Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Vörös Károly: Harag és kedvezés nélkül

VÖRÖS KÁROLY Harag és kedvezés nélkül A Fővárosi Közmunkák Tanácsáról Napjainkban egyre gyakrabban felmerül a hajdani Fővárosi Közmunkák Tanácsának neve. Azé a hatóságé, amelynek Budapest akkori városképeit, stílusát meghatározó-alakító tevékenysége mai napig tükröződik fővárosunk arculatán. És ennek kapcsán, hivatkozva a múlt valódi vagy vélt értékeire néha egészen furcsa, kerülő utakon mítoszok keletkeznek és indulatok élednek fel a nosztalgia hullámain. Nem felesleges talán megkísérelni felvázolni a közel nyolc évtizeden át (1870—1948) működő sajátos és fontos intézmény történetének legfőbb vonalait, eredményeit és tanulságait — „harag és kedvezés nélkül". központi funkciói egyaránt kétségtelenné tették, hogy csak Budapest lehet alkalmas e feladatok ellátására, kezdettől fogva az is látható volt: ahhoz, hogy „Buda-Pest mint főváros. .. az ország igényeinek megfelelhessen", a várost még technikailag-építészetileg is alkalmassá kell tenni. Kell, hogy az orszá-A Közmunkatanács: az együttműködés jegyében De ugyanígy világos lett az is, hogy a sokrétű feladatok jó részét nem városi, hanem országos, állami anyagi eszközökből és nem városi, hanem központi, kormányszintű szer-Az ország igényei A Fővárosi Közmunkák Tanácsát (továbbiakban Közmunkatanács) az egyesítendő Buda és Pest városok területén végzendő középítkezések és az egységes városrendezés megteremtésének igényei hozták létre. Ezek az igények, melyek ekkor már évek óta mintegy „benne voltak a levegőben", a kiegyezés után hivatalosan — mondhatni kormányszinten is megfogalmazódtak. Egyrészt az adminisztratív belpolitikai önállóságát a Monarchia keretében visszanyert magyar állam, másrészt a gőzhajózással és a vasúttal kibontakozó „szállítási forradalom", továbbá a fejlődő tőkés gazdaság megfelelő központot igényelt magának az államigazgatás, illetve a magángazdaság központi funkcióinak ellátására. Olyan központot, mely alkalmas arra is, hogy bizonyítsa a világ előtt a magyar állam anyagi erejét, stabilitását, kultúrájának, egész életmódjának európai színvonalát. És végül, hogy ragyogásával és nagyvárosiasságával vonzerőt gyakoroljon a Balkán ekkor felszabaduló, a magyar állam politikai és gazdasági érdekkörébe bevonni kívánt országaira, továbbá a kiegyezés kora számos magyar politikusának azzal a titkolt számításával, hogy Budapest majdan talán az egész Monarchiának központjává válik. És jóllehet, az évszázados, a 18. század végétől egyre erősödő politikai törekvések, küzdelmek, az ország kialakult úthálózata, az épülő vasútvonalak központosításával hatalmasan megerősített forgalmi-kereskedelmi A Várhegy a századfordulón gos úthálózathoz megfelelő belső útvonalak vezessenek a város központja és a Dunán át ívelő Lánchíd, majd a mielőbb megépítendő további közúti és vasúti hidak felé, illetve ezektől kifelé; ezek az utak ne fulladjanak bele a sárba, és éjjel kellően meg legyenek világítva; az utcákat és tereket reprezentatív középületek, magánpaloták és a gyorsan növekvő lakosságot befogadni képes bérpaloták szegélyezzék; az ezekben összetömörülő nagy létszámú népesség egészségének védelmében vízvezeték és csatornázás épüljön ki; megfelelő területek jelöltessenek ki az ipartelepek számára; magát a Dunát pedig a vá. roson belül szilárd, árvizeket elhárítani képes és ugyanakkor hajók kikötésére is alkalmas erős rakpartok kísérjék. vezésben kell megoldani: egyrészt, mert a testvérvárosoknak ekkor még nagyon szegényes anyagi helyzete nem tette lehetővé számukra e roppant költségek viselését, másrészt mert a városi polgárság nagyrészben még a feudális viszonyok értékrendjében felnőtt rétegei nem is tudták felmérni és értékelni az új funkciókkal együtt járó és mindenképp kielégítendő igényeket, ugyanakkor a város eladósodásától és a rájuk nehezedő városi adóteher ennek folytán várható növekedésétől tartva nem is igényelték, sőt, inkább elutasították az e funkciókkal kapcsolatos nagyszabású, de feltétlenül szükséges beruházásokat. Mindebből az is következett, hogy a feladat megoldásában nem lehet csupán a városoknak, illetve a fővárosnak amúgy is 16