Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - A Budapest postája

Dr. Del Medico Imre, Handzsár utca 6., 1149 Idézünk leveléből: „Az 1983/2. számban „Van számos utca" címmel megjelent cikkében Kovalovszky Miklós kifogásolja, hogy olyan kerületekben, ahol semmiféle jellegzetes török emlék nincs, arra utaló utcanevek találhatók. A példaként felhozottak között szerepel a XIV. kerületi Félhold utca. Pedig ez az utca, amely a Handzsár utcára merőleges, joggal viseli nevét. Ugyanis mindkét utca Zuglónak abban, a Thököly út— Mexikói út—Kerepesi út—Lumumba utca határolta részében van, amelynek régóta Törökőr a neve. Alighanem ennek a vonzatában kapta nevét már régen a Várna utca és néhány évvel ezelőtt a korábbi 906-0S utcából Táborhely utcára átkeresztelt utcácska. A kelet —nyugati metró megépülése előtt a Keleti pályaudvarig közlekedő HÉV-nek ezen a vidéken volt megállója is a Törökőr nevet viselte, éppen úgy, mint a Thököly úttól az Egressy útig vezető Törökőr utca. Ezt a nevet viseli egyébként egy nagy ABC-bolt is a Fogarasi úton. A Fővárosi Tanács tehát helyesen járt el akkor, amikor éppen ezen a területen adta egy új utcának a Félhold és egy másiknak a Handzsár nevet. Még abban az esetben is, ha a Törökőr városrész-elnevezés netán éppen úgy nem törökkori emlék, mint pl. a Pasarét elnevezés. Sőt, helyes alkalmazása az utcanévbokor módszernek. A cikkben említés esik arról, hogy a Marcibányi teret a Széna térrel összekötő II. kerületi Lövőház utca a «... budai lövésztársaság utolsó otthonához...« vezet. A korábbi Budai Polgári Lövészegyletnek, amely később a pestivel egyesülve, a »Budapesti« nevet vette fel, székháza ma is áll. Helyiségeiben és lőterén az MHSZ működik. A cikk kapcsán érdemes ramutatni arra, hogy az utcanévtáblák készítésénél sokszor hanyagul járnak el. így pl. az Amerikai út új utcanévtábláin Amerikai utca állt (azóta a „ca"-t fehérrel átfestették és így sután néznek ki), de ugyanez történt a Gizella út esetében is. A francia fővárost magyarul Párizsnak mondjuk és írjuk, de a belvárosi utca tábláján mégis az áll, hogy Párisi." Megjegyzéseit az illetékesek figyelmébe ajánljuk. De a Párisi utca névtábláján bocsánatos hibának tartjuk ezt a régies, finomkodó írásmódot. Így szerepel a Felszabadulás téri Párisiudvar homlokzatán is. Párizs ettől még Párizs marad. Keimer Tibor, Lenin körút 64., 1066. Nem idézzük elismerő szavait folyóiratunk változatos tartalmáról, esztétikai színvonaláról, hanem rögtön rátérünk két bíráló megjegyzésére. X. „Úgy gondolom, »kilóg« a lapból Pados István és dr. Kerti József enyhén szólva elmérgesedett vitája. Ez legfeljebb annyiban fővárosi vonatkozású, hogy végül a Pesti Központi Kerületi Bíróság tett rá pontot... Véleményem csupán ennyi: Ne bővítsük a lap profilját olyan jellegű vitával, amelynek kétségkívül helye van különféle szakfolyóiratokban, de nem a »Budapestiben. A szakmai vita szakmai körökben mindig hasznos és időszerű... A »Budapest«-et lapozgató fővárosi polgár számára az ilyesmi vagy érdektelen, vagy felületes értékítélet eredője. Második, azonos jellegű észrevételem a »Budapest« 1983. januári számához kapcsolódik. A 4. oldalon olvasható Tardos Márton tollából a Gazdaság és gazdálkodás című cikk... Népgazdaságunk, gazdálkodásunk ismert helyzete, a megfelelő utak megjelölése, a legszükségesebb okok és okozatok megvilágítása (a mind szélesebb körű »össznépi« vitát is mérlegelve) nem férhet el egy rövid, csupán egyoldalas írás keretei között. Az indokoltnál jócskán szűkebbre szabott mondanivaló az esetek többségében csak közhelyeket