Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Frideczky Frigyes: A Lukácsban

FRIDECZKY FRIGYES A Lukácsban Hol fürödnek a pestiek? A monarchisták a Császárban, a legitimisták a Királyban, a klerikálisok a Gellértben, a balosok a Rudasban és a revizionisták a Lukácsban. peín utccj Naponta találkozunk, egymást kerülgetjük a medencében. Köszönünk egymásnak, hiszen ismerősök vagyunk, rokonok Ádámról-Éváról. Különös szekta a Lukács közönsége: a törzstagoknak külön kabin vagy szekrény jár, az újakat nehezen fogadják be, de a régieket örömmel üdvözlik, ha találkoznak — bárhol a városban. Mindennapos barátság-ellenszenv köt össze láthatatlanul — akár ha élettársak lennénk. A rozmárasszonyka Vízi szemüveggel s hosszú bajusszal csúfítja magát. Talán így akarja elriasztani az esetleges udvarlókat, akik zavarnák úszásában. Rendkívül elszánt. Arcáról mindenki leolvashatja, hogy ő nem passzióból úszik, keményen megdolgozik az acélos izmokért; kínlódását nem palástolja. Halált megvető bátorsággal veti magát a vízbe, fejét víz alá nyomja, s csak akkor emeli ki, amikor már lilás-szederjes, s testére kiültek a hullafoltok. Meghatározott „saját" sávban úszik, nem lát, nem hall, mindenkit elver maga mellől. Imponáló konok kitartása, sprintelése mintaszerű, vízalatti fordulásait a hivatásosak is megirigyelhetnék. Kemény és könyörtelen, nemcsak másokkal, hanem magával szemben is. Nem enged a 48-ból. Azt mondják: óvónő, s olykor megsimogatja... a kiskutyákat. A nénikék Korukat tekintve ifiasszonyok is lehetnének ebben a mai fiatalodó világban. De amint ott csoszognak csoportosan a derékig érő vízben, zavartalanul trafikálva, mindenki néninek nézi őket. — Tudod, drágám, csak hármas cserével sikerült eljutnunk a Rózsadombra, s így is háromszázezer forintot fizettünk rá a belvárosi nagy lakásunkra, de tudod, a levegő, megéri... — Megéri? Én mondom neked, már Bécsben sem lehet olyan jól vásárolni, mint régen. Megállok a Mariahilferstrassén, s kővé meredek, olyan árak vannak! Pedig direkt ezért neveztem be erre a háromnapos IBUSZ-útra! Megéri?. .. — Én bizony nem járok a Fény utcai piacra, pedig ott lakom a szomszédban. Inkább elvillanyosozom a Lehelre vagy a Tolbuhin-csarnokba, ott minden olcsóbb, s nagy a választék... — Én is azt mondtam Pirikémnek, amikor Oszkár otthagyta, nagy a választék férfiakban, sohse búsulj az után a léhűtő után! Majd csak felneveljük aranyos kis Zsigmondkánkat... — Te, legutóbb is azt hallottam!. .. így beszélnek párhuzamosan egymás mellett, talán nem is hallják a másik szavát, de nem is fontos, lényeg, hogy olyan jól kibeszélhetik magukat. Sétáló csoportjuk külön testet alkot a vízben, mindenki kerülgeti őket, az úszókat nagyon zavarja maszszív tömbjük, de őket semmi sem zökkenti ki végtelen nyugalmukból. A nyugdíjas Túl van három infarktuson, több súlyos műtéten, röntgenleletei szerint nincs egy ép csontja sem. Az ortopédorvos azt mondja: csoda, hogy egyáltalán mozgatni tudja kezét-lábát s főleg a nyakát. Megszállottja az önszuggesztiónak, azt állítja: sohasem beteg, mert egészségesnek tartja magát. Az „ép testben ép lélek" közmondást megfordítja: ép lélek, ép test! Fakír módján edzi törékeny testét: minden reggel húsz percet tornázik, hatvankét percet úszik. Rossz a légzéstechnikája, úszása nem szabályos, sohasem tanult meg tisztességesen úszni. Viszont azt vallja, aki nem tud táncolni, olyan jól táncoljon, ne vegyék észre, hogy nem tud táncolni. így aztán szabálytalan úszásával nem egyszer megelőz számos „profit". Fejét magasan kiemeli a vízből, harminc hossz után fújtat, mint egy víziló. De konok, mint az öszvér, nem hagyja ahba száz hossz előtt. A fekete vonalon szeret úszni, nehogy eltévedjen. Mindenkinek köszön, fél, hogy udvariatlannak tartják. Miközben számolja a hosszakat, az órára 18