Budapest, 1983. (21. évfolyam)

7. szám július - Szepesi Attila és Parancs János versei

SZEPESI ATTILA Epigrammák GYERMEKKOR már a vidám aratók hazatértek a távoli rétről parti kövek tetején billeg az éji madár ködbe merül a vidék huhukolnak a rengeteg erdők árny fut a tűzfalon és retten a kandi gyerek BUDAI BARANGOLÓ Felhévíz Kisaranygomb Káplánkő Uzaháza Hengerítő Topsa Formánykút Kemecse volt muzsikás dűlőnevek élednek körülötted zendül a táj ezeregy szélsipon és hegedőn BERDÁT IDÉZŐ szőrköntöst-öltő tovacaplat az úton a költő szerte a tócsa tocsog bánatosan bazsalyog kordul a bendő fonna de rögtön a bandzsi jövendő kolbász- s hurkafüzért nem koszorúnyi babért VISSZHANG fönn jegenyék tornyában a varjú megül s ha rigó vagy berkiposzáta dalol károg a porköpenyű rosszallón károg majd innen is onnan is egyként hallik a varju-ekhó kár fiu kár fiu kár VILLÁMSÚJTOTTA FA törzse hasadt perzselt ágát még tartja a kéreg lenn a folyó tovavisz nyúltetemet iszapot fönn még zöldéi a lomb de alul rozsdállva lemállik rádől vak bizalommal az elsuhogó levegőre MESTEREK Fancsali Ottó nem csoda hogy romlásban a boltod változtass nevet és kedvünk visszanevet elfut a rontás cégéred nem lesz soha rozsdás lásd hogy fúr-kalapál boltjában Deli Pál PARANCS JÁNOS Alkonyi óra Rövidülnek a nappalok. Kékesfehér hullámok öntik el alkonyatkor a szobát. Odakünn aggastyánok deres szakálla csüng a fenyőfákról. A fagyott földön s havon didergő madárlábak nyoma: kecses, finomívű rajzolatok. Mint távoli harangzúgás: az ezüstös ragyogás szirmai ellepik lassan az utcát. Aztán a csönd, a várakozás. Végül egy sötétlila gongütés, egy inogva leomló házfal. Szerencsés állapot Egymás mellett heverve a sárban, a testmelegben, a szuszogásban, a közös reménykedésben, félelemben, együtt a boldog megaláztatásban, a szégyent és az örömet megosztva, amikor még nincs határa a vágynak, ábrándozásnak, egyéni esélynek, amikor még néven neveződnek a tények, s az elhallgatás még nem hazugság, nem kegyes csalás, hasznos manőver, amikor még a sugárzó fájdalomtól nem szakadnak szét a barátok, a kibékíthetetlen, ádáz ellenségek. 23