Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Császár Nagy László: Csodát nem várhatunk

CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ Csodát nem várhatunk Régi ismerősöm Márton Márton (aki valódi néven nem vállalja a nyilvános szereplést), egykori viceházmester, később segédházfelügyelő, majd házfelügyelő. Jót röhög rajtam, amikor megtudja, hogy a korszerűsödő ingatlankezelésről készülök riportot írni: — Boldog riport az IKV-ról? Ki hallott már ilyet? Tőlem aztán annyiszor cserélik ki a cégtáblát, ahányszor csak akarják, ha egyszer a cég ugyanaz marad. Érti, ugye? Akkor jól van. Csak nehogy azt gondolja ám, hogy most hirtelenjében feltalálták a spanyolviaszt! Amikor meghallottam, hogy az eddigi főnököt rövidesen kirendeltségigazgatónak nevezik ki, majdnem hanyatt vágódtam a meglepetéstől. Ennyi erővel a portásból is csinálhatnának kapu igazgatót! Derül egy jót saját tréfáján, aztán utamra bocsát: — Menjen csak, menjen. Keresse a boldoságot. * Törmelékkupacok, kiszolgált ajtófélfák, omladozó vakolathalmok között téblábolok pesti bérházakban. A látvány önmagáért beszél, szavak nélkül is minősíti az elmúlt három évtized karbantartási tevékenységét. De nem csupán a látványról van szó, hanem a tíz- és százmilliárdos értéket képviselő nemzeti vagyon tekintélyes hányadáról. Értékek enyésznek el. A pesti emberek éveken át — talán tehetetlen kínjukban — vicceket fabrikáltak az ingatlankezelésről. Neves közírók választották cikkük témájául a karbantartás elhanyagolását. A szervezet azonban nemigen mozdult. Sőt, néhányan a demokratikus fórumokon megkockáztatott felszólalásokban is illetékes hivatalok elleni támadást véltek felfedezni. Pedig jogos aggodalom diktálta ezeket a szavakat. Ez tükröződik Herpai László — zuglói tanácstag — mondanivalójából is: — Az elmúlt évek tanácstagi beszámolóin a felszólalóknak átlagosan negyvenötven százaléka foglalkozott a házkezelés és -karbantartás gondjaival. Olykor elég volt, ha valaki szóba hozta az IKV-t, és úgy elindult a panaszáradat, akár a lavina. Ez nem is meglepő, hiszen a karbantartás gondjai halmozódtak. Most fizetjük meg az árát a 20—30 évvel ezelőtt elkövetett hibáknak. A gondokat csak tetézte, hogy az IKV dolgozóinak még az elmúlt években is a felújítás volt az érdekük: ez után kapták a prémiumot. Néhány évvel ezelőtt örvendetes változásnak lehettem tanúja. Az emberek nemcsak azt emlegették, hogy beázik a lakásuk, az épület faláról omladozik a vakolat, hanem közérdekű gondokat is megfogalmaztak. Nos, ettől a pillanattól számítom a biztató folyamat kezdetét. Mert az ingatlankezelő vállalat vezetőinek rá kellett ébredniük arra, hogy az észrevételekre adott válaszok jelentősen befolyásolják a lakosság politikai hangulatát. Minden beszámolóra eljöttek, ha lehetett, tüstént válaszoltak az IKV munkáját érintő kérdésekre, vagy pedig írásban reagáltak rájuk. Eddig se voltak tehát ismeretlenek a gondok, ezért évek óta minden fórumon felvetettük, hogy az ingatlankezelési munka középpontjába ismét a házkezelőséget kell állítani. Javaslatunkat elfogadták. És miután az állami és politikai szervek megfogalmazták a célt, ehhez kellett igazítani a szervezetet. Romhányi Gáborné, a XIV. kerületi Tanács felügyeleti csoportvezetője napi munkája során gyakran találkozik az IKV tevékenységének bírálatával: — A lakások műszaki állapota határozza meg a panaszok jellegét. Akadt olyan körzet, ahol egy-egy tanácstagi beszámolón a hozzászólóknak mindössze 10—20 százaléka kifogásolta az IKV munkáját, ugyanakkor a másik körzetben