Budapest, 1983. (21. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Buza Péter: „Sírkertet mérünk”

rassy Walter, Matzon Frigyes és Pándi Kis János volt. Ez utóbbi bizottság titkári teendőit én láttam el. — Úgy tudom, többféle elképzelés is született arról, hogyan alakítsák ki a nemzeti sírkertet itt, a Kerepesi temető területén. Hallottam olyan javaslatról is: exhumálják az arra méltó személyek földi maradványait, s temessék közös sírba, amelynek monumentális síremlékére kerüljön föl abcrendben mindazoknak neve, akik a kriptában nyugszanak. . . — Nem. Ilyen elképzelésről nem tudok. Kezdettől fogva mindenki azon az állásponton volt, hogy az arra érdemes, művészi értéket képviselő síremlékeket és a nemzet nagy halottainak emlékét háborítatlanul kell átmentenünk az utókornak. Milyen munkamódszerrel dolgoztak? — A Magyar Tudományos Akadémiának átadták a temető anyakönyveit, amelyek mind a háromszázharmincezer itt eltemetett személy adatait tartalmazzák. Móra Gábor és segítőtársai válogatták ki ebből a hatalmas adattömegből azoknak a nevét, akikről úgy gondolták, hogy a személyi védettségre rászolgáltak. Ez a válogatott névanyag került aztán az akadémiai bizottság elé, ok aontöttek a személyi védettség kérdésében. Úgy értsem ezt, hogy azok, akiknek neve nem jutott túl az „első fordulón", ininden esélyüket elvesztették arra, hogy sírjuk védelemben részesüljön ? — Kétségtelen, hogy ez a helyzet. De van itt egy nagyon vigasztaló körülmény, éspedig éppen az, hogy a temetőnek valamennyi adatkartonja megvan. Mind a 300 valahányezer ide temetett személy adatait nyilván- . tartják. És akit az évtizedek, lassan évszázadok során exhumálás vagy egyéb okok miatt nem vittek el a Kerepesi úti temetőből, az még most is ott nyugszik, ahová annak idején eltemették. Valamennyiük sírja pontos koordináták alapján, egyszerű módszerekkel kimérhető. Még ha magát a síremléket elbontották is időközben. így hát az utólagos korrekció lehetősége nyitva áll. A védelmet élvező személyek köre tulajdonképpen bármikor bővíthető. — Vagyis itt sohasem fordultak elő rátemetések? Vagy a temető egyes részeinek olyasfajta föl- 1 számolása, amelynek során a föld alatt is „rendet csináltak"? Úgy tudom, hogy például az ötvenes években a Gumigyár is jelentős területeket vett el a temetőtől. — Nézze, bizonyára előfordultak rátemetések. Bár ez sohasem volt jellemző itt a Kerepesi úton. De egy konkrét esetről magam is tudok. Ezzel a módszerrel „csinált helyet" a székesfőváros annak idején a maga hivatalnokainak, köztük jó néhány érdemtelen embernek. A 34/2-es parcelláról beszélek, ahol gyönyörű svédgránit síremlék alatt nyugszik például Thaisz Elek, Pest rosszemlékű rendőrkapitánya. Igaz továbbá, hogy a Gumigyár beleszólt egy alkalommal a temető sorsának alakulásába. Terjeszkedett, és akkor, amikor bejelentette az igényét, az volt az uralkodó fölfogás, hogy ez polgári temető és nincs annak jelentősége, hogy megmarad-e a maga épségében és integritásában avagy sem. Úgyhogy végül is odaadtak egy jókora területet ennek a vállalatnak. Az ezen a területen levő halottak csontjait azért felszedték, egyrészt a hozzátartozók, akiket értesítettek, és akinek módjuk volt az exhumálás kezdeményezésére, másrészt maga a temető gondoskodott róla, hogy a neves halottak földi maradványai méltó körülmények közé kerüljenek. Már akkor megvolt az Osszárium, ez a temetőtörténeti szempontból is figyelemre méltó építmény. Neve szó szerinti fordításban talán csonttároló lehetne. Eklektikus st ílusban tervezték, a fülkéket védő tetőszerkezetet, beleértve a kupolát is, hat, mészkőből faragott oszlop tartja. A kupola jobb és bal oldalán rézsút behajló háromszög alakú építmény falában, valamint a kupola alatt lévő félkör alakú térség falában vannak a csontfülkék elhelyezve, számmal és névvel ellátva. Mintegy 500 ilyenfülke található az Osszáriumban. Egészen tavalyig itt voltak Bölöni György földi maradványai is az ő sírja is a terjeszkedés áldozata lett —, 1982-ben azonban áthelyezték a művészparcellába. Úgyhogy végeredményben azt válaszolhatom a kérdésére: megnyugtató a helyzet. Megnyugtató abból a szempontból, hogy bár van néhány kivétel, szinte minden idetemetettnek azonosítani lehet a végső nyughelyét. — A síremlék művészi értékét elbíráló bizottság mikor kezdte el a munkát? — 1970 márciusában fogtunk hozzá, parcelláról parcellára haladva, és ha láttunk valami ígéretes alkotást, a művészek a helyszínen véleményt nyilvánítottak. Tulajdonképpen zsűrizték azokat az alkotásokat, amelyek síremlékként díszítik az itt nyugvók sírjait. Sajnos, nekünk nem volt olyan biztos támpontunk, mint az akadémiai bizottságnak, A Kossuth-mauzóleum Az Osszárium (csontház) egyik fülkéje 33