Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Császár Nagy László: Csodát nem várhatunk

CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ Csodát nem várhatunk Régi ismerősöm Márton Márton (aki va­lódi néven nem vállalja a nyilvános szerep­lést), egykori viceházmester, később segéd­házfelügyelő, majd házfelügyelő. Jót röhög rajtam, amikor megtudja, hogy a korsze­rűsödő ingatlankezelésről készülök ripor­tot írni: — Boldog riport az IKV-ról? Ki hallott már ilyet? Tőlem aztán annyiszor cserélik ki a cégtáblát, ahányszor csak akarják, ha egyszer a cég ugyanaz marad. Érti, ugye? Akkor jól van. Csak nehogy azt gondolja ám, hogy most hirtelenjében feltalálták a spanyolviaszt! Amikor meghallottam, hogy az eddigi főnököt rövidesen kirendeltség­igazgatónak nevezik ki, majdnem hanyatt vágódtam a meglepetéstől. Ennyi erővel a portásból is csinálhatnának kapu igazgatót! Derül egy jót saját tréfáján, aztán utamra bocsát: — Menjen csak, menjen. Keresse a bol­doságot. * Törmelékkupacok, kiszolgált ajtófélfák, omladozó vakolathalmok között téblábolok pesti bérházakban. A látvány önmagáért beszél, szavak nélkül is minősíti az elmúlt három évtized karbantartási tevékenységét. De nem csupán a látványról van szó, hanem a tíz- és százmilliárdos értéket képviselő nemzeti vagyon tekintélyes hányadáról. Ér­tékek enyésznek el. A pesti emberek éve­ken át — talán tehetetlen kínjukban — vic­ceket fabrikáltak az ingatlankezelésről. Neves közírók választották cikkük témájául a karbantartás elhanyagolását. A szervezet azonban nemigen mozdult. Sőt, néhányan a demokratikus fórumokon megkockáz­tatott felszólalásokban is illetékes hivatalok elleni támadást véltek felfedezni. Pedig jo­gos aggodalom diktálta ezeket a szavakat. Ez tükröződik Herpai László — zuglói ta­nácstag — mondanivalójából is: — Az elmúlt évek tanácstagi beszámo­lóin a felszólalóknak átlagosan negyven­ötven százaléka foglalkozott a házkezelés és -karbantartás gondjaival. Olykor elég volt, ha valaki szóba hozta az IKV-t, és úgy elin­dult a panaszáradat, akár a lavina. Ez nem is meglepő, hiszen a karbantartás gondjai halmozódtak. Most fizetjük meg az árát a 20—30 évvel ezelőtt elkövetett hibáknak. A gondokat csak tetézte, hogy az IKV dol­gozóinak még az elmúlt években is a felújí­tás volt az érdekük: ez után kapták a pré­miumot. Néhány évvel ezelőtt örvendetes változásnak lehettem tanúja. Az emberek nemcsak azt emlegették, hogy beázik a la­kásuk, az épület faláról omladozik a vako­lat, hanem közérdekű gondokat is megfo­galmaztak. Nos, ettől a pillanattól számí­tom a biztató folyamat kezdetét. Mert az ingatlankezelő vállalat vezetőinek rá kellett ébredniük arra, hogy az észrevételekre adott válaszok jelentősen befolyásolják a lakosság politikai hangulatát. Minden be­számolóra eljöttek, ha lehetett, tüstént vá­laszoltak az IKV munkáját érintő kérdések­re, vagy pedig írásban reagáltak rájuk. Ed­dig se voltak tehát ismeretlenek a gondok, ezért évek óta minden fórumon felvetettük, hogy az ingatlankezelési munka középpont­jába ismét a házkezelőséget kell állítani. Javaslatunkat elfogadták. És miután az álla­mi és politikai szervek megfogalmazták a célt, ehhez kellett igazítani a szervezetet. Romhányi Gáborné, a XIV. kerületi Tanács felügyeleti csoportvezetője napi munkája során gyakran találkozik az IKV tevékeny­ségének bírálatával: — A lakások műszaki állapota határozza meg a panaszok jellegét. Akadt olyan körzet, ahol egy-egy tanácstagi beszámolón a hozzá­szólóknak mindössze 10—20 százaléka kifo­gásolta az IKV munkáját, ugyanakkor a má­sik körzetben a panaszok aránya