Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Kertész Péter: Törley redivivus

Gyakorlatilag így készül az egész Hungária család, amelynek egyik kiválósága két esztendővel eze­lőtt Bordeaux-ban, a francia nemzetközi borversenyen arany­érmet nyert. Más kérdés, hogy az annak idején nemzetközi hír­névre már szert tett Törley­márkanév mellett miért kellett egy újabbat bedobni a köztudat­ba. Ráadásul egy olyat, amely­nek kezdettől jobb a minősége, mint a Törleynek, mert ez nap­jainkban a legkommerszebb szén­savas alkoholféleségek egyike. Arról nem beszélve, hogy annak idején a honosítok nem is gyár­tottak úgy pezsgőt (tankban), ahogyan jó ideje a nevük felhasz­nálásával gyártanak. Ez azonban nem akadályozta meg a legna­gyobb hazai pezsgőgyárat ab­ban, hogy 1982-ben nagy csin­nadratta közepette megünnepel­je az immár százesztendős Tör­ley pezsgőt, amelynek egyik ké­sei „fattya", a már-már szörp­édes Charmant Doux, a legke­lendőbb ez idő szerint hazánk­ban, amelyből ,,valamire való szakember egyetlen kortyot sem engedne le a torkán." A tények azonban makacs dolgok. így aztán hinni kell Ki­rály Lászlóné áruforgalmi vezető­nek, aki tapasztalatból mondja, hogy a Törleyk a maguk kategó­riájában ma is a legjobbak. Ami autós nyelvre lefordítva körül­belül azt jelenti, hogy a For­ma—3-ban, ha a Forma—l-ben olyan spillerek hajtanak, mint a Niki Lauda, a Jones, a Reute­mann vagy az ismert többiek. Ha a minőség nem is, de a már­ka hatása változatlan. Nálunk az átlag pezsgőfogyasztó a Törleyt keresi, a többi fajták rendre ott fakulnak a kirakatokban. Ennek ellenére egyre nehezebb pezsgőt eladni, hiszen már több mint száz magyar fajta van forgalomban. Se szeri, se száma a gyümölcs­pezsgőknek, megmásított nevű habzóboroknak, s egyik-másik bizony nevetségesen olcsó a mai árrivalizálásban. Mi más kell a tömegízlésnek? „Jót inni az ilyenekből is lehet." Jóllehet al­koholtartalmuk mindössze 10— 12 fok, ám ezt a szénsav egy­kettőre bejuttatja a vérkerin­gésbe, s a hatás így sem marad el. A híres-nevezetes Törley-kas­tély ma Sugárbiológiai Kutató Intézet. Alatta, az egykori terü­let harmadrészén szerénykedik az üzem. Módos Péter gyáregység­vezető kalauzol végig a birodal­mán. Ahogy magáról mondja: virtigli borász, bár a felmenői közül senki se választotta ezt a mesterséget. A tankteremben kezdjük az ismerkedést. Száz­húsz hektoliteres, irányítható hőmérsékletű, ezüstös csillogá­sú tartályok sorakoznak a kívül­álló számára semmitmondóan egymás mellett. A kierjedt bor­ból itt 22 nap alatt pezsgő lesz, s lehet újra tölteni a tartályokat. Ezért találták ki nyilván az egé­szet. Minden irányított, ellen­őrizhető, be lehet avatkozni a folyamatba. Szemben van a ki­szerelőrészleg. 1981 júliusa óta teljes az automatizálás. A Win­terberg-féle gépsor óránként ezerkétszáz palackot tölt és du­gaszol. Két műszakban, megál­lás nélkül. Következik a kosara­zó automata, majd az olasz hő­alagút, ahol a hibás, rosszul zá­ródó palackokat kiszűrik. Végül már csak a címkézés van hátra. Négy ember irányítja, ellenőrzi a fantasztikus teljesítményű me­chanizmust, ahol készülhetne akár paradicsom- vagy bármilyen más ivólé. A gyáregységvezető gyakor­lott idegenvezetőként ismerteti a tudnivalókat, azonban csak ak­kor jön lázba igazán, mikor a ha­lottaiból nemrégiben feltámasz­tott Fran$ois-pezsgőgyártásról beszél, amely ellen már a cham­pagne-iaknak se lenne kifogása. „Megannyi csudálatos mikrobioló­giai folyamatot kell irányítani. S ez azért nehéz, mert két élőlény harcában nem mindig az okosabb győz, az élesztők olykor megtréfál­nak minket, és nem az lesz a vég­eredmény, amire számítunk. Az eljárás lényege, hogy a pezsgő ugyanabban a palackban kerül for­galomba, amibe eredetileg betöl­tötték. A kierjesztett borhoz cuk­rot és élesztőt adagolunk, ezután nyugalmas, alacsony hőmérsékletű pincében magára hagyjuk, s meg­kezdi egyedi életét, amely lénye­gében a palack felnyitásakor ér csak véget. Ennél a módszernél minden eldől a palack lezárásánál, ki vagyunk szolgáltatva a kis élő­lényeknek, akiket ugyanakkor kor­dában akarunk tartani. Mikor a bor teljesen kitisztul, a palack al­jára lerakodó seprőt el kell jut­tatni a dugóig: kézi rázóssal, for­gatással. A végén majdnem fejjel lefelé vannak már a palackok a rázópadokon. S akkor már csak a seprő eltávolítása, az ízesítés és a végső kiszerelés van hátra." Csomagolás 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom