Budapest, 1983. (21. évfolyam)
10. szám október - Hollós László:„Emelkedünk? Ellenkezőleg: süllyedünk”
HOLLÓS LÁSZLÓ „Emelkedünk? Ellenkezőleg: süllyedünk " (Verne Gyula) Szép lassan fogyunk. A Népességtudományi Kutató Intézet Közleményei 49., „Magyarország népessége 1980—2021" című számának előszavában dr. Molnár László ezt írja: „A magyar népesség fejlődésében — az 1973-as népesedéspolitikai intézkedések nyomán bekövetkezett fellendülés után — ismét kedvezőtlen tendenciák érvényesülnek. A termékenység 1976-tól esni kezdett, és csökkenése még folytatódik, és egyes — főként a középkorú munkaképes — korcsoportokban romlik a halandóság is. Nyilvánvaló, hogy a korábbi előreszámítás, amely az emelkedő termékenység időszakában készült és az akkori körülmények figyelembevételével — helyesen — a jelenleginél valamivel magasabb és nem csökkenő termékenységet prognosztizált, ma már nem szolgálhat alapul a tervezéshez. Ezért új, a rendelkezésre álló információkkal konzisztens előreszámítást kellett készíteni." A KSH Népességtudományi Kutató Intézetének — népesedésstatisztikai főosztályának —, valamint az Országos Tervhihivatal távlati tervezési főosztályának előreszámításai szerint az ország népessége az ezredfordulóra 10 689 300 főre csökken. Visszaesik a születések száma, nő a halandóság, és a természetes szaporodás már 1985-ben negatív egyenlegűvé válik (mínusz 4,9). És vajon mi várható Budapesten? A főváros demográfiai helyzete lényegesen eltér az ország többi településétől. Az utóbbi két évtizedben az alacsony születési és a növekvő halálozási arányszám folytán Budapesten természetes fogyás mutatkozott. Az elmúlt tíz évben mindössze 60 ezerrel emelkedett a lakosság száma, de ez a népességfejlődés teljes egészében a csökkenő ütemű bevándorlásból származott. A főváros munkaerőszükségletét az ingázókkal növelt munkaképes népesség sem fedezi. A számítások alapján megállapítható, hogy 1990-ig tovább mérséklődik az aktív keresők száma, ugyanakkor az agglomerációs övezetben nő a munkaerőforrás. Amennyiben az övezetben nem nő a foglalkoztatottság, a többletmunkaerő Budapesten vállal munkát. (Az övezet aktív keresőinek több mint fele most is a lakóhelyén kívül, elsősorban a fővárosban dolgozik, bár számuk az utóbbi években megcsappant.) „A demográfiai prognózisok szerint a jelen évtizedben a fővárosban az idősebb korúak arányának növekedése következtében a halálozások száma fokozódik és meghaladja a születésekét. A szülési gya-Vélemények a főváros népességének várható alakulásáról koriság 1978 óta visszaesett. Ez összefügg a születések szempontjából legproduktívabb korú (20—29 éves) nők számának csökkenésével... A Budapestre vándorlás — a kedvezőtlen országos demográfiai helyzet következtében — tovább mérséklődik, és várhatóan évenként átlagosan öt-hatezerrel többen költöznek a fővárosba, mint ahányan elhagyják azt... A nagyarányú természetes fogyást azonban ez már nem tudja ellensúlyozni." Budapest lakossága tehát az ezredfordulóra várhatóan csökkenni fog. Ezt elismerik a szakemberek, igazolják az előrejelzések. De a csökkenés mértékének és következményeinek megítélésében már eltérnek az álláspontok. Sokan egyáltalán nem tartják tragikusnak az amúgy is túlzsúfolt és elmaradott infrastruktúrájú város népességének (még akár negyedmilliós) csökkenését sem, mások szerint azonban veszélybe kerülhet a főváros üzemeltetése. Még közvetett módon irányított bevándoroltatásról is hallani... Kíváncsi voltam az illetékes szakemberek véleményére. Fölkerestem néhány intézményt. Arra kértem képviselőiket, mondják el véleményüket Budapest népességének várható alakulásáról, a csökkenés következményeiről és az esetleges megoldásokról. Csak a KSH Népességtudományi Kutató Intézetében fogadtak „zárt kapuk". Az intézet igazgatója nem engedélyezte, hogy munkatársai nyilatkozzanak. Óriási lehetőségek Először Tóth Lászlóval, az Országos Tervhivatal főosztályvezetőjével beszélgettem. — A főváros népességére vonatkozó végleges, kellően alátámasztott és az érdekeltek által elfogadott prognózis ma még nincs. A Népességtudományi Kutató Intézet előrejelzése egyelőre csak a természetes szaporodásból, illetve fogyásból adódó folyamatokat vizsgálta az ezredfordulóig. Ezek a számítások egyértelműen fogyást jeleznek. A 0—14 év közötti korosztály csökkenni fog, s mivel Budapesten magas az idős korúak aránya, ebből adódóan is jelentős fogyással kell számolni. A munkaképes korú népesség viszont gyakorlatilag változatlan marad. Ráadásul az agglomerációs övezet 43 településében a 90-es évek közepére munkaerő-túlkínálat várható. Budapest tehát munkaerőszempontból nem kerül veszélybe. Az előrejelzésekben nem szereplő be- és kivándorlás, valamint a bevándorlásból adódó szaporodás mértékéről nagyon eltérőek a vélemények. A népesség várható csökkenését ma 100 és 200 ezer közöttire becsülik. A legutóbbi ÁTB határozat szerint tovább kell folytatni a számításokat, és pontosabban meg kell határozni a főváros várható népességét. — Milyen következményekkel járhat Budapest népességének csökkenése? — Egy főváros nem attól főváros, hogy ott él az ország lakosságának 20%-a. Abból, hogy lélekszáma mérséklődik, még nem származik különösebb probléma. A népesség csökkenésével Budapesten óriási lehetőség nyílna a fölhalmozódott infrastrukturális gondok felszámolására. Véleményem és az általam ismert számítások szerint a város üzemeltetése nem kerülne veszélybe. Kivéve azt az esetet, ha pazarló módon bánunk a munkaerővel, és ha erőltetjük az utóbbi időben nálunk is megindult elvándorlást. Abban mindenki egyetért, hogy erősíteni kell a vidéki települések népességmegtartó képességét. Kérdés, mennyire mérsékeljük vagy szorgalmazzuk a beáramlást a fővárosba. Az illetékesek most azon vitatkoznak, hogy a népesség csökkenése nem jár-e munkaerőhiánnyal. Szerintem, ha a beáramlás mérséklésével párhuzamosan még erőteljesebben törekszünk az intenzív és szelektív gazdasági fejlődésre, fölszabadítjuk az iparban meglevő tartalékokat, és növeljük a termelékenység színvonalát, akkor nem lesznek „létszámzavarok", csökken a munkaerő iránti igény. Az agglomeráció túlkínálatából pedig a szolgáltatás növekvő igényeit is kielégíthetjük. — Mi a véleménye egy esetleges bevándoroltatásról? — Ez is egyfajta nézet. De újabb adminisztratív korlát fölállítása értelmetlen lenne. A ma meglevő, bevándorlást gátló jogi tiltásokat egyelőre még nem helyes megszüntetni, ám a végtelenségig sem célszerű fönntartani. Bevándoroltat!: már régen nincs, és nagy hibát követnénk el, ha erre törekednénk. Emlékezzünk a „fekete vonatra"! Óriási tömegek jártak Szabolcsból Budapestre dolgozni. A távolsági ingázás még most is jelentős, bár már erősen csök-11