Budapest, 1983. (21. évfolyam)

7. szám július - Kertész Péter: öngyilkosság késsel-villával

írni olyasmit, hogy: „milyen hülyeség málnaszörpöt adni a gyereknek ebédre." — Az USA-ban tíz év alatt 23 százalékkal csökkent az infarktushalál. Ez idő alatt minden százból huszonheten leszoktak a dohányzásról és 38 százalékkal kevesebb állati zsiradékot használnak fel a háztartásokban. Mit gondol, hogyan csinálták? — Úgy, ahogy mi. Propaganda, reklám segítségével. Csakhogy mi most kezdtünk hozzá, alig néhány éve. Addig az egészségnevelés csak akadozott. Legfeljebb ha itt-ott gyakorolták. Nálunk az orvos, ha valakinek fáj a feje: tessék, itt a tabletta, vegye be. Esetleg még megméri a beteg vérnyomását. Életmódváltozást aligha ír fel. Elvétve hallani csak, hogy azt mondja, ön ezért és ezért ideges, tessék naponta sétálni egyet. — Hogyan jöhet rá az orvos három perc alatt, hogy mitől ideges a páciense ? Nyilvánvaló, hogy csak a szomatikus tünetek alapján diagnosztizál. — Ezt mondom én is: egyik baj szüli a másikat. Benne vagyunk a gubanc közepén, amiből ki kell kászálódni. Sok fronton kell elindítani ezt a dolgot és újszerűen... — Ne haragudjon, de csupa ilyesmit mond: el kell indítani, kezdeni, újszerűen... — Konkrét leszek. Pár éve jutott el a malomipar ahhoz a felismeréshez, hogy barna kenyeret is lehet sütni és korpából pogácsát, ezért étkezési korpát hozzon forgalomba. Az édesipar fölismerte, hogy cukormentes rágógumi is előállítható. Hasonlóan néhány éve még csak, hogy a Mirelit, többszöri nógatásra, alacsony kalóriatartalmú készítményeket kínál megvételre. — De azelőtt is volt egészségügyi kormányzat és azon belül egészségnevelési intézet vagy központ. — Igen ám, csakhogy nagyobb bajok voltak. A csecsemőhalandóság várt visszaszorításra. Meg kellett küzdeni a Heine—Medinkórral, a kanyaró s a skarlát késői következményeivel, be kellett vezetni a védőoltásokat. Szociális problémák is nehezítettek egyegy intézkedést, a tbc-t például csak akkor lehet végképp megszüntetni, ha fölszámoljuk a nedves lakásokat. Ugyanakkor nem álltak rendelkezésre statisztikai adatok, vagy ha igen, nem azt mutatták, mint ma. Ha az orvos azt mondta, hogy meghalt infarktusban egy beteg, nem derült ki egyértelműen az ok: valójában azért távozott az élők sorából, mert megevett évente 15 kiló disznózsírt. Nyugaton sem ismerték fel sokáig, hogy mi is rejtőzik az infarktushalálok mögött. A WHO több évig tartó vizsgálatot kezdeményezett, mely a 60-as évek végén fejeződött be. Akkor döbbent rá a világ, hogy a túlfogyasztás milyen következményekkel járhat, jóllehet Hippokratész óta tudtuk, hogy árt a mértéktelenség. Az is kiderült, hogy a makkegészségesnek hitt finn favágók körében a legmagasabb a szívinfarktusok száma. Mert rengeteg vajat esznek. Ugyancsak a vizsgálatok mutatták ki, hogy milyen életmegrövidítő tényező a fizikai inaktivitás. — Milyenek a lehetőségei az ön által vezetett intézménynek? Ha eljutnak valamilyen következtetéshez: van-e esélyük, hogy azt gyakorlatban is érvényesítsék? — Elértük azt, hogy minden rangú és rendű állami intézmény hajlandó leülni velünk és jobbítási szándékkal megvizsgálni a dolgokat. Ez óriási eredmény! Ez idő szerint 25—30 olyan vállalattal van kapcsolatunk, amelyek mindig készek tárgyalni velünk az egészség kérdéseiről. Javaslatainkat az esetek 90 százalékában elfogadják és meg is valósítják. — Utasíthatják is őket? s a biztos üzletről kellene lemondaniuk valamilyen bizonytalan érdekében. — Nem tartaná éppen ezért helyesnek, ha a jelenleginél nagyobb hatásköre lenne az egészségügynek? Mondok egy példát. Ha a szomszédos hajógyárban vagy bárhol fel akarnának szerelni egy csodálatos termelékenységű masinát, amely 120 decibel hangerővel üzemel és nagy vibrációt okoz, biztos, hogy az önökkel egy házban levő KÖJÁL megakadályozná, ha tudná. A gép telepítését helytelenítheti, mert ártalmas az egészségre, másnap mégis munkához lát a termeléshez nélkülözhetetlen berendezés. — Kétségtelen, hogy az egészségügynek sokkal jobban bele kellene avatkozni minden-Megy a karaj a moslékba — Nem. De például itt van ez a plakát. Az egészségügyi világnapra készült, és kalóriaszegény menüt kínál ingyenes zöldsalátával mindenkinek... — ... egy nap az esztendőben és jövőre már más jelszava lesz a WHO-nak. — Mi viszont hosszú távon tekintjük programnak a jelszót: „Egészséget mindenkinek 2000-re!" A plakát továbbra is ott marad az üzletekben, elvégre nem lehet az emberi természetet gombnyomásra megváltoztatni. Elértük azt is, hogy a mozikban rendszeresen vetítik felvilágosító kisfilmjeinket. — Ugyanakkor nem hirdetik az „igéiket" a Képújságban, mert egyetlen percért 30 ezer forintot kér a Televízió. Tehát vannak a vállalkozásuk ellen munkáló hatalmasságok is. — Igen van, s idetartoznak bizonyos fokig az említett módon maguk az orvosok, sőt a pedagógusok is. Nagy a zsúfoltság az iskolákban, két műszak van, s az egészségneveésből nem fér több a tantervbe. Ellenáll bizonyos fokig a kereskedelem is és a vendéglátás is, mivel mindkettő haszonra dolgozik, be: az élelmiszerek forgalombahozatalát éppúgy szabályozhatná, mint a hangos gépek telepítését. Az idegesítő utcai zaj ellen is kellene valamit tenni. Azonban egy bizonyos határon túl ez nem megy. — Tudom, hogy sokáig körzeti orvos volt, tehát nem íróasztal mellett töltötte az életét. Mit gondol: igaza lesz-e a szkeptikus prognózisnak; a születéskor várható élettartam az ezredfordulóra újra eléri a háború végi szintet? — Az a véleményem, hogy nem. Az emberiség mindig megtalálta azt a módot, mellyel a fennmaradását biztosíthatta. Bízom benne: a mi társadalmunk is felnő odáig, hogy megértse, hogy az egészségért többet kell áldoznia. Másképpen nem csinálnám. Folytatom, annak ellenére, hogy sok fiaskó ért ebben a munkában, jó néhány falnak nekiütköztem. — Milyen az egészségügyi hierarchián belül a hivatásos egészségnevelő presztízse? — Nagyon alacsony. — Az üzemorvosoké fölött valamivel? — Igen. Valahol ott. 16