Budapest, 1983. (21. évfolyam)
7. szám július - Kovács Zoltán: Gyalogosparadicsom 2000-ben
A Duna-korzó a Fórum-szálló mellett mel a több mint tízezres belvárosi parkolóhelyhiányra és az új Duna-parti szállodákra e helyen — indokolt. A parkolás szabályozása 1982 végén 2200 parkolóórás fizetőhely volt a fővárosban. Ebből ezer a Belvárosban. A leglátogatottabb helyeken, például a Pesti Barnabás utcában, Váci utcában, Vörösmarty téren 1982-től egy órára korlátozták a várakozási időt. (Itt jegyezzük meg, hogy a Vörösmarty téren az átépítés után nem lehet parkolni.) Az ismert takarékossági intézkedések miatt 1983-ban, sajnos, nincs lehetőség parkolóórák behozatalára. Ami a hazai gyártást illeti: ötszörösébe kerülnek, és megbízhatóságukról nincsenek pontos ismereteink. 1982 végén Budapesten összesen 2760 jegyes rendszerű fizető parkolóhely volt, nagyrészt a Belvárosban. 1983-ban folytatódik a program, de elsősorban nem a Belvárosban. A parkolójegykiadó-automatákat is beszámítva a fővárosban 1982 végén összesen 5600 fizető parkolóhely volt. A program — átmenetileg — bizonyos fokig lelassul. Mindent összevéve a hétezres parkolóhely-kínálattal szemben 11 ezer a férőhelyhiány a Belvárosban. A parkolóhelyigény csökkentésének alapvető eszköze a P + R (parkolj és utazz tovább) kombinált forma. Főként a belvárosi parkolóhelyigénynek körülbelül 70 százalékát kitevő hivatásforgalom csökkentésére alkalmas, de nem abszolutizálható, hiszen önkéntes alapon működik. (Egyéni érdekeit mérlegelve dönt a járműhasználó az utazás módja felől.) Amíg 1976—78 táján szinte tökéletes érdektelenség nyilvánult meg a kísérleti jellegű rendszer iránt, addig — nem utolsósorban a benzin árának sorozatos emelése következtében — ma már a P+R-rendszer elfoglalta helyét a fővárosi közlekedési munkamegosztásban. Jelenleg az észak— déli és kelet—nyugati metróállomások körül kereken háromezer férőhely van. A Közlekedési Főigazgatóság megbízásából folyik a BUVÁTI-nál a személygépkocsi +villamos" és „személygépkocsi +autóbusz" P+R-rendszer tervezése, amelyet 1983 nyarától — kísérletként — vezetünk be a fővárosban. Foghíjbeépítések 1983 nyarára a Régi posta utca és Váci utca sarkán elkészül a belvárosi üzletközpont. Földszintjén nagy Aranypók-áruház nyílik, a környezetét rendezik. Az üzletközpont beruházója, a Fővárosi Tanács V.B. beruházási Főosztálya vállalta az épülethez csatlakozó díszburkolat finanszírozását is. A Régiposta utca bekapcsolódik a sétálóutcák rendszerébe. Az információk és tervek szerint a következő években beépül végre a Váci utca 19—21. és 20. számú foghíjtelek is. A Váci utca 20. szám alatt lesz a Taverna-penzió. Földszintje a Váci utcai gyalogoszónához kapcsolódik. Fontos, észak—déli és kelet— nyugati irányú gyalogosforgalom találkozik itt. A penziót gépkocsival a Petőfi Sándor utca felől, egy „alagsori" utcán át lehet megközelíteni. Az alsó szinten a penzió vendégei számára parkoló épül, és innen indul egy alagút a Váci utca alatt a szemközti irodaház-kereskedelmi központ pincegarázsába. A penzió földszintjén, a paszszázsok és a gyalogosirányok metszéspontjában vendéglátó létesítmények kapnak helyet. A tervek szerint a Taverna-penzióval együtt irodaház-kereskedelmi központ épül a Váci utca 19—21. számú telken. Különféle rendeltetésű irodák, gyalogospasszázsok, üzletek, kiállító- és konferenciatermek, bank stb. létesülnek benne. A házat gépkocsival ugyancsak a Petőfi Sándor utca felől lehet megközelíteni, illetve elhagyni, a Taverna-penzió már említett süllyesztett utcáján és a Váci utca alatt megépített kétirányú rámpán át. Az épületben kétszintes mélygarázs épül. A penzió és az irodaház összekötése révén a két parkolótér tehermentesítheti egymást. Az ismertetett megoldással korszerűen és színvonalasan választjuk szét a belvárosi gyalogoszónában a gépkocsi- és a gyalogosforgalmat. Az új épületek külső megjelenése, arányai és anyagai jól illeszkednek majd a környező, markáns stílusjegyeket hordozó eklektikus, szecessziós és klasszicista házakhoz. Mindkét létesítmény terveit Finta József felelős tervező és munkatársai készítik (LAKÓTERV), akik a Belvárosban — például a Fórum- és az Intercontinentalszállóval — mindnyájunk örömére — már bebizonyították tehetségüket. Homlokzatfelújítások, épületrekonstrukciók A teljesség kedvéért — s komplex szemléletünket bizonyítandó — külön szólok azokról az erőfeszítésekről, amelyeket — a többi, a térségben folyó munkával összehangoltan — a Fővárosi Tanács V. B. Ingatlankezelési és Építési Főigazgatósága végez a Váci utcának és közvetlen környékének rendezési programja szerint. 1982-től nagy erőkkel és látványosan, jó ütemben folynak a homlokzati és belső épületfelújítási munkálatok a Vörösmarty téren, a Kristóf téren és a Váci utcának a Kristóf tér és Régiposta utca közötti szakaszán. Az alapelv ugyanaz, mint a Duna-korzó első szakaszának építésekor: egy-egy városrészt, utcaszakaszt lehetőleg teljesen rendbe hozni, szemben a régi hazai gyakorlattal, amikor mindig el- és kimaradt valami. A Belváros korszerűsítése jól példázza azt a törekvést, hogy különféle érdekek alapján működő beruházókat, lebonyolítókat, kivitelezőket és tervezőket egy időben, egymás mellett (egymást nem akadályozva, hanem segítve), szervezetten lehet eredményes tevékenységre sarkallni a közös cél érdekében. Ehhez — stabil pénzügyi háttér és szisztematikusan megteremtett éfdekeltségi rendszer mellett — azt is el kell érni, hogy a résztvevők érzelmileg-erkölcsileg azonosuljanak a kitűzött céllal. Fölmerülhet a kérdés: helyes-e egyszerre, majdnem egy időben ennyi munkaterületet létesíteni, és ezzel a közlekedési, szállítási, tárolási és egyéb nehézségeket ebben a forgalmas és amúgy is elég szűk belvárosi térségben koncentrálni? (A másik lehetőség az időben egymás utáni építés volna.) Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az emberek jobban eltűrik az őket naponta érő kellemetlenségeket, ha évekig tartó, lazán, sokszor fegyelmezetlenül végzett tevékenység helyett, szervezett, jó ütemben, folyamatosan végzett munkát látnak. Ezért tartottuk célszerűbbnek a Belváros egyidejű (már ami az 1986-ig terjedő időszakot illeti) „munkábavételét". 6