Budapest, 1983. (21. évfolyam)

7. szám július - Nagy Elemér: Akseli Gallen-Kallela

videbb, mégis kitett néhány hetet: március legvégén utazott el Majovszky Pállal együtt Bécsbe, majd onnan haza, Finnországba. A zsúfolt programba belefért egy rövidebb erdélyi kiruccanás is: március közepén Kalotaszegen járt magyar művészbarátaival, és Kolozsvárra is ellátogatott. Nagyon meglepte a gödöllői művésztelep, Körösfői Kriesch Aladár művészete. Úgy látta, mégis van a sajátos magyar művészetnek valami kezdeménye. Ahogy az írásos visszaemlékezésekből Önarckép Kávéház részvételét remélték a tervezett kiállításon, így Eliel Saarinen építészét is. E budapesti nemzetközi kiállítás előkészítése érdekében Majovszky Pál több északi kultúrközpontot felkeresett idősebb barátjának és principálisának, Lippich Eleknek, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztályvezetőjének megbízásából. * A kiállításnak, melyet 1906—1907 telén (november 15. és február 13. között) rendeztek Budapesten, s főképpen az északi művészek munkáira épült, végül jelentős finn részlege volt. Ismerősei szorgalmazására Gallen szeretett volna már 1906 végén Budapestre jönni, de végül csak a következő év februárjának végén érkezett meg. A kiállításon 12 finn művész szerepelt, összesen 64 művel, amelyből 17 Gallené volt. Első magyarországi látogatása volt a rökitűnik, első látogatása alkalmából eléggé zárt kör vette gondjaiban Gallent Budapesten, melynek mentora a már említett Lippich Elek, s tagjai Majovszky Pál, Térey Gábor és Torockay Wigand Ede. Hozzájuk csatlakozott természetesen a finn Yrjö Liipola és a Kalevala-fordító Vikár Béla is. Jellemző az akkori lehetőségekre, hogy egy Gallen-Kallela által illusztrált reprezentatív Kalevala-kiadás gondolata itt, Budapesten vetődött fel. Egyrészt ennek előkészítése céljából, valamint a kollektív kiállításon a Sampo kovácsolása című művével elnyert aranyérem kitüntetésén felbuzdulva jött tulajdonképpen Gallen fővárosunkba. Éjszakába nyúló beszélgetéseken vitáztak a nemzeti művészet lehetőségeiről. A kereső, álmodozó magyar művészetpolitikusok számára ennek Gallen az időben valóságos inkarnációja volt, robusztus alakja, dinamikus mozgása, minden gesztusa, a Kalevala szelleme is ezt sugallta. Gallen számára Kalotaszeg, a „magyar Karjala", és maga Budapest jelentette az építészeti és környezeti élményt első utazása alkalmából. Magyarországot ő már megérkezése előtt mesés világnak képzelte. Nagyon várta a közelebbi megismerkedést a rokon néppel. Gallen világlátott művész volt, aki az északi népek természetesebb, közvetlenebb, demokratikusabb világában nőtt fel. Elcsodálkozott Budapest talmi ragyogásán, formális, akadémikus és prűd szellemiségén. Minden bizonnyal e látogatás során történt egy sokat emlegetett jellegzetes epizód. Amikor gróf Apponyi Albert kultuszminiszter megszemlélte Körösfői Kriesch befejezés előtt álló freskóját a Zeneakadémián, érdekes vita támadt a meghívottak előtt. Az emeleti foyer-ban A művészet forrása című nagyszabású mű láttán Apponyi kifogásolta a meztelen női alakok szerepeltetését, mondván, ez az erkölcsökre nem lesz jó hatással. Már éppen menni készült a bizottság, amikor — késve — berobbant Gallen-Kallela, s lelkesen és határozottan hitet tett a kompozíció tiszta szellemű ábrázolása mellett. Tekintélyt nem ismerő fellépése eredményes is volt. Elutazása után, visszaérkezve Finnországba, nehéz művészi válságokon ment át, de az ottani politikai feszültségek sem hagyták nyugodni. Új magyar barátainak lelkes leveleiből mégis erőt meríthetett. 1907 nyarán a Szépművészeti Múzeumban ismét látható volt néhány alkotása egy nemzetközi grafikai kiállítás keretében. 11 lapját mutatták be, a múzeumnak ajándékozott és magyarországi barátainak birtokában lévő műveiből. A nagy finn művész körül támadt magyar felbuzdulás oda vezetett, hogy előbb egy finn művészetet bemutató tanulmány, később Lippich Elek javaslatára egy finn művészetről kiadandó könyv gondolata merült fel. A mű elkészítésére kiszemelt szerző, Johan Öhquist és felesége 1907 nyarán Budapestre érkezett. Jellemzők azok a sorok, melyeket indulásuk előtt Gallentől kaptak: „Örülök a szabadságotoknak, én magam teljesen össze vagyok törve". A következő évben Gallennak önálló grafikai kiállítást rendeztek a Szépművészeti Múzeumban. Erre az újabb bemutatóra nagyon vágyott a művész. Emlékezve a lelkes és boldog hetekre, ismét magyar barátai közé kívánkozott; kimenekülni az otthoni gondok szorításából, a depresszióból. Dr. Térey Gábor, a Szépművészeti Múzeum osztályvezetője meg is szervezte a kiállítást 1908 első két hónapjában. Az utazást azonban — dacára szép emlékeinek — Gallen halogatta. Igazi feloldódást, vigasztalást a finnországi lagymatag kritikák után tulajdonképpen Párizstól várt volna, de 25