elérte a 70—80 százalékot. A bírálók zöme a határ­idők indokolatlan halogatását, a gyakori késlekedéseket emlegette. Emellett sokan szóvá tették a munkaszervezés fogyatékos­ságait is. És nemegyszer megtörtént, hogy egyik szerelő kénytelen volt bírálni a ko­rábban a lakásban dolgozó kollégái rossz munkavégzését. Azt hiszem, ha kismérték­ben is, de az ilyen esetek is sürgették a szer­vezet korszerűsítését. Az átszervezéstől mindenekelőtt a panaszok számának csök­kenését reméljük, továbbá azt, hogy a lát­szólag apró — de a bérlő szemszögéből nézve igenis jelentős és bosszantó — hibák nem rontják tovább a lakosság közérzetét. * Az „egyszerű állampolgár" a lelkes hang­vételű újságcikkeket olvasva, abban a tév­hitben él, hogy ezekben a hónapokban átszervezik az ingatlankezelő vállalatokat. Pedig valójában szó sincs átszervezésről, in­kább visszaszervezésről. Az ingatlankezelés ugyanis húsz esztendővel ezelőtt is a mos­tanihoz hasonló „korszerű" szervezeti rendben működött. Az új forma tehát (vissza) lépés a korábbi, feladatvégzésre al­kalmasabb megoldáshoz. Az átszervezésről szóló döntés az IKV történelmének lapjait sokasítja (az előző átszervezésekhez hasonlóan). Mert átszer­vezésben eddig sem volt hiány. Vannak, akiknek emlékezete öt, másoké hat szer­vezet-korszerűsítést őrzött meg az elmúlt harminc esztendőből. Garamvölgyi József, a XIV—XVI. kerületi IKV igazgatója hat át­szervezésre emlékszik. De rögtön hozzá­fűzi, elégedett mosollyal, hogy nem vett részt mindegyikben. Ez azonban mitsem változtat azon z tényen, hogy 1972—80 kö­zött úgy láttuk — és hajuknál fogva előrán­cigált érvekkel erősítgettük: nehézségein­ket csak a feladatok elvégzésére kijelölt szervezetek összevonásával lehet megolda­ni. Összevontuk a falukat, a gazdaságokat, az iskolákat, a vállalatokat, az IKV-kat, mert azt hittük, hogy az összevonás a gazdaságos munka alapfeltétele. A sokasodó hibákat pedig az átszervezés természetes velejáró­jának minősítették az illetékesek — lega­lábbis akkor, amikor a nyilvánosság előtt kellett megmagyarázniuk a jogos kifogások számának emelkedését. 1980-ban viszont kiderült, hogy téved­tünk. Se az irányítás, se a munkaszervezés színvonala nem javult. Ha csak azt nem tud­juk be eredménynek, hogy a házkezelőségek hivatalokká korcsosultak, ahol szemernyi lehetőség se adódott az érdemi munkára. Vajmi kevés eredményt hozott az elmúlt nyolc esztendő. Közben pedig az épületek állapota tovább romlott. Költséges „kísér­let" volt. A felelősöket aligha csak az ingat­lankezelő vállalatoknál kell keresni. — Borzalmasan nehézkes volt az ügyin­tézés — emlékezik a XIV—XVI. kerületi IKV igazgatója. — A házkezelőségek minden hibát, bejelentést továbbítottak, de még azt sem tudták megmondani ügyfeleiknek, mikorra remélhetik a hiba megszüntetését, hiszen egyetlen szakember munkájáról sem rendelkeztek. A mostani elképzelés lényege éppen az, hogy a bérlő ügyét ott intézik el, ahol panaszával jelentkezik. A házkezelő­ségek dolgozói a helyszínen mérik föl a hi­bákat, azok súlyosságát, és nyomban vála­szolnak arra, hogy a bérlő mikorra remél­heti annak kijavítását. Ezáltal a határidők lényegesen rövidülnek, hiszen a szakembe­rek munkáját ők irányítják. Sokat remé­lünk ettől a változástól. Február elején a XIV. és a XVI. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága együttes ülé­sén tárgyalta meg a két kerület karban­tartási és felújítási feladatát ellátó IKV tevékenységét, és kijelölte az elkövetkezen­dő időszak feladatait. Mint Pelyva György, a XIV. kerületi Tanács általános elnökhelyet-7

Next

/
Oldalképek
Tartalom