Budapest, 1983. (21. évfolyam)

4. szám április - Bogárdi Márta: Perújrafelvétel — per nélkül - B. P.: Évfordulónaptár műszakiaknak

FÓRUM A Centrál-ügy Perújrafelvétel — per nélkül Mást jelentenek a régi épületek azoknak, akiket megélt vagy könyvekből összebúvárkodott emlékek kötnek egy házhoz, szobához, és mást annak, aki a helyiségekkel gazdálkodik. Nem csak lakáshiánnyal küszködünk. Vállalatok, intézmények is szorongnak szűkre szabott irodákban, minimális igényeket sem kielégítő épületekben. Nyilvánvaló, hogy annak a bizonyos „helyiséggazdálkodónak" sincs könnyű dolga. Ráadásul egy-egy régi épület esetében az ütközőgazdasági érdekeket oly kor tetézheti (?) valami, ami forintban nem mérhető: a nemzeti múlt, a közös emlékezet. így érvelt Nagy Elemér tavaly júliusban a Budapestben, Zuboly és a Central kávéház című írásában: „Fővárosunk régi épületeit múltjukhoz méltóan kellene megőriznünk, gondoznunk és használnunk. Értékük nem független a hozzájuk kötődő történelmi eseményektől" Igen, a Centrál kávéház az egyik jellemző példa. Egyike irodalomtörténeti „kegyhelyeinknek", melyek úgy-ahogy fönnmaradtak. A kávéházakat pestisként pusztító 1949-es év után a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat költözött ide, majd egy terményforgalmi cég, melynek jogutódja, a TERIMPEX Állat- és Terményforgalmi Vállalat, ma is a ház gazdája. Kivéve az egykori Szép szokás, hogy megünnepeljük nemzeti nagyjaink és történelmi sorsfordulóink emléknapjait. Az évfordulók sorából azonban rendszerint hiányoznak a műszaki és a természettudományok eseményei. Pedig azok is fontos fordulópontjai nemzeti kultúránknak; több mint sajnálatos, hogy legjobb esetben is csak egy-egy szakma belügyének tekintjük megünneplésüket. Hogy ez másként legyen, annak érdekében fontos lépést tett a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. Kiadta a műszaki és természettudományok 1963-ban esedékes évfordulóinak listáját, olyan szócikkekkel bővítve, amelyek olvasmányosan foglalják össze egy-egy kiemelkedő személyiség életútját. Á kötet bevezetőjében megfogalmazott ígéret szerint ez a munka egy sorozat első darabja, s ezentúl minden esztendőben elkészítik az esedékes folytatást. Rendkívül érdekes olvasmány ez a sok erőfeszítés árán és sokak közreműködésével megalkotott évfordulónaptár. Meg-Centrál földszinti teremsorait, merthogy azt a Paprikaközpont kivonulása után Metró kultúrotthonná nyilvánították. A Metrótól az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez került, és több mint egy évtizede diákklubként működik. Az egymást váltó terményforgalmi vállalatok (és jogutódjuk, a TERIMPEX) mindig is szerették volna megszerezni az egykori Centrált, hiszen azt eredetileg nekik juttatták az épülettel együtt. S aki ismeri a TERIMPEX kamra nagyságú irodáit, ahol négyen-öten is szoronganak, az nem csodálkozhat ezen. Nem lehet mindegy az sem, hogy a mezőgazdasági kivitelünk jelentős részét szervező cég milyen körülmények között fogadja ügyfeleit. A külkereskedők elsősorban reprezentatív célokra szerették volna megkapni a patinás kávéház hangulatos helyiségeit, amelyek megőrzésében a TERIMPEX is jelentős szerepet játszott többek között azzal, hogy felhívta rá a Vendéglátóipari Múzeum figyelmét, így nyilvánították védetté a kávéház belső terét 