a panaszok aránya elérte a 70—80 százalékot. A bírálók zöme a határidők indokolatlan halogatását, a gyakori késlekedéseket emlegette. Emellett sokan szóvá tették a munkaszervezés fogyatékosságait is. És nemegyszer megtörtént, hogy egyik szerelő kénytelen volt bírálni a korábban a lakásban dolgozó kollégái rossz munkavégzését. Azt hiszem, ha kismértékben is, de az ilyen esetek is sürgették a szervezet korszerűsítését. Az átszervezéstől mindenekelőtt a panaszok számának csökkenését reméljük, továbbá azt, hogy a látszólag apró — de a bérlő szemszögéből nézve igenis jelentős és bosszantó — hibák nem rontják tovább a lakosság közérzetét. * Az „egyszerű állampolgár" a lelkes hangvételű újságcikkeket olvasva, abban a tévhitben él, hogy ezekben a hónapokban átszervezik az ingatlankezelő vállalatokat. Pedig valójában szó sincs átszervezésről, inkább visszaszervezésről. Az ingatlankezelés ugyanis húsz esztendővel ezelőtt is a mostanihoz hasonló „korszerű" szervezeti rendben működött. Az új forma tehát (vissza) lépés a korábbi, feladatvégzésre alkalmasabb megoldáshoz. Az átszervezésről szóló döntés az IKV történelmének lapjait sokasítja (az előző átszervezésekhez hasonlóan). Mert átszervezésben eddig sem volt hiány. Vannak, akiknek emlékezete öt, másoké hat szervezet-korszerűsítést őrzött meg az elmúlt harminc esztendőből. Garamvölgyi József, a XIV—XVI. kerületi IKV igazgatója hat átszervezésre emlékszik. De rögtön hozzáfűzi, elégedett mosollyal, hogy nem vett részt mindegyikben. Ez azonban mitsem változtat azon z tényen, hogy 1972—80 között úgy láttuk — és hajuknál fogva előráncigált érvekkel erősítgettük: nehézségeinket csak a feladatok elvégzésére kijelölt szervezetek összevonásával lehet megoldani. Összevontuk a falukat, a gazdaságokat, az iskolákat, a vállalatokat, az IKV-kat, mert azt hittük, hogy az összevonás a gazdaságos munka alapfeltétele. A sokasodó hibákat pedig az átszervezés természetes velejárójának minősítették az illetékesek — legalábbis akkor, amikor a nyilvánosság előtt kellett megmagyarázniuk a jogos kifogások számának emelkedését. 1980-ban viszont kiderült, hogy tévedtünk. Se az irányítás, se a munkaszervezés színvonala nem javult. Ha csak azt nem tudjuk be eredménynek, hogy a házkezelőségek hivatalokká korcsosultak, ahol szemernyi lehetőség se adódott az érdemi munkára. Vajmi kevés eredményt hozott az elmúlt nyolc esztendő. Közben pedig az épületek állapota tovább romlott. Költséges „kísérlet" volt. A felelősöket aligha csak az ingatlankezelő vállalatoknál kell keresni. — Borzalmasan nehézkes volt az ügyintézés — emlékezik a XIV—XVI. kerületi IKV igazgatója. — A házkezelőségek minden hibát, bejelentést továbbítottak, de még azt sem tudták megmondani ügyfeleiknek, mikorra remélhetik a hiba megszüntetését, hiszen egyetlen szakember munkájáról sem rendelkeztek. A mostani elképzelés lényege éppen az, hogy a bérlő ügyét ott intézik el, ahol panaszával jelentkezik. A házkezelőségek dolgozói a helyszínen mérik föl a hibákat, azok súlyosságát, és nyomban válaszolnak arra, hogy a bérlő mikorra remélheti annak kijavítását. Ezáltal a határidők lényegesen rövidülnek, hiszen a szakemberek munkáját ők irányítják. Sokat remélünk ettől a változástól. Február elején a XIV. és a XVI. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága együttes ülésén tárgyalta meg a két kerület karbantartási és felújítási feladatát ellátó IKV tevékenységét, és kijelölte az elkövetkezendő időszak feladatait. Mint Pelyva György, a XIV. kerületi Tanács általános elnökhelyet-7