Budapest, 1983. (21. évfolyam)

7. szám július - Hollós László: „Művészkert”

HOLLÓS LÁSZLÓ 70 éves a Százados úti művésztelep — A Százados úti művésztelepről írsz? — kérdezte ismerősöm. — Olyan az, akár egy kis falu. Mindent tudnak egymásról az ott élők. összevesznek, kibékülnek, de végül is egymásra vannak utalva. Nem is annyira művésztelepnek, inkább szanatóriumnak vagy üdülőnek hihetné az ember. Rengeteg gyerek játszik a hatalmas kertben, estefelé sétálgató öregeket látni mindenütt. A szakma kicsit lenézi, ugyanakkor irigyli lakóit. Több itt a pihenő, mint az alkotó művész — mondogatják. Ha a Kis Szent Teréz plébániát elhagyva a Kerepesi útról a Százados útra fordulunk, megváltozik a városkép. Mintha egy gyárak, laktanyák, focipályák által határolt faluban lennénk. A piac mögött régi, földszintes házsorok követik egymást. A többnyire szoba-konyhás lakások előtti füves részeken gyerekek napoznak. A bontásra ítélt épületek között ruhák száradnak. A szomszédos Juranics-telep komor, kétemeletes bérkaszárnyái mögött fák és virágok díszlenek. A levegőben kellemes kenyérillat terjeng. És itt.a szögesdrót kerítéssel körbezárt művésztelep, vagy ahogy a környékbeliek nevezik, a Művészkert. Kívülről, a két és fél hektáros park hatalmas fáitól csak az épületek különös ívű cseréptetőit látni. Belépek a szélesre tárt főkapun. Körös-körül mindenütt fák, bokrok, virágok, zöldellő fák. A gyönyörű kertben, hat sorban, összesen 17 földszintes, fatomácos, sárgára festett, enyhén szecessziós stílusú ház áll. Minden épületben két műteremlakás. A kissé rendezetlen park közepén játszótér homokozóval. Minden békés és nyugodt. Ide nem szűrődik be a város zaja. Úgy érzem magam, mint egy arborétumban. Tíz évre építették A művésztelep helyén egykor rosszhírű kiserdő volt, meg bolgárkertészek káposztaföldjei. Bárczy István polgármestersége alatt, 1909-ben, Kallós Ede, Horváth Géza és 13 társuk műtermes lakások építését kérte a Fővárostól. Beadványukat, amelyhez IX művész csatlakozott, 1910. július 27-én tárgyalta először a Kislakásokat Építő Bizottság. Végül 480 ezer korona költséggel 16 földszintes, műtermes bérház építését szavazták meg. A közművesítést követően, 1911. május elsején megkezdődtek az építkezések a Százados úton. Az első lakók már november elején beköltöztek. A 28 műteremlakásos telep 1913-ban készült el teljesen. Ez volt Európa első olyan művésztelepe, amely nemcsak munkahelye, hanem otthona is volt az alkotóknak. A lakásokat, tekintettel a művészek anyagi helyzetére, önköltségi áron adták ki, viszont a Főváros nem vállalta a telepnek sem a tatarozását, sem a fönntartását. Az első bérlőket a pályájuk kezdetén álló, de már elismert, tehetséges riatalok közül válogatták ki. A tdepet tíz évre építették, szükségmegoldásként. Csak hát közbeszclt a háború. 1920-ban 31 180 koronáról 40 534 koronára emelték az évi bért. Igaz, támogatás és korszerűsítés címén ennek egy részét visszakapták a művészek. A villamos világítás általános bevezetésére 1923-ban például 250 ezer koronát biztosított a Főváros. A második világháborúban két szőnyegbombázás sok épületet megrongált. A háború után a művészek saját erejükből kezdték meg a lakások és a műtermek rendbe hozását. Az újjáépítéshez 66 ezer forinttal járult hozzá a város. A telep fennállásának 50. évfordulójára a VIII. kerületi Tanács újból tataroztatta az épületeket. A Százados úton élő művészeket a kortársi együvé tartozás és a munkahely hozta közelebb egymáshoz. Közös művészi törekvéseik nem voltak, vagy ha mégis, korán megszakadtak. Többnyire mindenki a maga útját járta. Olyan híres és kiváló művészek éltek itt, mint Medgyessy Ferenc, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Pór Bertalan, Sidló Ferenc, Mikus Sándor, Csorba Géza, Sámuel Kornél és Makrisz Agamemnon. A művésztelep alapító tagjai, őslakói közül már csak Gábor Móricz él. Vagy ahogy a telepen mindenki hívja: Gabi bácsi Szinte hihetetlen, hogy ez a tündérien kedves, vidám ember már 94 éves. Szigorúan beosztja az idejét, s még ma is rendszeresen fest. Botjára támaszkodva hosszabb-rövidebb sétákat tesz a kertben. Kicsit megáll, beszélget a szembejövőkkel. Műterme akár egy múzeum. A csodálatos orosz ikontól a szamuráj vértezeten át a reneszánsz szekrényig minden megtalálható itt. Gábor Móricz aprólékosan megmutatja hatvanéves gyűjtőszenvedélyének kincseit. Különösen egy rongyba bugyolált, gondosan elrejtett tibeti lámaszoborra büszke. Hátradől karosszékében, és mesél. Mesél és emlékezik. — 1913 óta élek a művésztelepen. Véletlenül üresedés volt, meghalt Csikász Imre, a kiváló szobrászművész, és megkaptam 10 Gábor Móricz „Hlíiveszkert"