Budapest, 1983. (21. évfolyam)

9. szám szeptember - Oszlay István: A budafoki kísérlet

Nyári művészeti tábor Kecskeméten Subert Mária felvételei a fejlődést. A minisztérium tehát azt várja, hogy összegezve a két év munkájának tapasztalatait, írásban számoljanak be, s mutassák meg, hogy az elért eredmények ismeretében hogyan tovább. A minisztérium felkészült ennek az anyagnak a fogadására — delegációt küldött például Prágába újabb tapasztalatcserére —, hogy érdemben tudjon dönteni, ha a jelentést kiértékelik. Magukénak érzik a kísérletet a Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztályának vezetői is. Első kiállításukat dr. Henye Nándorné, a művészeti osztály vezetője nyitotta meg a XXII. kerületi művelődési központban, második bemutatkozásukat pedig a Néprajzi Múzeumban dr. Mezei Gyula főosztályvezető. Budapest és hat dunántúli megye tanácsi és zeneiskolai vezetőinek programjában szerepelt a kísérlet „megtekintése". Tehát a Főváros vezetői is büszkék erre, és országosan propagálják. Pártolják a kísérletet a művészeti szövetségek is, holott kezdetben voltak olyan félelmek, hogy a zeneiskolai munkafeltételek megromlanak, s a zeneiskolai jelleg feloldódik a komplex oktatásban. De erről szó sincs. Az iskola szakmai munkája továbbra is kimagasló, a zenepedagógusok pedig igénylik a társművészetek tanárainak segítségét. — Hogy a zeneiskola lelkesedett a művészetoktatásért, erről már beszéltünk. A kerületi tanács állásfoglalását azonban más elképzelések is motiválták. Ebből adódtak később félreértések, valamiféle presztízsféltés is. De ez, szerencsére, megmaradt a személyi véleménykülönbségek szintjén, s nem befolyásolta a kisérlet végső kimenetelét. — A kerületben is megvolt a törekvés, hogy a művészetoktatás állami szintre kerüljön. Csak az volt a kérdés, hogy ennek a zeneiskola legyen-e a központja vagy egy művészeti célú általános iskola. A megvalósítás dolgában a kerületi tanács általános iskolára gondolt. A Főváros zeneiskolára, s erre kaptunk engedélyt is. Úgy véljük, nagyon szerencsés választás volt. Ha nem lenne szoros kapcsolat az általános iskolák és a zeneiskola között, akkor ez a kísérlet már megbukott volna. — A zeneiskola azonban úgy érezte, hogy a kerületi tanács részéről nem volt meg az a nagy figyelem és segítőkészség, mint ami például a megelőző tíz évben jelentős tényezője volt a zeneiskola felfutásának. Talán azért nem, mert a tanács egy külön művészeti iskolát szeretett volna, ráadásul később, amikor elkészül az iskola a művelődési központ mellett. — Erre csak azt tudom mondani, hogy bárcsak minden fővárosi kerületben olyan figyelem kísérné a művészeti nevelést, mint a XXII. kerületben. Rövid idő alatt két tanácsi végrehajtó bizottsági ülésen is részt vettünk. Az egyik csak a zeneiskolával foglalkozott, s központi kérdésként szerepelt a másikon is, melyet közösen tartottak a kerület párt-végrehajtóbizottságával. Mindkét alkalommal egyértelműen elismeréssel szóltak a zeneiskola munkájáról. És erről tanúskodik az a felügyeleti vizsgálati jelentés is, amit már említettem. A vizsgálatban mi is részt vettünk, ugyanis a zeneiskolák fenntartója a kerületi tanács, a szakmai irányítás azonban a Fővárosé. És hadd hangsúlyozzam: a kerület vezetői sohasem azt mondják, hogy egy az iskolák közül, hanem a zeneiskola. — Egyvalamiben szeretnék még tisztán látni. Az eredeti célkitűzésnek megfelelően valósult-e meg a kísérleti művészetoktatás koncepciója, azaz, mennyiben beszélhetünk komplex művészeti oktatásról? — Amikor elkezdtük, úgy emlegettük: komplex művészetoktatási kísérlet. Miután az oktatást az adott feltételekhez kellett igazítani, s nem az eredeti koncepció szerint folyt, ami ideális körülményeket feltételezett, az elnevezés folyamatosan alakult át komplex művészetoktatási intézménynyé. Tehát olyan értelemben komplex az iskola, hogy keretet biztosít minden művészeti területnek. És az idő fogja eldönteni, hogy a tanulók milyen mértékben élnek a komplexitás lehetőségével. Ebben sokat segíthet a művelődéstörténet-oktatás és a majdani több közös produkció, melyben a zene és a társművészetek együtt „szerepelnek". Nagyon rokonszenves vonás, hogy a zeneiskola nem látványos bemutatókra törekedett, hanem az elmélyült műhelymunkára. Az volt a fontos, hogy ott szülessenek szép eredmények, s csak azután léptek a nyilvánosság elé. — Az oktatás tárgyi feltételei közül jó néhány dolog csak „feltételes módban" volt meg az induláskor. Számoltak vele mint lehetőséggel, azzal, hogy majd menet közben sikerül realizálni. S nem egészen így lett. — A zeneiskola hosszú ideig várt az önálló épületre, s jóformán be sem lakták, amikor a társművészetek „beköltöztek". Hasonlóan sokat várt a kerület is, míg elkészült a művelődési központ. Az iskola teremgondjai változatlanul megvannak, enyhítésében az eddigieknél többet tehetne a művelődési központ, s a jobb együttműködés érdekében is rájuk vár a nyitás... A művészetoktatás megkezdéséhez nélkülözhetetlen anyagokat, fel szereléseket részben beszereztük az induláskor, a többire pedig a művelődési főosztály és a kerületi tanács folyamatosan biztosította a pénzt. Ha égetőkemencét nem tudtak is vásárolni azonnal, az elmúlt két esztendőben csak a művészetoktatás támogatására 600 ezer forintot kapott a zeneiskola a Fővárostól. Anyagilag segítjük az iskola nyári zenei és művészeti táborait is, az idei kecskeméti művészeti táborozás költségeihez például 60 ezer forinttal járult hozzá a Főváros. Az oktatás személyi feltételeit javító négy új művésztanári státus pedig az új tanév krónikájához tartozik majd. A meglevő problémák nagyrészt az első gyermekes szülők gondjai. Ha lesz még egy ilyen iskolánk, bizonyára profi módon segíthetjük már. Addig is minden gondjával, de még inkább örömével a Főváros is vállalja a budafoki kísérletet a további három évre. — Meddig lesz csak kísérlet? — Mindaddig, amíg a minisztérium be nem építi a zeneiskolák tantervébe valahányadik tantárgyként a táncot, a művelődéstörténetet stb., csak kísérletről beszélhetünk. Egyszóval, amig el nem nyeri törvényes rangját. 8