Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Kertész Péter: Törley redivivus

A rázó- vagy szebb nevén pezs­gőmester a hetvenkét esztendős Francois József. Kortalan, fiatalos tekintetű ember, akinek tisztes korára újra megadatott, hogy azt csinálja, amit az évtizedek nem tudtak száműzni a zsigereiből. Nem múlik el nap reaktiválása óta, hogy megannyiszor fáradha­tatlan büszkeséggel be ne mutas­sa tudományát. Ami abból áll, hogy a gondosan lerakott gyer­tya világánál kézbe vesz egy pa­lackot, pillanatra a pislákoló fény felé tartja, megforgatja kicsit, s azzal visszateszi a helyére. Nem egy ismerősöm van, aki ezt látván azt mondaná, hogy két perc alatt elsajátítaná az egé­• szet,amelyet—nem mellesleg — naponta legalább húszezerszer kell megismételni. A boltozatos pince falán olva­som. Darab: 6840. Lerakva: 1982. XII. 16. Első forgatás: 1983. I. 10. Egy palackot napon­ta csak egyszer lehet kézbe ven­ni, a természetet nem szabad sürgetni. A bortól függ, mikor ér céljába a seprő. A mostanit öt­hat hét alatt lehet lerázni. Óva­tos, lassú, kitartó munka ez, nem lehet teljesítményben csinálni. Ezért a fiatalokat nemigen vonz­za. Már Franciaországban is alig van megbízható rázómester. Ná­lunk Frangois József az utolsó mohikán, s bár mesterségét tu­domása szerint mindig is csak férfiak űzték, most lányok a ta­nítványai. Ha megkomolyodnak, felrúghatják a konvenciót. Kü­lönben is ebben a mesebeli pin­cerendszerben bármi megtör­ténhet. Nemrégen még göngyö­legraktár volt itt. Francois Jó­zsef sorra megmutat mindent. Az ő idejében el sem képzelt automata seprőtlenítő-rend­szert, de még az újonnan idete­lepült konkurrenciát, a nagy tel­jesítményű gyorsrázógépet is. Aztán palackot bont, a saját­jából, kicsit restellkedve, hogy fiatal még ez a pezsgő, de hát mégse olyan, mint amit eddig mifelénk kapni lehetett. Butács­ka megilletődés vesz rajtam erőt, mikor a sose ízlelt italt kóstol­gatom, s közben mindjobban ki­táguló erekkel jegyzetelem az idős úr visszaemlékezését. Úgy kezdődött, hogy a legen­dás Törley József még Reimsben szerződtetett két pezsgőmes­tert, Louis és Cesar Frangoist. A fivérek az alapítás után hat év­vel önállósították magukat, Bu­dafokon nősültek, családot ala­pítottak. Hamarosan elérték, hogy rangban nem számítottak kisebbnek a Törleynél. Bizony­ság rá, hogy Francois Lajos és Tsa. a „császári és királyi szállí­tók" titulust tüntethette fel, többek között a Magyar AtHle­tikai Club Casino Pezsgője fel­iratú címkéjén. Lajos fiatalon, 1921-ben, Cézár 1950-ben halt meg. Az utóbbi három fiának egyike Franqois József, aki fivérei­vel együtt szigorú nevelésben ré­szesült. Székesfehérváron járt gimnáziumba a cisztercitáknál, s tizennégy éves korától minden szünidőt a pincében töltött. Igy szinte minden rezdülését isme­ri családja meglehetősen homály­ba burkolódzó történetének. Lajos és Cézár 1886-ban a mai Péter Pál utca 16. szám alatt lá­tott munkához (a ház ma is áll). Az első évben 7600 palackot töl­töttek. Az üzem fokozatos ki­épülése 1912-ig tartott, s elér­te a 20 ezer négyzetmétert. Ak­koriban még Budafok jelentős szőlőtermő vidék volt. A Fran­cois fivérek is szőlőtermelők vol­tak, mert mégiscsak az az igazi, ha látja az ember, hogy miből csinálja a pezsgőt. Vettek hozzá persze máshonnan is „szűretet", mert többféle bor kell. A tőké­ket 1921—22-ben vágták ki, a há­ború alatti permetezések elma­radása miatt. Ezért csodálkozik Francois pe zsgőborgyár, Budafok. Francois Champagnerfabrik, Budafok. Pinclcr észlet. — Kellerabtheilung 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom