Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Szombathy Viktor: Az ősbivalytól a szóbuborékig

nek is vannak elődei. Születésüket kiváltképp a könyvnyomtatás elterjedése segítette. Az angol William Hogarth kezdte 1732-ben egy kurtizán történetének „leképezésével"; a svájci Rodolphe Tippfer a múlt század első felében, a mindmáig népszerű francia Doré Gusztáv a második felében rajzolta képfolytatásait. Doré a cári udvar ellen rajzolt ötszáz képből álló pamflet sorozatot; Honoré Daumier az 1820-as évek végén börtönt szenvedett a körtefejű francia király, Lajos Fülöp kigúnyolása miatt. Nagyapáink kedvenc rajzolója a ma is elevenen ható német Wilhelm Busch volt, különösen „Max und Moritz"-rajzaival. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a képregény tréfás fajtáját az 1844-ben München-ben alapított Fliegende Blätter népszerűsítette. Sok ezer példányban járt ez a világhírű élclap Magyarországra is. Abban az időben még igen sokan beszéltek hazánkban németül, ám a németül nem tudót is szórakoztatták az újság képei. Ez azonban nem az „ős", hanem a „nagyapa". Az „apa" az Egyesült Államokban pattant ki 1«1P mirc/i« 47. AZ ÚJSÁG 129 84 a rajzolók szikrázó ceruzahegyéből a múlt század kilencvenes éveiben. Az ötlet s a kezdeményezés érdekessége mellett volt egy sajátos oka a rajzolatok megjelenésének: a legtöbb keleteurópai bevándorló nem értette az angolt, vagy nem tudott írni. Ennek az első generációnak is adni kellett szórakoztató olvasmányt az amerikai mindennapokból. A lepedőnagyságú napilapoknak, a „weekly"-knek hátsó oldalán megjelenő színes képsorozatok igen alkalmasnak bi-AZ ÚJSÁG zonyultak erre. E. A. Poe, Mark Twain, Cooper s más népszerű szerzők regényeit így tették közkinccsé. Már eredetileg is képregényre termett a legendás Buffalo Bill a maga kalandjaival. De ez már a közelmúlt. A képi elbeszélés azonban csak cselekményt tud illusztrálni; a hős gondolatait vagy beszédét az úgynevezett szóbuborék zár ja magába. Ez afféle tömlőszerű rajzolat, amely a szereplők szájából buggyan ki. Ez sem új találmány, már az ikonfestők így beszéltet-Vasárnap. lftn jumui» 1 13. Éviké, Petik e. Halley apó mellett Lcuilit. mert bit ót csak údvó:ólm kellett. 15. Éri meg :t feddi: „Kivénültél tégen l7. S hogy Éri öte( cíóriját fejeli. Abból, hogy éjenként ott «tili at igen. A fejét eaóvilja gúoyolo<ÍT» Peti-H. Kopott. ro' :z : o-jjat vor.stolta a rarb»' Egitcstgyakorfat karos a; tjy korba*. Gjrere. roejlolto;on> i;cU;akadt ruhad.t, lí. Halle?t elusteírto, fdóiotk • gep«. Feküdt le s ,ziz évig el >e hagyd « ágyat." (FoIytatiUt bagyi«k ma* a brtre.] ték a szenteket. A „buborék" „irodalmiasította" a sorozatokat. Kiváló rajzolókat alkalmaztak, a szöveget pedig „szellemi mesteremberek" zanzásították. A rajzolók ragyogó standard arcokat, alakokat találtak ki. Később az állatvilág is megjelent a rajzokon, majd a sport, végül a fantasztikum birodalma. A képregény idővel rangot kapott, az egész világon elterjedt. Ma már külön kiadványokban jelenik meg. Méltatói támadtak, s legújabban megírták történetét. Német, angol, francia irodalomtörténészek tanulmányai foglalkoznak vele mint különleges szellemi jelenséggel. Magyarul 1975-ben, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadásában, Gellért Endre méltatta a képregényeket. Mivel azonban e könyvekben a magyar képregények történetéről nincs említés, néhány szóban hadd foglaljam ezt is össze. Az első amerikai képregényeket a magyar kivándorlók magyar szöveggel ismerhették meg 1906-ban. A Clevelandben kiadott Szabadság—Liberty napilap vette át a műfajt, s három-négy hetenkint közölt magyar családi vonatkozású képsort. Rajzolója az 1859-ben született s az 1900-as évek elején az USA-ba költözött Linek Lajos. A bravúros grafikus a szecesszió híve volt. Később a többi amerikai magyar lap is tett közzé képregényeket, ezek már eredeti amerikai klisékkel dolgoztak. Noha Magyarországra kevés amerikai magyar újság járt, a hazai olvasó általuk ismerkedett meg a gondolatterjesztésnek ezzel a szórakoztató fajtájával. Nem tűnt szokatlan-39