Budapest, 1983. (21. évfolyam)

7. szám július - Nagy Elemér: Akseli Gallen-Kallela

NAGY ELEMÉR Gallen-Kallela művei ismét felkeresték Budapestet. Az elmúlt év őszén (1982. október 15-től november 29-ig) a Magyar Nemzeti Galéria termeiben kitűnően rendezett tárlat mutatta be az egykor oly nagy elismerést kiváltó életművet, melyet ritkán lehet így együtt látni még az alkotó szülőhazájában is. A nagy finn festő művészete, felívelő pályája annak idején nemcsak hazáját lelkesítette fel, s vált a sajátos finn érzelem-és formavilág szimbólumává, hanem Skandinávián túl egész Európát beragyogta. Képei a századfordulón a művészeti élet fővárosában, Párizsban is nagy sikert arattak, hát még az akkori Budapesten. Most újra felvonult előttünk remek rajzaival, markáns linóleum- és fametszeteivel, varázslatos színű festményeinek egész sorozatával, melyek a finn mondavilág és mindennapi élet örök érvényű megjelenítései. A képzőművészeti értékelés a kritikusok, művészettörténészek szűkebb, beavatott rétegének a feladata, de maradt még elég elemzésre méltó momentum a kiállítás kapcsán, akár Gallen-Kallela robusztus jelenségére, finom szellemiségére gondolunk, akár a finn—magyar művészeti kapcsolatok művelődéstörténeti jelentőségére. Mi ez alkalommal Akseli Gallen-Kallela és Budapest kapcsolatáról mutatunk be néhány emléket és epizódot. Mert, mint az első mondatok is sejtették, járt Budapesten a századforduló utáni években, s két ízbeni látogatása alkalmával alaposabban is megismerhette fővárosunkat, annak művészeti életét. Budapest közönsége is találkozott vele annak idején, hiszen két alkalommal rendeztek önálló kiállítást műveiből, sőt, gyűjtőink vásároltak is tőle kisebb-nagyobb képeket. Hogyan került Gallen-Kallela kapcsolatba Magyarországgal, hogyan szerveződött budapesti kiállítása? Minden "bizonnyal a magyar művészeti közélet távolabbra figyelő képviselői is az 1900. évi, párizsi vttágkiállítás nagy sikere után figyeltek fel Gallen művészetére. Képei, freskói ezután egyre több, hazánkban is ismert, külföldi folyóiratban voltak láthatók. Az első közvetlen nyom az őt meg-24 Budapesti látkép 1908 látogatni szándékozó Vikár Bélához, a kitűnő magyar Kalevala-fordítóhoz utal bennünket, aki 1905. jún. 30-án — még Finnországba indulása előtt — levelet írt Gallennak. Yrjö Liipola finn szobrász 1904 óta Budapesten élt, s — akárcsak Alpo Sailo — Stróbl Alajosnál tanult. Mindketten szerették volna, ha Gallen már 1906-ban Budapestre jön, talán a tervezett Magyar Finn Testvéri Szövetség létrehozása miatt is. 1906 őszén nemzetközi kiállítást rendeztek a magyar fővárosban, s Liipola nagyon akarta, hogy ezen a finnek is részt vegyenek. Gallennak kellett volna festő honfitársait megszervezni, és az anyagot összeállítani, ugyanis ő már akkor vezéralakja volt a finn művészetnek. 1906 májusában Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter felkérte Gallent a finn anyag összeállítására, s rajta kívül még vagy egy tucatnyi művész A budapettH m. kir. áUamreudörnég főkapitányi hlvaUúá