség. Az ilyen adminisztratív intézkedések sohasem voltak igazán hatásosak. A letelepedési korlátozás ellenére volt olyan év (1962), amikor a bevándorlás következtében 40 ezerrel nőtt Budapest népessége. A bevándorlás mindig közvetett kényszer hatására következett be, hiszen az emberek nem találtak a lakóhelyükön megfelelő munkaalkalmat. Ez, óriási népgazdasági erőfeszítések eredményeként, nagyjából megszűnt. Most ismét olyan helyzetet teremteni, hogy az emberek kénytelenek legyenek elvándorolni, ellentétes a mai politikával, a vidék népességmegtartó képességének erősítésével, az egész gazdaságirányítási és fejlesztési rendszerrel. S ellentétes Budapest érdekeivel is. „A negyedmilliós csökkenés zavarokat okozhat" Dr. Boros Ferenc, az É.VM építészeti és településfejlesztési főosztályának osztályvezető-helyettese azzal kezdi, hogy rendkívül kedvezőtlen korösszetétele miatt a főváros népessége nem képes reprodukálni önmagát. A csökkenés tehát biztosra vehető. — Tény, hogy az elmúlt időszakban Budapestre történt viharos bevándorlással nem tudtak lépést tartani az infrastrukturális fejlesztések. Az ezredfordulóra várható lakosságcsökkenés relatív helyzetjavulást eredményezhet. De csak akkor, ha e csökkenés mértéke nem veszélyezteti a meglevő állóalapok kihasználását. 250 000 körüli népességfogyás (ezt egyébként túlzott becslésnek tartom) feltehetően már zavarokat okozna. A tercier szférában a növekvő munkaerőigényt, sajnos, még nem tudjuk gépekkel helyettesíteni. Drasztikusan csökkentenünk kellene más, közvetle-12