Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Oszlay István: A népfront napórája

A napóra társadalmi munkában készült szőtt 1981 augusztusában, s úgy tűnt, nem készül el idejében. Nagyon sok gyerekről volt szó, segíteni kellett. A lakótelep akkor még igencsak új volt. Mi már a beköltözéskor arra törekedtünk, hogy minél több házban megszervezzük a lakóbizottságot. Ennek köszönhetjük, hogy a körzeti bizottság hívására mintegy ötszáz szülő jött össze az iskola udvarán: cipelték a bútorokat, berendezték a tantermeket, takarítottak. Másutt is jól mutatkoztak be az új lakóbizottságok. A Török Flóris utca 26-28. előtt parkot létesítettek rögtön a megalakulás után. Farkas Miklós elnök volt a kezdeményező, és munkájukat különféle felszereléssel és építőanyaggal a tanács is segítette. S hadd említsek néhány példát a társadalmi munka sokféleségének illusztrálására: a kisiparosok 600 ezer forint értékű munkát vállaltak a kerület iskoláiban. Az ő nevükhöz fűződik, hogy ez ideig 14 idős ember lakását festették ki. A várospolitikai munkabizottságban a mérnökök sportudvart terveztek az Attila utcai iskolának. Sajátos módon segített magán a Hársfa sétány egyik 315 lakásos szövetkezeti házának lakóbizottsága: erélyes fellépésük végül tárgyalóasztalhoz kényszerítette a hanyag munkát végző kivitelezőt, a BULAV-ot — s ha lassan is, de legalább megkezdte a hibák kijavítását... A legkisebb sejt — Többször elhangzott már: lakóbizottság. Azt is mondta, ideális Fehér István felvételei volna, ha minden házban működne. Arra következtetek, hogy reneszánszát éli a lakóbizottsági szervezet. Kerületi sajátosság ez, vagy része a „nagy" népfrontpólitikának? — Általában 50—60 lakás után választunk bizottságot. Többnyire ennyi család él egy tízemeletes toronyházban, de a tízemeletes, 365 lakásos sávházak egy-egy lépcsőházában is. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy ezek mindegyikében és minden nagyobb házban működjék lakóbizottság. Hangsúlyozom, mi csak a lakóbizottságok tagjai révén juthatunk el a családokhoz. A lakóbizottságok a népfrontmozgalom legkisebb sejtjei. Minálunk általában öt tagja van egy-egy bizottságnak — egyébként rendelet szabályozza működésüket —, s öt talpraesett, agilis ember — ha kell — ki tudja mozdítani a ház lakóinak jobbikfelét. A lakóbizottság — elnök, helyettes és a három tag — fogadóórát tartanak, összegyűjtik a lakók ügyes-bajos dolgait, s amit nem tudnak megoldani-elintézni saját „hatáskörükben", azt továbbítják a tanácshoz, az IKV-hoz stb., vagy a kerületi lakóbizottságok elnökét keresik meg. Három-négy lakóbizottság között egy összekötő az állandó oda-vissza kapcsolat. — Már megbocsásson, de nem tul formális ez? — Ha a lakóbizottságok élnek a számukra biztosított jogokkal és együtt élnek a lakókkal — akkor nem. Például: sortatarozásnál ki kellene kérni a lakóbizottság véleményét; a munka megkezdéséről előre értesíteni kellene őket, hogy időben tájékoztathassák a lakókat; a házban végzett nagyobb műszaki-javítási munkák átvételén jelen kellene lenniük; az IKV-nak véleményt kellene kérnie a lakóbizottságtól a gondok tevékenységéről; ha a környéken egy üzletet netán be akarnak zárni, a lakóbizottságnak arról is tudnia kellene, és nemcsak a tájékoztatás, hanem a véleményezés végett is. — Jobbára csak feltételes módot használt: kellene, hogy erről, kellene, hogy arról tudjanak, értesítsék őket stb. Kérdezem tehát, megvannak-e a feltételek, hogy a lakóbizottságok betölthessék feladataikat, élni tudjanak jogaikkal, továbbá, ha visszajelzésként panaszt, tiltakozást „küldenek be", ki hallgatja meg azokat, s még inkább: van-e foganatja észrevételeiknek? — De nehezeket