Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Császár Nagy László: Csodát nem várhatunk

tese mondja, a vb-ülés kritikus szellemben foglalkozott az ingatlankezelés helyzetével, és leszögezte, hogy a tanács milyen munkát vár az új szervezeti rendben az IKV-tól és az irányító apparátustól. A határozat értelmében kilenc házkezelőség alakult. Feladatuk lesz egyebek között a felújítási program kidolgozása, az épületek átadása és műszaki átvétele, a kezelői jogok gyakorlása, a rend és tisztaság biztosítása, valamint a házfelügyelői szolgáltatás megszervezése. — Mindezen feladatok mellett az a legfőbb változás — jegyzem a tanácselnökhelyettes szavait —, hogy a kirendeltségek az épületállomány teljes jogú gazdái lesznek, melyek felelősek a házak állapotáért, mégpedig úgy, hogy önállóan, tervszerűen gazdálkodnak a rájuk bízott pénzzel. További előrelépést várunk attól is, hogy a házak karbantartását a területet jól ismerő szakemberek végzik. Ha rosszul dolgoznak, kénytelenek lesznek visszamenni és kijavítani saját hibájukat. Úgy vélem, ez a munka minőségén és a munkaerkölcs javulásán is érezteti majd jótékony hatását. Miként vélekedik ugyanerről Ányos Lajos, a II. kerületi Ingatlankezelő Vállalat üzemszervezője? — A szervezet korszerűsítése óta kirendeltségünkhöz két házkezelőség, hozzávetőlegesen ötezer bérlemény tartozik. Kötelességünk ezek karbantartási feladatait elvégezni. Csökkentettük, ahol lehetett, megszüntettük a sokakat irritáló papírmunkát. A sürgős munkát azonnal jelzik a házkezelőségek telefonon, mi tüstént közöljük szakembereink érkezésének időpontját. Előfordult már, hogy mire a bérlő hazaért a házkezelőségről, vízvezeték-szerelőink már a kapuban várták. Az első hónapok tapasztalatai korántsem gond nélküliek, de mindenképpen biztatóak. * Szépül hát a jelen. De, mint azt régi ismerősöm, Márton Márton kérdi: vajon mire megyünk az átszervezéssel, ha ugyanazok az emberek, ugyanannyi pénzért fogják meg a vakolókanalat? Vagyis szólni kell arról, hogy a jövőbeni — bizonyára ismét átmenetinek nevezendő — zavarokat csak úgy tudják megelőzni, ha az átszervezéssel egyidejűleg megteremtik annak személyi, tárgyi és anyagi feltételeit is. A II. kerületben Ányos Lajos üzemszervező kedvező tapasztalatokról is beszámol: — Az átszervezés sikerének egyik bizto— Mást egyelőre nem, mint a várható béremelést. A beszélgetésekből azt érzem, hogy a második negyedévben még talán kitart az embereink türelme. Egyébként nálunk még a 15 százalékos minőségi prémium is vonzerő, amelyből 0—30 százalékig differenciálunk. így legalább a jó szakembereinket meg tudjuk becsülni. Mert őket nem lehet sokáig hitegetni. Szóval egyelőre még a premizálás tartja vissza az embereket, meg az, hogy lehetőség van gazdasági munkaközösségek alapítására. Ennek nem csupán az az előnye, hogy segíti feladataink végrehajtását, hanem jó hatással van a munkafegyelemre is. Hiszen a munkaközösségekben végzett munka, annak szervezettsége és minősége visszahat a főállásban végzett tevékenységre is. Nem is szólva arról, hogy csak azok lehetnek tagjai gazdasági munkaközösségnek, akiknek főállásban végzett tevékenysége ellen nincs kifogás. És talán az is megnyugtató, hogy a főállás nyújtotta biztonságra mindenkinek szüksége van. Herpai László tanácstag nem kertel, amikor számba veszi az aggályait: — A személyi feltételekkel baj lehet. A jelenlegi érdekeltségi rendszer ugyanis nem ösztönöz kellően a minőségi munkára. — A korábbi szervezeti felépítés legfőbb hiányossága az volt, hogy a házkezelőség és a bérlők között nem volt közvetlen kapcsolat. Akárhányszor