Budapest, 1983. (21. évfolyam)
5. szám május - Hollós László: A császár kegyelméből — Ferencváros
HOLLÓS LÁSZLÓ A császár kegyelméből - Ferencváros „Becsületre méltó értelmesek és gondosak! Teljesüljön azoknak a pesti polgároknak őszinte óhaja, akik a Kecskeméti kapun kívül fekvő külvárosukat örök emlékezetül Ő legszentebb Fenségének nevéről kívánják elnevezni." 1792. december 4-én „néhány kebelbeli lakosnak legalázatosabb" kérésére a kerület I. Ferenc császártól a Ferencváros nevet kapta. Akkoriban a városrész nagyobb felét még kukoricások, virág- és konyhakertészetek foglalták el. A lakosság jobbára zsellérekből, jobbágyokból, a külső részeken német ajkú majorosokból és telepesekből állt. Később szlovákok is költöztek ide, s a többnyelvű Ferencvárosban kialakult a kézműipar. A tűzvészek, árvizek, pestis- és kolerajárványok alaposan visszavetették a kerület fejlődését. A múlt század közepén ezt írta a krónikás: „.. .a legkisebb és legtekintélynélkülibb a pesti külvárosok közül, nyilvános és nevezetes építményekben szegény, távol esik a hídtól és minden közlekedés szempontjaitól ... Jövendője tehát leginkább nemesitett marhatenyésztés és terjedelmes kert és mezei munkálkodás leend..." Aztán a jóslat cáfolataként fokozatosan gyárnegyeddé fejlődött a kerület. Sorra létesültek az üzemek. 1840-ben Zwack János Soroksári úti gyára adta meg a jelt. Vidats István és fia, János is itt alapította meg az első magyar mezőgazdasági gépgyárat. A múlt század húszas éveiben az irodalmi élet egyik központja éppen a Ferencvárosban, Bártfay László Üllői úti lakásán volt. Az egykori Ferencváros macskaköves utcái, zsalugáteres, muskátlis ablakai, hangulatos kiskocsmái, zümmögő malmai, gyárai sok művészt megihlettek. Hosszabb-rövidebb ideig a kerületben lakott többek között Arany János, Dési Huber István, József Attila, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Táncsics Mihály, Xántus János és Móricz Zsigmond is, aki 1933. november 17-én írta a Pesti Naplóban: „Budapestnek a legkülönösebb sorsú kerülete a IX. kerület ... Ebben a városrészben még csak meg sem jelent az európai városélet... nincs egyetlen jó kávéház... az utcák sötétek és félelmesen szennyesek... Termény- és emberraktár az egész kerület..." A XX. század elején a kerület az alföldi szegénység és a pályakezdő fiatal értelmiség — ahogy Krúdy írta: „a kis mellékutcák harmadik emeletén nagy szegénységben meghúzódó könyvcsináló emberek" — felköltözésével a város „kapujává" lett, s az első világháború előtt már 80 ezer lelket számlált. 1945-ben a sérült lakások száma megközelítette az ötezret, kb. 500 pedig megsemmisült. A Ferencvárost a többi kerülettől eltérően éles határvonalak választják el szomszédaitól. 12,53 négyzetkilométernyi területét a Duna, a Tolbuhin körút, az Üllői út és a Határ út fogja közre. Ennek a hatalmas, sokarcú városrésznek a bemutatása elég reménytelen vállalkozás. Riportomban mindenesetre megpróbáltam felvázolni „egyéniségét". Hol is kezdjem hát ? Talán ott, ahol Pajzs Ödön 1979-ben e lap decemberi számában írását befejezte: a kerület szívében, a Bakáts téren. Itt magasodik, körös-körül házaktól övezve a Ferencváros neoromán „katedrálisa", a Bakáts téri római katolikus templom. Ybl Miklós tervei alapján 1867-ben kezdtek hozzá építéséhez, s 1879-ben szentelték föl. Belsejét Than Mór és Lötz Károly freskói, Stróbl Alajos, Ferenczy Béni, Szász Gyula és mások szobrai, domborművei díszítik. Sokáig a főváros legszebb, legharmonikusabb templomának tartották, aztán, ki tudja, miért, elvesztette a „hivatalos" műértékelők érdeklődését. Dr. Kardos József, a templom plébánosa három éve tanácstag a kerületben. — A kettőt nem lehet különválasztani, mi az egész embert szolgáljuk. Hozzám bárki eljöhet, világnézetétől függetlenül tisztelem. Nem napi áldozókat akarok nevelni, hanem olyan embereket, akik valóban mindig emberek tudnak maradni. A tiszta emberséget nagyon nehéz megtalálni. Végeredményben a tanácstagság is misszió. — Ami a Ferencváros hallatán hirtelen eszembe jut, az a Nagycsarnok, a régi kisiparosok, a József Attila-lakótelep, ahol jól érzik magukat az emberek, az öregek szép napközi otthonai, a sok gyermekintézmény, a vágóhidak — a főváros „éléskamrájának" is neveznek bennünket — és az a családias légkör, amely az egész kerületre jellemző. Sajátosság még a Ráday utcai református teológia és a Knézits utcai katolikus leánygimnázium, a Patrona Hungáriáé. Nagyon szép, amikor az úrnapi körmeneten háromszáz egyenruhába öltözött kislány felvonul. A kerület unitárius, evangélikus, református és katolikus lelkészei gyakran összejönnek, előadásokat tartanak. A templom százéves évfordulóján annyian eljöttek, hivők és nem hivők, hogy még a bíboros is sírt. Közvetlenül a főplébánia mellett található a IX. kerületi Tanács szépen rendbehozott, sárga épülete. Szabados László tanácselnök csöndes, szerény ember. Nehéz volt szóra bírni. — Nagyon összetett kerület a miénk. Azt szokták mondani: munkáskerület. A főváros középüzemeinek tekintélyes hányada itt működik. A fejlett ipari hálózat mellett egyetemeink, főiskoláink, általános- és középiskoláink, tudományos intézeteink, nagykereskedelmi vállalataink és könyvtáraink vannak. A Ferencvárosban a korszerű lakóteleptől a régi elavult lakásig minden megtalálható. Itt csak a rehabilitáció segíthet! — Mi lesz a sorsa a középső Ferencvárosnak? — Nagyon elöregedett városrész ez, százszázötven éves épületei is vannak. A kis, földszintes és egy-két emeletes házak szoba-A Nagycsarnok