tartalmazhat, s ez utóbbiak — a cikkterjedelem korlátai miatt — meggyőzően nem magyarázhatók. Következmény: a nem szakember olvasó felületes következtetésekhez, ferde nézőponthoz, nem kellően megalapozott véle-1076 GARAY UTCA 5. A Budapest postája mény megformálásához juthat el. Talán nem is szükséges itt a feltételes mód A szaksajtót általában olyanok forgatják, akik foglalkozásuk talaján képesek az összetett gazdasági-társadalmi folyamatokat — okozati összefüggésüket mérlegelve — több szempontból is megítélni. így jöhet létre megfelelő helyen az odaillő szakmai nézetcsere." Válaszunk: meglehet, hogy az említett két cikk valóban „kilóg" folyóiratunknak egyébként is széles profiljából. De úgy gondoljuk, hogy egyiknek a közlése sem volt tanulság nélkül való. Kerti József élesen vitázó cikke (Budapest 1981. 11. szám) után helyet adtunk Pados István válaszának (Budapest 1982. 4. szám) az „audiatur et altera pars" elve alapján, önszántunkból, bár már az első cikk közlésével állást foglaltunk Kerti József mellett. A bírói ítélet, amelyet 1983. 1. számunkban közöltünk, értékes elvi megállapításokat tartalmazott a bírálatot író szakértők morális kötelességéről, már csak ez is igazolja, hogy nem fölöslegesen szántunk ilyen sok helyet ennek a „tengeri kígyó" ügynek. Igazat adunk önnek abban, hogy Tardos Márton cikkének (Budapest 1983. 1. sz.) néhány megállapítása túlságosan sommás volt, s az ott fölvetett közgazdasági kérdésekről világosabb képet kap az, aki például a Mozgó Világ ez évi 2. számában elolvassa Kovács János Mátyásnak Tardos Mártonnal készített interjúját. Nekünk az volt a célunk, hogy a főváros pénzügyeit ismertető cikk kiegészítéseképpen egy pillantást vessünk nemzetgazdasági kilátásainkra. Feltételezzük, hogy ön is egyetért Tardos Márton cikkének azzal az összegezésével, hogy gazdasági körülményeink jobbra fordulását mindenekelőtt a jobb minőségű munkától várhatjuk. Balkay László főmérnök, Garay u. 7., 1076. Idézünk leveléből: „Lapjuk 1982. decemberi számában cikk jelent meg »Az utcanév is emlékmű« címmel. Ebben nagyszámú név szerepel, azzal, hogy ezekről utcát kellene elnevezni. De csupán írók, színészek, rendezők szerepelnek benne. Azonban a közelmúltban számos más. . . kiemelkedő személy hunyt el. Kossuth- és állami díjas egyetemi tanárok, orvosok, építészek, mérnökök, külföldön is elismert tudósok, akik sokkal inkább rászolgáltak, hogy utcát nevezzenek el róluk... A cikk FÉSZEK- és Hungária kávéházcentrikus." A cikk szerzője színházi szakember, ez kitűnik az általa ajánlott névsorból. Mások bizonyára más neveket ajánlanának még az ön levelében tréfásan „ripacsvilágnak" nevezett körből is. A cikk közlésével azt akartuk demonstrálni, hogy a közszókból alkotott, sokszor visszatetsző vagy groteszk utcanevek helyett bő választék áll rendelkezésre: a közelmúltban elhunyt jeles emberek névsora csak ebben az egy tárgykörben is sok névadási ötletet adhat. Toperczer Oszkár, helytörténeti klub vezetője, Ábránd u. 4/a., 1029. Közöljük levelét: „Folyóiratuk 1982/11. számában megjelent Rajna György Elszámolás a külső kerületek műemlékeiről, emlékeiről I. című cikkben néhány pontatlan megjelölést vettünk észre. 9. oldal Budaszentlőrinc. 1426 évszám minden valószínűség szerint szedési hibából eredően téves. A helyes 1526. 10. oldal Pesthidegkút. 1242 az első írásbeli említés éve. Nem Gercse község helyén, hanem annak szomszédságában, az Árpád-kori község, a királyi trombitások faluja helyén épült újjá. Az első német telepesek 1698-ban jelennek meg. Szt. lélek-templom nem Dimitrov út 28, hanem 34 alatt van. Nem „MJ" hanem „M", azaz műemlék. Hidegkúti út 216. sz. A kegyoszlop 1749-ben készült, nem 1800 elején. Az évszám az oszlop lábazatán, a többi felírással együtt ma újra jól látható. Schönherz Zoltán u. 1—9. 