Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Major Balázs: A szépség igézetében

A quinterói nyaraló tengerre néző terasza, 1947 A nyaraló egyik szobája sokat végeztél, ugyanakkor viszont rajongtál a művészetekért? Festettél, írtál, művészettörténeti előadásokat tartottál. — A tervezésnél azért van szükség rajztudásra, mert a rajz alapja a kivitelezésnek. Vagyis tervek nélkül nincs építészet. Azok a régi idők már elmúltak, amikor gyönyörű építészeti alkotások, remekművek születtek úgy, hogy a kivitelezési tervek jelentéktelenek voltak, és a mesterembereknek szabad kezük volt a megvalósításnál. A mai építészeknek bizony szükségük van alapvető rajzolási készségre, kézügyességre. Persze az építész-tervező ma is sok mindent másra bíz: statikusokra, festőkre, szobrászokra, berendezőkre. A művészetek egymásra hatása azonban kölcsönös. A térformálás például eredendően építészeti feladat. De ma számos olyan szoborkompozíciót ismerünk, amely több részből áll, s a néző bemehet a szoborrészletek közé, tehát mintegy belülről, a kompozíció által megformált térből gyönyörködhet az egészben, miközben kapcsolatba kerül a szobor egyes részeivel. Ilyen alkotásokkal találkozhatunk Henry Moore-nál és követőinél. — Hadd kérdezzem másként: a művészet iránti szerelem szükséges velejárója-e a jó építésszé válásnak? Vagy a te életedben ez csak szerencsés adottság, a körülmények és lehetőségek kedvező találkozása volt? — Úgy gondolom, mindkét feltételezés igaz. Az alkotónak szeretnie kell művét, mert enélkül nincsen jó alkotás. Nekem egy kicsit szerencsém is volt. Apám gyermekkoromban vasárnap délelőttönként múzeumokba vitt, és a szépség szeretetét, mondhatni, tőle örököltem. Amit magam később hozzáolvastam, hozzátanultam, azt egy nyugtalan korban a maradandó szépség utáni szüntelen vágyakozásnak tulajdonítanám. Ma, 79 évesen is ez vezérel. A bejárat Karvaly Imre freskójával Karvaly Imre a nyaralóban, 19-47 26