Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - A címlapon: Csigó László felvétele

SZABÓ IMRE A szocialista demokrácia fejlődéséről A demokrácia elméletével foglalkozó tudósok általában azon a véleményen vannak, hogy a demokrácia fogalma egy és oszthatatlan, vagyis egyformán kell érvényesülnie minden államban, tekintet nélkül annak típusára. A szocialista elmélet ezzel szemben az, hogy a demokrácia államfajták szerint változik; például más a magántulajdonon alapuló rendszerben és más a szocialista államban. Ennél fogva fokozatosan ki kell dolgozni a szocialista demokrácia elméletét, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, hogyan kell felépíteni a demokráciát, milyen demokratikus intézményekre van szükség a szocialista államban. A kérdésnek szinte áttekinthetetlen irodalma van, és a „szocialista demokrácia" jelszava úgyszólván minden közéleti megnyilatkozásban elhangzik. Ennek ellenére alig lehet beszélni véglegesnek tekinthető szocialista demokrácia-elméletről. Nagyrészt ennek a következménye, hogy a szocialista demokráciáról inkább beszélünk, semmint müveljük. Vegyünk egy példát a demokrácia különböző fajainak bemutatására: legyen ez a választójog példája. Sokan azon az állásponton vannak, hogy a demokrácia mérőeszköze még a szocialista feltételek között is a választójog területén keresendő, és azt ott lehet megtalálni. Megfeledkeznek azonban arról, hogy a választójog merőben mást jelent a tőkés társadalmi rendszerekben, ahol a hatalmi érdekcsoportok egymással való küzdelmében mutatkozik meg, s a választások eredménye e harc kimenetelét tükrözi; a szocialista államban lezajló választásoknak viszont elsősorban az a jellegzetessége, hogy egyfajta általános kiállást jelentenek a szocialista rendszer ügye mellett, gyakran megfeledkezve vagy figyelmen kívül hagyva a különböző érdekcsoportok képviseletének kérdését, amelyről más fórumok döntenek. Nem az a lényeg tehát, hogy a választók választhatnak két, három jelölt között, mert a jelöltek mindegyike a szocialista rendszert képviseli, hanem főleg arról, hogy az állampolgárok akkor, amikor élnek szavazati jogukkal, a szocialista rendszerre adják le szavazatukat. * Általános felfogás, hogy a demokrácia — és így a szocialista demokrácia is — állami fogalom. Ehhez azt tehetjük hozzá, hogy állami fogalom is, sőt, e megállapítást pontosabbá tehetjük, ha leszögezzük, hogy elsősorban állami fogalom. így megközelítve a demokrácia fogalmát válik érthetővé az ifjú Marx egyik fejtegetése. Amikor ugyanis Marx a monarchiát és a demokráciát öszszehasonlította, arra a következtetésre jutott, hogy a monarchia merő forma, az államnak a formája. A demokrácia azonban nemcsak forma, hanem tartalom is, azaz a dolgok mibenléte. Lehet tehát a demokráciának a tartalmáról beszélni, lehet a demokráciáról a tulajdont vagy a családot illetően lényegüeg szólni. Ebből egyebek között arra a következtetésre juthatunk, hogy a demokrácia több mint állami jelentőségű fogalom, mint államszervezési elv, sokkal inkább társadalomszervezési elv, vagy hogy tökéletesebben fejezzük ki magunkat, nemcsak szervezési, hanem egyszersmind társadalomépítési, társadalmi elrendezést illető alapvető elv, princípium, kiindulópont és zárópont. Hadd foglalkozzunk még egy kicsit a demokrácia érvényesülésének alapvető területével, az állami viszonyokkal. Itt sem szabad elfeledni, hogy két kérdésről vagy legalábbis két főkérdésról van szó. Egyrészről a szocialista demokrácia az állami szervek felépítésének alapelvét jelenti, és ezt használjuk átvitt értelemben más területekre is, így például a tömegszervezetekre, a szakszervezetekre és így tovább. Ez a szervezeti fogalma a szocialista demokráciának arra a kérdésre ad választ, hogy az állami szervek között milyen viszony alakul ki, alá- és fölérendeltségi viszony-e vagy pedig mellérendeltségi viszony, hogy oszlanak meg a hatáskörök az állami szervek között, és mi az állami szerveknek quasi hierarchikus rendje. A szocialista demokrácia másik területe az állami szervek és az állampolgárok közötti viszony. A kérdésnek ezt az oldalát eddig bizonyos mértékig háttérbe állítottuk, holott a szocialista demokrácia élete, éltető eleme és legfontosabb területe az állami szervek és az állampolgárok közötti kapcsolat; viszont ebből a kapcsolatból ki kell zárni az olyan helyzeteket, amelyekben az állami szervek úgy tűnnek fel mint parancsoló, mint fölérendelt szervek, az állampolgárok pedig az alárendeltek, a kiszolgáltatottak. Jól tudjuk, a mindennapi tapasztalat is igazolja, hogy bármiféle állami funkciót kapott, de nemcsak ilyen funkciót, hanem bármiféle funkciót kapott is az ember, azonnal uraskodni kezd az állampolgár fölött, érezteti hatalmát azzal szemben, aki kérésével hozzáfordul, noha ez a kérés nem irányul másra, mint arra, hogy az illető az állami, azaz a reáruházott feladatot ellássa. Nézetünk szerint a demokráciának, a demokratikus életnek, a demokratikus miudennapoknak itt van jelenleg az egyik alapvető, azaz kulcskérdése. Abban tehát, hogy az állam és más szervek, amelyeknek az állampolgár ki van szolgáltatva, és az állampolgárok között, a szocialista demokrácia feltételeinek megfelelően nem alá- és fölérendeltségi, hanem mellérendeltségi viszony alakuljon ki, és ez váljék tudatossá abban a szervben is, amely eljárni illetékes és abban az állampolgárban is, aki egy ilyen szervhez fordul. A rendőr, akivel esetleg kapcsolatba kerülök, nem pusztán a hatalom szerve, hanem demokratikus szerv, aki hozzám demokratikusan viszonyul, és velem demokratikusan foglalkozik, azaz úgy kell hogy beszéljen velem, mint olyan személlyel, aki ugyanannak az államnak egyik alkotórésze, amelynek ő egy meghatározott funkcióval megbízott szerve. Más vonatkozásban hasonló érvényes a közélet más területére, ahol egyes intézmények monopolhelyzetet élveznek. Az a szemlélet, amely a hatalom szerveit mintegy az állampolgár fölé helyezi, eluralkodott még például a kereskedelem egyes területein is, és az a kereskedő, akinek joga van az állampolgár kiszolgálására, magát hatóságnak érzi; mint hatóság uralkodó pozíciót vindikál magának az állampolgárral való kapcsolatában. * A szocialista demokráciának természetesen számos vetülete van, mindegyiket meg kellene említeni. Mi azonban csak még egyre szeretnők a figyelmet felhívni: ez pedig az intézmények belső demokráciája. Arról van szó, hogy az intézményeknél a vezetetteknek is legyen beleszólásuk abba, hogy kik vezetik őket, és mit kívánnak tőlük. A belső demokráciának erről a vetületéről sok szó esik napjainkban, s történik is érdekében egy s más 2