1260 körül román kori alapokra épült templom. 1746-ban barokk stílusban épült újjá. Hidegkúti út 189. R. k. kápolna 1801. Nem található. Három hasonló körmeneti kápolnával együtt tudomásunk szerint engedély nélkül lebontották. A Dimitrov út 1. inegelölés mindenütt téves. Helyette a Dimitrov tér a helyes. A tér a Dimitrov út 185. sz. után következik. Régi neve Templom kert. Ülő olvasó lány szobor helye nem Dimitrov út 2, hanem Szt. József u. Nyugdíjas Pedagógus Otthon. Budavár visszavétele tábla sohase volt felállítva itt, a Hidegkúti út 216. sz. alatt. A jelenleg elhanyagolt környezetben álló tábla az 1848-as decemberi harcokról emlékezik meg. Észrevételeinket azért tettük meg, hogy a forrásmunkákként használt irodalomban is tévesen szereplő megjelöléseken javítani lehessen. A cikket különben nagyon értékesnek, időszerű problémákat tárgyaló, érdeklődést felkeltőnek, mindent egybe vetve, igen jónak tartjuk." Javításait, pótlásait köszönjük, eredményes munkát kívánunk a helytörténeti klubban. Dala László erdőmérnök, Mátrafüred, Hegyalja u. 17-, 3232. Lapunk terjesztéséről írt panaszos sorait együttérzéssel olvastuk. „Sajnos, úgy tűnik, hogy megjelenése óta egyenként utcán vásárolt folyóiratukat a továbbiakban nem tudom töretlenül olvasni, illetve gyűjteni, mivel ez évben sem Gyöngyösön, sem Egerben még hírét sem látták, és Budapesten sem tudtam megszerezni. Baj lehet a postai forgalmazással. Előfizetni nem érdemes, mert a postán küldött lapok rongáltan, olykor élvezhetetlenül érkeztek meg budapesti ismerőseimhez." A postai terjesztéssel valóban bajok vannak. Újra meg újra tárgyalunk a Hírlapirodával, de a helyzet alig javul. Megpróbáljuk elérni, hogy Gyöngyösre és Egerbe küldjenek legalább tíztíz példányt. A folyóiratok megtöretéséről is állandóan vitázunk. A postások olyan tömött táskákkal járnak, amelyekben csak gyűrve férnek el a nagyobb terjedelmű küldemények. Levelének második részében tematikus címlapjainkat bírálja. „Ez alkalmanként valóban helyénvaló, de hosszú távon, megítélésem szerint rontja a lap „image"-ét. Tegyék egyszer egymás mellé múlt évi tematikus címlapú példányaikat és alá egy másik sort a hagyományos „realista" címlapokból! Budapestről többet mond az utóbbi sor. Javasolom, hogy alkalmanként éljenek azzal a lehetőséggel, hogy címlapjukon valóban művészi színes budapesti városképet közölnek." Ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények. A szerkesztő bizottságban is eszmét cseréltünk a tematikus címlapokról, s a bizottság több tagja az ön véleményét osztotta. Úgy határoztunk, hogy tovább kísérletezünk, s megpróbálunk a következő hónapokban esztétikusabb hatású, de egy-egy lapbeli témához kapcsolódó címlapot közölni. A városképcímlapokkal azért szakítottunk — legalábbis egyelőre —, mert nem adtak az egyes számoknak egyéni színt. Egy szép tájkép, egy másik szép tájkép — nem tudott különbséget tenni az olvasó. Az ötlet, a tréfa, a képi bukfenc jobban belevésődik az emlékezetbe. De van, akit ez irritál. Talán furcsán hangzik, de a jó címlap pénzkérdés is. Ha győzné a kasszánk, több fotóművészt, sőt rajzolót is megbíznánk címlaptervek készítésével, s minden hónapban a legsikerültebbet közölnénk. Házilagos kivitelben készült címlapjaink közt volt már nagyon jó, de kevésbé jó is. Lapunk publicitását határozottan emelték a tematikus címlapok. 48