reklamált a bérlő a házkezelőségen, az ott dolgozó munkatársak tovább mutattak az IKV termelési osztályára. Mivel ők nem tudtak egyebet tenni a panaszok megszüntetéséért, mint hogy kitöltötték a megrendelőlapot. Másért őket nem terhelte felelősség. Most viszont, a korábbi szervezeti rend visszaállítása után megszűnik a fölfelé és egymásra mutogatás. Még igazán kevés tapasztalatunk van, de azt biztosan állíthatom, hogy csökkentek az ilyen jellegű gondok. Nem hónapok múlva jönnek a szerelők, hanem a bejelentést követő két-három napon belül a helyszínen vannak. Akad olyan kirendeltségünk is, amelynek szerelői a hiba bejelentésének másnapján megkezdik a munkát. Sze/tz László január óta vezeti a II. kerületi 2. számú kirendeltséget. Beszélgetésünk elején megerősíti, hogy a korábbi hibák forrását ő is a szervezeti rend fogyatékosságaiban vélte felfedezni. További gond volt, hogy a hibák megszüntetésére képtelen házkezelőségek fogadónapjain olykor órákig kellett sorbaállni, amíg egy-egy bérlő odakerült a műszaki előadó asztalához. Ez feszült viszonyt teremtett a bérlő és a hivatal között. A jelenlegi helyzetről így beszél: sítéka éppen a személyi feltételek javulása, ami előbb-utóbb meghozza az áhított minőségi változást. Kirendeltségvezetőink jó szakemberek, egy vagy két technikusi képesítésük van, némelyikük főiskolát végzett. A sok elmarasztalás után a siker reménye még sokáig fűti őket, hiszen lehetőséget kaptak a bizonyításra, és egyben önmaguk megméretésére is. Korántsem lehetünk ilyen bizakodóak a fizikai dolgozók tekintetében, hiszen az IKV szakemberei átlagosan 15—20 százalékkal keresnek kevesebbet, mint az építőipari szakmunkások. Próbáltuk elérni, hogy a 15 százalékos minőségi prémiumot alapbéresíthessük. Ez a törekvésünk azonban meghiúsult. Azzal tartjuk itt az embereket, hogy meg nem erősített információ alapján béremelést ígérünk. Rossz elgondolni, mi lesz, ha ígéretünket nem tudjuk megtartani. Ennél csak az lehet rosszabb, ha még ígérni sem tudunk . . . Állítólag a fővárosban az idén 15 százalékkal emelik az ingatlankezelő vállalatok dolgozóinak fizetését. Reméljük, a szóbeszéd nem alaptalan. A város pesti oldaláról olyan hírek érkeznek, hogy egyikmásik IKV-nál egy hét alatt 40—50 ember adja be a felmondását. Nem tudom, hogyan vészelnénk át egy ilyen időszakot. Az ígéreteket előbb-utóbb be kell váltani. Mit ígér Szeitz László kirendeltségvezető? Az emberek joggal kérdik: vajon lesz-e elegendő jól felkészült szakember és megfelelő minőségű anyag a felújítási és karbantartási program végrehajtásához? A jelenlegi anyagi megbecsülés és ösztönzési rendszer mellett nincs biztosíték arra, hogy a legjobb szakemberek az IKV-nál akarnak munkát vállalni. Emellett szükség volna jól kidolgozott, a felelősséget pontosan körvonalazó működési szabályzatra is. Ennek hiányában a házkezelőségek aligha lesznek az épületek igazi gazdái. Az átszervezés sikeréhez nagyobb bizalomra is szükség van. Mert nem biztos, hogy a jelenlegi kettős — kerületi és fővárosi tanácsi — felügyelet minden esetben elősegíti a jó elképzelések megvalósítását. Úgy gondolom, az ingatlankezelés feladatait — ha pénzt is bíznak rájuk — az ingatlankezelő vállalatokra kell bízni. A tanácstörvényben rögzített önállóság révén — a fővárosi célok ismeretében — a kerületi tanács képes lenne megfelelően ellátni az IKV felügyeletét. — El kellene gondolkodni azon is — veti közbe Romhányi Gáborné —, hogy az IKV-k tevékenységét meghatározó, megközelítően félszáz jogszabály és utasítás elősegíti-e vagy éppen hátráltatja a munkát? * Érdemes lenne közösen töprengenünk a 8