Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Szombathy Viktor: Az ősbivalytól a szóbuborékig

Nagy hiénajárás volt a plészen. SZOMBATHY VIKTOR Az ősbivalytól a sióbuborékig Derék kőkorszaki elődünk nemcsak azért rajzolta-véste a családi barlang füst borította fa­lára őstulokkal vagy medvével vívott harcait, s nem csupán azért ábrázolta a bölényt, hogy vágyálmait elevenné varázsolja, hanem nyilván amaz okból is, hogy elmesélje társainak az éle­lemszerző harc kimenetelét, s mintegy emlékeztetőül „sziklára vesse" az eleven zsákmány hő­sies elejtését. Aligha sejtette barlangi ősapánk, hogy ebbéli munkásságával egyben sikerült megszerkesztenie az első képre­gényt. Igen, képregényt, hiszen nem egy mozzanatot ábrázolt, hanem többet egymás után, lo­gikusan. A törzs tagjai megértették ezeket a képeket, mint ahogy ér­ti az évezredekkel később ku­takozó utód is. A fejlett művelt­ségű sumérok is kitűnően eliga­zodtak képes tekercseik egymás­utánjában, miként egy valamire­való tájékozottságú athéni pol­gár is tisztában volt vele, miként következnek egymás után az Olympos isteneinek történe­tei a jeles mesterek készítette agyagvázák oldalán. Képregé­nyeknek nevezhetők a bizánci ihletésű merev, változtathatat­lan ikonosztázok is — akár ka­nyarítottak az ikon szentjei fölé szöveget, akár nem —, amint­hogy a középkori egyház írástu­datlan hivőit is a szárnyas oltá­rok táblaképeivel vagy színes domborműveivel nevelték a Bib­lia ismeretére. E szárnyas oltárok képeit már lapozni is lehetett: más történeteket jelenítettek meg kettétárt állapotban, s mást a húsvéti időszakban, amikor a bezárt táblák hátán Krisztus kínszenvedését lehetett „olvas­ni". Eljött az idő, amikor nem csu­pán mitologikus istenek s bibliai szentek élettörténetét olvashat­ta a nép a színes képeken, ha­nem valódi emberek megélt ka­landjait is. Harcokat, győzelme­ket különösen. Például Hódító Vilmos csatáját Hastingsnél — 1066-ban még mint normandiai herceg győzte le Harald angol királyt — hetven méter hosszú, fél méter széles faliszőnyegen szőtték láthatóvá az Úr 1080. évében a francia Bayeux városá­ban. Ötvennyolc képe van; Na­póleon ezen mutatta meg tábor­nokainak, hogy Anglia elfoglal­ható. Más kérdés: hiába volt a szőnyeg, Anglia megmaradt. Egyszóval a Pif nevű képes új­ságnak vagy a Füles rejtvényújság folytatásos rajzolatainak igen ré­gi, tisztes ősei vannak. Csakhogy e képekhez, amelyeket unokám oly figyelemmel olvas, hogy még leckéjéről is elfeledkezik, szöve­get is nyomtatnak: mindössze egy vagy két mondatot, főként párbeszédet. Tehát ezek a képek valóban olvashatók. Akad kép­sorozat, amely az ilyetén újsá­gok egyetlen számában kezdő­dik s fejeződik be, a legtöbb kép­regény azonban hetekig, hóna­pokig tart, új meg új izgalmakat kelt, nyúlik, a végtelenbe ka­nyarog. A mai formájú képregények-38

Next

/
Oldalképek
Tartalom