Budapest, 1983. (21. évfolyam)
8. szám augusztus - Oszlay István: A népfront napórája
Buda és Pest köztisztasága a korabeli sajtó tükrében Jókai Mór mint utcabiztos A városok tisztasága a 18. században, valamint a múlt század elején is sok kívánnivalót hagyott hátra. A korabeli sajtót átlapozva megállapíthatjuk, hogy a 19. század húszas éveiben még csak szórványosan jelentkeznek utcatisztasággal foglalkozó cikkek, tudósítások, de egy-két évtized múltán mind több és több olyan közlemény látott napvilágot a lapok hasábjain, mely beszámol az egyes városrészek köztisztasági helyzetéről. Ezek — legalábbis eleinte — az olvasók által beküldött panaszok és kifogások. Valljuk meg, volt erre okuk elég, hiszen az akkori városlakó csak elvétve látott tisztaságot, ellenben annál több mocskot, piszkot, szemetet és bűzlő, mocsaras árkokat. így volt ez azonban a legtöbb európai városban. Hogy csak közeli példát vegyünk, a nálunk sokkal régebbi köztisztasági múltra visszatekintő Prágában 1838-ban az Országos Kormányzótanács ismételten szigorú rendelkezéseket volt kénytelen kibocsátani az utcákon heverő szemét és hulladék felszámolására. Jellemző hogy az idő tájt — hasonlóan a mi viszonyainkhoz — Prágában is meg volt engedve az utcai favágás. Érthető tehát, ha megjegyezzük, hogy ilyen szemmel kell az újságokban akkor megjelent cikkecskéket olvasni. Az első híradást, illetve megállapítást még az Ungarische Miscellen 1805. évi évfolyamából merítettük. A csak négy évet megért újság azt írja, hogy a pesti polgárnak még a városháza közelében is porban és sárban kell gázolni. Az 1830-as évek második felében azután megindul a panaszok áradata. A Honművész 1839-ben az öntözés szükségességéről ír. Az 1842-ben már három újság — az Atheneum, a Der Spiegel és a Világ kifogásolja a piszkos és poros utcákat, s ehhez csatlakozik később a Nemzeti Újság és a Der Ungarn is. A Pester Zeitung 1845. évi V. 30-i száma „Gassenreinigungspakt" címmel újdonságként jelenti be, hogy nagy előrelépés történt az utcák tisztasága ügyében. Ilyen biztató jelek azonban már évekkel azelőtt is mutatkoztak, mert például a Jelenkor június 22-én közli, hogy „a városligetig vezető utczák naponként egyszer, kétszer, sőt szükség esetén többször is fognak öntöztetni'''', s ehhez a lakosság hozzájárulását kérik. A Pester Zeitung másnapi száma már azt is nyilvánosságra hozza, hogy a házi szemét rendszeres elszállítását — melyet egyébként 1840-ban vezettek be — Hochalt János vállalkozó vette át. Még ugyanazon évben a Nemzeti Újság arról ad hírt, hogy az utcaseprést immár nem a rabok végzik. A köztisztaságot tárgyaló újsághírek egyébként igen szűk körre szorítkoztak. Legfőbb témájuk a folyton emlegetett por és sár mellett az öntözés volt. Ekkor még csak a Király utcát locsolták, később az öntözött utcák száma egyre szaporodott, de a „kiemelt" utca a Király utca maradt. 1850-től kezdve a lapok már többet foglalkoztak az utcák tisztaságával. Az 1850-es években egyedül a Pester Morgenblattban kilenc ily kis hír látott napvilágot. Ezek közül az egyik — a júliusi számba — arról panaszkodik, hogy az összesöpört szemetet nem szállítják el idejében, s azt a keletkező szél szétviszi az égtáj minden irányába. Hogy ez nem volt egyedülálló eset, jól megvilágítják a Peth-Ofner Localblatt későbbi sorai „Nagy meglepetésre a főútvonalakon néhány munkás az iszapot, sarat összeseperte'", majd hozzáteszi: az így összegyűjtött koszos sarat vigyék is el, nehogy mint máskor is „a bérlőknek az elszállításhoz használt kocsijai szűknek és késedelmesnek bizonyuljanak." Az átolvasott újságokban egyébként 1851 és i860 közötti időkben 71 köztisztasági vonatkozású cikk jelent meg. Ez természetesen távolról sem pontos és teljes, hiszen csupán néhány napilap, mint: Bürger Zeitung, Pesth-Ofner Localblatt, Pester Post, Pester Zeitung, Budapesti Hírlap, Sürgöny és a Vasárnapi Újság átolvasására került sor. Ezek a pár soros cikkek azonban értékes információkat tartalmaznak. így például a Pesth-Ofner Localblatt 1852. november 7-i számából szerzünk arról tudomást, hogy abban az időben Pest utcáit csupán 30 ember takarította, 1 forint napibérért, holott erre a munkára legalább száz emberre volna szükség, továbbá hogy: 1835 decemberének egyik napján — Pesth-Ofner-Localblatt 1853. évi december 17-i szám — több mint száz kocsi hordta a havat a Dunába, de ez sem bizonyult elegendőnek. Ugyanekkor közlik az újságok, hogy az utcatisztítás átszervezés alatt áll, valamint arról is tudósítanak, hogy egy újonnan feltalált utcaseprőgép megtekintésére bizottság utazik Bécsbe, s ha beválik, úgy ilyen gépet Buda és Pest részére,is be fognak szerezni (Pesth-Ofner Localblatt 1853. VI. 14.). Ügy látszik azonban, hogy a gép — minden várakozás ellenére — nem vált be, mert a seprőgépek általános és végleges alkalmazásáról — bár időközben kísérletek fel-felbukkantak — csak jó 30 évvel később hallunk majd. Egyébként az egyes korabeli lapok a pesti utcák elhanyagoltságát a spanyol és olasz városokéval vetik össze. Igaz, hogy közben beszámolhatunk haladó intézkedésekről is. így például még 1853-ban elrendelték, s ezzel egyidejűleg ellenőrizték a kávéházak és vendéglők illemhellyel való ellátását. Három évvel később a házak lépcsőházaiban köpőcsészéket rendszeresítettek, és ugyanebben az időben kezdték el a Császár fürdő környékének az öntözését, valamint a Király utca másik járdájának építését is. 1856-ban arról adnak számot, hogy az utcaseprők számát újból növelték, illetve az addigi 30 főnyi — mai szóhasználattal élve — „takarítóbrigád" létszámát kétszeresében, azaz 60 főben állapították meg. Nem köztisztasági Utcatisztogatás 1846-ban 45