Budapest, 1983. (21. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Buza Péter: „Sírkertet mérünk”

A temető egyik legszebb része: a kettős árkádsor akik a temető anyakönyveiből indulhattak ki. Az anyakönyvek a dolgok természetéből eredően semmiféle olyan bejegyzést nem tartalmaznak, amely a síremlékre utalna, hiszen ezeket általában később állítják fel, két-három évvel, esetleg még többel a temetés után. így hát valóban nem volt más lehetőség, mint a szó szoros értelmében végigjárni a területet. Ami egyébként cseppet sem volt egyszerű dolog. Mert akkor bizony nem egy parcella járhatatlan dzsungel volt. Vadon nőtt combvastagságú akácfák, ecetfák, gigantikus hosszúságúra nyúlt borostyánfüzérek, cserjék, bokrok. Egyszer kíváncsiságból fölemeltem egy borostyánhajtást a földről, később érdemesnek tartottam megmérni is. 150 méteren keresztül kanyargott, s vezetett el egy régen besüppedt sírhoz. Az egykori exhumálások nyitva maradt gödreit is benőtte az iszalag, a borostyán, a különböző vadnövények. Nemegyszer előfordult, hogy magunk is csapdába estünk, belezuhantunk ezekbe a szemmel szinte felfedezhetetlen nyílásokba. Ezek a körülmények is azt illusztrálták, hogy valóban az utolsó pillanatban fogtunk hozzá a dologhoz, és a tapasztaltak arra ösztönözték a bizottságot, hogy erőltetett ütemben végezze el munkáját. így az eredetileg egy évre tervezett bejárási folyamatot nem egészen négy hónap alatt befejeztük. Szinte mindennap reggeltől délutánig folyt a munka. A végeredmény mintegy 700 síremlék, amelyeket a bizottság a művészi értékükeri védelemre méltónak ítélt. — Voltak viták is a minősítés kérdésében? — Általában nem. Nekem mint megfigyelőnek — a jegyzőkönyvek vezetése volt a dolgom — imponált, milyen egyöntetűen reagáltak a látványra a bizottság tagjai. Nem az volt a jellemző, hogy valaki közülük megállt, és rámutatott egy síremlékre, menjiiuk közelebb, nézzük meg tüzetesebben, hanem ha szabad így mondanom, szinte egyszerre mutattak rá arra az alkotásra, ami megérdemelte a közelebbi szemrevételezést, és a legritkább esetben tévedtek. Valóban alig-alig fordult elő olyan, hogy az így „becserkészett" művek végül nem bizonyultak figyelemre méltónak. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy nem voltak viták. A temetőszobrászatnak ugyanis van egy érdekes sajátossága. Adott esetben csak a kompozíció egyik vagy másik elemét készítette jó kvalitású művész. Ha egy ilyen alkotás uralja a kompozíciót, akkor persze nincs probléma. Más azonban a helyzet, ha az egyes elemek értéke eltérő. Hogy egy példát is mondjak. Az egyik parcellában van például egy gyönyörű szobor, Vas Viktor alkotása. Férfialak térdel egy lepelre borulva. Csakhogy egy kis talapzaton van még ott egy fiúcska is, és az anatómiailag tökéletesen megformált férfialak mellett még feltűnőbb a fiúcska idétlensége. Ebben az esetben például igen kemény vita folyt. Meg kell egyébként jegyeznem, hogy nagyon kevés a jó gyermekszobrász, a Kerepesi temető síremlékanyagával is bizonyítható ez. Nos, ebben az esetben a bizottság végül is úgy döntött, hogy a kompozíciót Vas Viktor szobra uralja, és a síremlék megkapta a művészi védettséget. Vita volt a Gerendaysíremlék körül is. Ez az árkádsoron található. Gerenday híres kőfaragó volt, és fia, aki szintén ezt a szakmát választotta, készítette el síremlékét. A vita ellenére védelmet kapott. Hogy nem érdemtelenül, arra bizonyság: két évvel később a Nemzeti Galéria ezt az egy szobrot kérte kölcsön a temetőtől egy kiállításra. Ha már itt tartunk, úgy gondolom, külön is érdemes néhány szót szólnom a jobb és bal oldali árkádsorról, amelyek, megítélésem és sokak véleménye szerint, jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a sírkert valaha egyike volt Európa legszebb temetőinek. A temetőbe vezető főutat középen a Jókai-síremlék zárja le. Közvetlenül előtte, a jobb és bal oldalon húzódik ez a két árkádsor. Hosszúságuk egyenként 85 méter, szélességük a lépcső aljától a túlsó oldalon lévő lépcső aljáig 14 méter. Az építmény magassága 4 méter. Mindkét végét tekintélyes kupola zárja le. A kupola belső térsége arany mozaikberakású allegorikus figurákkal van díszítve. Az épület egyébként szecessziós stílusú. A kupolák alatt és az árkádsor mindkét oldalán több mint másfél száz családi sírbolt van. Szebbnél szebb művészi szobrok és architektuális elemek díszítik ezeket a kriptákat. Az árkádsor tervezőjének, Gerle Lajosnak a nevét hiába keresnénk a lexikonokban. Elfelejtve aludta ő maga is örök álmát a temető egyik távoleső sírh^ntja alatt. Onnan hozatta át földi maradványait a Fővárosi Temetkezési Intézet, és síremlékét az árkádsor közvetlen közelében, a 10-es parcellában helyezte el. A három méter magas carrarai márványból készült hasáb alsó részén az árkádsorok miniatűr bronz reliefje látható. A síremlék tetején egy női alak, kezében rózsacsokorral. — Az árkádsor végeredményben épület. Ugyanebbe a kategóriába sorolhatók a mauzóleumok is. A bizottság tagjai viszont, ha jól ismerem a neveket, szobrászok. — Dr. Kiss Tibor építész. És éppen az ő feladata volt az épületek minősítése. Az ő szakvéleménye alapján bírálta el a bizottság az árkádsort, a mauzóleumokat vagy éppen a Jókairondellát. Az írófejedelem végső akarata az volt, hogy halála után egyszerű fakereszttel jelölt hantolt sírban nyugodjék. Maga a síremlék ezt a valóban egyszerű nyughelyet keretezi. Építészeti részét Kismartoni Lechner Ödön tervezte. A pillérek közötti dekoratív, magyaros ornamentika Füredi Richárd szobrászművész alkotása. Anyaga süttői ke mény mészkő. Az építészeti alkotásoknál és a mauzóleumok többségénél sem volt semmiféle vita, amikor a bizottság a védettségkérdésében döntött. Jeles történelmi személyiségeink mauzóleumait kiváló mesterek alkották. Batthyányiét például Schikedanz Albert, a Szépművészeti Múzeum tervezője. Gerstner Kálmán és Stróbl Alajos tervei alapján épült — eklektikus stüusban — a Kossuthmauzóleum. A munkásmozgalom panteonjának épületét Korner József Kossuth- és Ybl-díjas műépítész tervezte, 1959-ben. A mauzóleum előtti szoborcsoport, a pilonokon levő mészkődomborművek, és a pilonsor alatti oldalsó szárnyrészek végét lezáró bronzreliefek Olcsay-Kiss Zoltán Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásai. Egyszóval ezek a munkák kivétel nélkül gazdag esztétikai értékeket hordoznak. — Hogyan állapították meg az egyes alkotások — különösen a régebbiek — készítőinek személyét? 34