kérdez! A lakosságot érintő intézkedésekről a kereskedelmi vállalatnak, az IKV-nak stb tájékoztatnia kell a lakóbizottságot, de ez — sajnos — olykor elmarad. A panaszok, a javaslatok eljutnak hozzánk és a tanács lakóbizottsági előadójához is, Gazdagné Dávid Ildikóhoz. Jó a kapcsolatunk, olykor naponként megkeressük. Sokat segít nekünk, s ő vezeti az adminisztrációt. A kettős irányításból — Gáspár József a lakóbizottságok elnöke a népfront képviselője — adódóan óhatatlanul is feledésbe vész egy-egy ügy, s elmarad az intézkedés. Ez a szám csekély ugyan, de ha ezért, vagy más, vélt vagy valós sérelemért az állampolgár a tanácsot szidja, az én arcom is ég, mert a népfrontaktivisták a tanácsi munka segítői. — Történetesen, ha a tanácstag nem jól dolgozik, ott hiba van a mi gépezetünkben is. A lakóbizottságok ugyanis a tanácstag első rendű segítői, s hogy valóban és mindenütt azok legyenek, erősítenünk kell őket. Persze, ha a tanácstag nem tartja folyamatosan a kapcsolatot a lakóbizottságokkal — valamilyen oknál fogva nem érzi az egymásrautaltságot —, s csak a tanácstagi beszámolót megelőző napokban szalad hozzájuk segítségért, az már eső után köpönyeg. Rövidesen a tanácsülés elé kerül a tanácstagok lakóterületi munkájáról készített beszámolónk. Mi azt kérjük a tanácstagoktól — s a körzeti népfrontbizottságok pedig segítik őket ebben —, hogy időről időre találkozzanak a lakóbizottságokkal, tájékoztassák őket a kerületi tervekről, fejlesztési feladatokról, a lakosság javaslatait, észrevételeit továbbítsák, s vagy ők vagy a körzeti népfronttikárok járjanak végére a lakosság ügyeinek. A tanácstag előtt mindig nyitva a tanácsháza kapuja, és szabad bejárása van a körzeti népfronttitkárnak is. A lakosság ügyeinek intézésében a szakigazgatási szervek vezetői, a vb-titkár, az elnökhelyettesek, a tanácselnök is soron kívül fogadja őket. Mivel tudom, hogy ez nem minden kerületben van így, nem csupán frázis, amikor azt hangoztatjuk, jó az együttműködés közöttünk. Kerületi népfronttitkártól hallottam, hogy kétszeri bejelentkezésre „tudta" csak fogadni a tanácselnök. Szerintem ez rettenetes, úgy nem lehet dolgozni. Ha nekem gondom van, és nem találom hivatalában a tanácselnököt, amikor megérkezik, telefonál, hogy vár, vagy átjön. Ha munkáról van szó, háttérbe szorul a protokoll. Hasonlóan közvetlen, jó kapcsolatban vagyunk a kerületi pártbizottsággal és a kerületi KISZ-bizottsággal. A társadalmi szervezetekkel, művelődési intézményekkel pedig együtt élünk — most például a szó szoros értelmében: az építők művelődési házában „albérlők" vagyunk a Vöröskereszt kerületi vezetőségével. — Hogyan értékelik a kerületben a népfrontmozgalom tevékenységét? — Erre másutt — a pártbizottságon, a tanácsnál, a KISZ-bizottságon — adhatnának tárgyilagos értékelést. Én azt tapasztalom, hogy szükség van ránk, a munkánkra. Minden jelentősebb kérdés megvitatásába bevonnak bennünket. A körzeti népfronttitkárokat és a körzeti párttitkárokat az év elején, még az első tanácsülést megelőzően tájékoztatja a tanácselnök a fejlesztési elképzelésekről. A tervek a mi véleményünkkel együtt kerülnek megvitatásra. És ez megint a népfrontbizottságok rangját jelzi. A közelmúltban körzeti párttitkárok mondották, hogy annak idején nemigen lelkesedtek a körzeti népfrontbizottságok megalakításáért, a „közös háztartásért" (a pártszervezet és a népfront ugyanis egy fedél alatt működik) — most már nem tudják nélkülözni munkájukat. * A napóra — a népfront napórája — ott a Székelyhíd utcai iskola udvarán pontosan és zajtalanul működik, akárcsak a jól olajozott gépezet. Legyen ez a jelzője, jellemzője a XX. kerületi népfront munkájának. Oszlay István 44