1972-ben. Ugyancsak Nagy Elemér írta említett cikkében, hogy a pesti verebek híradása szerint az Eötvös-klubnak mennie kell, helyén a külkereskedelmi vállalat épít „összkomfortos alkuszfülkéket". A kósza híreket győződhet erről bárki, aki a kezébe veszi. Kedvcsinálónak néhány érdekesség. Pontosan kétszáz éve alapította híressé vált nyomdáját Trattner Károly, s ugyanebben az évben, tehát 1783-ban született Bristolban William Tierney Clark, akinek a Lánchíd terveit köszönhetjük. Százötven éve történt, hogy az 1791-ben alapított Nagy Kristófhoz címzett patika (a Váci utca és a mai Kristóf tér sarkán) elsőként írta cégérére a nyelvújítók leleményét: gyógyszertárnak nevezve a virágzó üzletet. A fogékony tulajdonost Pregárd János Imrének hívták. Százhuszonöt éve annak, hogy befejeződött Ganz Ábrahám nagyöntödéjének építése — ma az Öntödei Múzeumnak ad helyet. Száz éve adták át rendeltetésének Csepel térségében a Budapesti „Elevátort", amely kora legmodernebb raktári és rakodóberendezésének számított. Ugyancsak 1883-ban alapította meg hazánk első konyakgyárát — Budafokon — Keglevich István. megerősíteni látszott az Esti Hírlap egyik tavaly év végi cikke, amely tényként közölte, hogy a diákklub az egyetem Szerb utcai épületébe költözik. De mi lesz a Centráüal? — kérdezték sokan. Hiszen, bármennyit áldozna is a külkereskedelmi vállalat a kávéház megóvására, mégiscsak elzárná a nagyközönség elől. Márpedig egy ilyen műemléket, az írók egykori törzsheiyét csak eredeti funkcióját megtartva érdemes megőrizni. Az érdekek kölcsönös fölvonultatása, szó- és levélváltás után, értelmes és becsülendő kompromisszum született. A diákklub elköltözik ugyan, de helyén az ELTE kávéház-éttermet létesít (amennyiben talál vendéglátóipari partnert). Ebben delente az egyetem oktatói ebédelnének, illetve esetenként a külkereskedelmi vállalat látná vendégül üzletfeleit. S a remélhetőleg eredeti nevére visszakeresztelt kávéházba talán a délutáni, esti órákban mindenki ellátogathat majd. Mint ahogy az egykori New Yorkban is tartanak hivatalos rendezvényeket, fogadnak turistacsoportokat, azért mégis kávéház maradhatott. S fura mód, ettől a külföldiek számára is még vonzóbb. Bogárdi Márta És egy hetvenötödik születésnap: 1908-ban készült el a Műegyetem első lágymányosi épülettömbje. Olyan kiváló építészek közreműködésével, mint Czigler György, Hauszmann Alajos, Petz Samu. A naptárrész után kerek, olvasmányos kis tanulmányok sorakoznak emberekről, intézményekről, eseményekről. Többek között Edvi Illés Aladárról, akinek 1896-ban jelent meg leghíresebb munkája: Budapest műszaki mutatója; Lechner Lajosról, a kiváló építészről; Than Károlyról, korának vezető kémikusáról; két nagyszerű repülőről: Kvasz Andrásról és Zsélyi Aladárról, a rákosmezei hőskor főszereplőiről; a pesti Szépítő Bizottmány működéséről; a lakihegyi adó felépítéséről; egyik első, akár természettudományinak is nevezhető folyóiratunk, a Magyar Könyvház alapításának kétszázadik évfordulójáról és tucatnyi más témáról. A kiadvány megjelenése fontos és értékes lépés. Hiszen egyetlen, nemzetünket és városunkat szerető ember számára sem lehet közömbös a múlt, amelynek megismeréséhez mindnyájunkat hozzásegített e kis kötet összeállításával a vállalkozó szellemű kiadó. B. P. Évfordulónaptár műszakiaknak 29