Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Mányi-Szabó Istvánné: Hitelrontás! - Szerkesztőségünk válasza: Valóban az?

HITELRONTÁS! Mányi-Szabó Istvánná vitacikke az alkoholfogyasztás adatairól Az alkoholizmus elleni harc — azonkívül, hogy jó néhány család égető magánügye — közügy. Ezt egyetlen jó szándékú állampolgár — lett légyen az irodalmár vagy közgazdász — nem vitatja. Az eszközök megválasztásában és azok rangsorolásában már lehetünk különböző állásponton és gondolatébresztő viták — akár folyóiratok hasábjain is — rendkívül hasznosak lehetnek a leghatékonyabb módszerek kiválasztásában. De azzal az igénnyel, hogy a célkitűzéseinket támogató honpolgár komolyan is vegyen bennünket, csak akkor léphetünk fel, ha a cél érdekében és nem egymással harcolunk. Könczöl Csaba két cikkében a „támadás" egyrészt a bőséges szeszesital-kínálatot biztosító kereskedelmet, másrészt a vásárlásokat bemutató statisztikát érte. Ami a kiskereskedelem kínálatának minősítését illeti, erről szakavatott módon már előttem ketten is szóltak. Csak egyet tudok érteni Nagy Györggyel és Kornai Jánossal, hogy a mesterséges áruhiány-teremtése nem lehet sem cél, sem eszköz. Ehhez a magam részéről csak annyit tennék hozzá, hogy egy nagyobb méretű árualap-korlátozás a nem alkoholista (hanem pl. vendégváró vagy ajándékozni kívánó) vásárlóknak okozna bosszúságot és a kínálat negatív megítélésére „ingerelne", márpedig egyelőre a nem alkoholista vásárlók vannak — szerencsére — többségben. Ugyanakkor az igazi alkoholistát ez kevéssé gátolná napi adagja elfogyasztásában, ugyanis amilyen leleményes a „rávaló" megszerzésében, olyan kitartó volna annak felkutatásában, és (bár nem vagyok ebben személy szerint szakértő) feltehetően a választék szűkösebb volta sem zavarná, törköly helyett cseresznyével (esetenként még sósborszesszel is) megelégszik. Ami a statisztika szerepét illeti, távol álljon tőlem, hogy e folyóirat hasábjain statisztikatanfolyamot kívánjak indítani, de a tisztánlátás kedvéért engedtessék meg néhány szó a hivatkozott statisztikai adatok tartalmáról. Először: Az „alkoholtartalmú italok" kiskereskedelmi forgalma valamennyi, boltban vagy vendéglátóhelyen eladott szeszes ital adatát tartalmazza. Természetesen a „bögrecsárda" a szó statisztikai értelmében nem üzlet. Másodszor: A kiskereskedelem szeszesital-forgalmából kiemelt fontosabb cikkek nem az alkoholizmus szempontjából minősíttetnek „főbbnek" vagy „mellékebb"-nek, hanem a forgalomban képviselt nagyságrendjük miatt (a kiadványainkban kiemelt főbb-ek a szeszesitalforgalomnak több mint 90%át képviselik), az „összesen" adatban pedig a kiemeltek mellett a „mellékebb" vermutok és kevertek értékesítése is szerepel. Végül: A forgalom és fogyasztás nem azonos fogalmak. A fogyasztás értelmezése a tágabb, mert a kiskereskedelmi hálózaton kívüli vásárlásokat és a saját termelésből történő felhasználást is tartalmazza, s ez egyes cikkekből (pl. borból) igen jelentős volumenű. De ezek az adatok is „csak" a számszerűsíthető valóságot tükrözik, a rendkívül bizonytalanul számszerűsíthető zugpálinkafőzést nem. Egyetlen statisztikus sem tagadná a zugpálinkafőzésnek az alkoholizmus szempontjából számba veendő voltát, de kiállna amellett is, hogy a statisztikailag nem mérhető volumen figyelmen kívül hagyása nem jelenti ugyanakkor a számba vett adatok valótlan vagy pontatlan voltát. A Statisztikai Hivatal presztízsét az adatok megbízhatósága kell hogy biztosítsa. Itt nem a tized százalékok pontosságáról, koránszerű fetisizálásáról van szó, hanem arról, hogy a mérhető adatok a folyamatok tendenciáit és nagységrendjét helyesen tükrözzék. Nem veszem zokon, hogy az alkoholizmus ellen jó szándékkal harcba szálló, magát irodalmárnak valló cikkíró nem járatos a belkereskedelmi statisztika rejtelmeiben, node statisztikus létemre én nem vállalkoznék annak nyilvános bizonyítgatására, hogy mondjuk Szerb Antal irodalomtörténeti megállapításai nem pontosak. Az alkoholizmus elleni harc olyan közügy, amelyben minden egyén és minden szervezet a maga eszközeivel vehet részt. A statisztika a maga sajátos eszközeivel áll a csatasorba: a számszerűsíthető valóság kendőzetlen és lehetőség szerinti operatív feltárásával a központi döntések megbízható előkészítésére törekszik. Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy a legjobb statisztika és a legkörültekintőbb adminisztratív intézkedések sem hoznak önmagukban eredményt, mint ahogy nem várható előrelépés ezek hitelrontásától sem. Ha viszont a cikkíró célja „az ellenfél" szóra bírása volt, akkor ez megtörtént. VALÓBAN AZ? Szerkesztőségünk válasza Mányi-Szabó Istvánné föltehetően csak stílusfordulatnak szánta azt a megállapítását, hogy cikkírónk, akivel vitába száll, nem járatos „a statisztika rejtelmeiben". De attól tartunk, hogy — ami a statisztika rejtelmeit illeti — nagyon is fején találta a szöget. Ahogy sorra közöltünk hozzászólásokat az alkoholizmus vitájához1

, kénytelenek voltunk elmélyedni a közrebocsátott statisztikai adatokban. S eközben az az érzésünk támadt, hogy — Csokonaival szólva — az alkoholfogyasztás is „Nagy kérdés, amelyet ha mélyen vizsgálok, Még több mélységeknek mélyére találok." Id. Nádas Béla szíves útmutatásával tanulmányoztunk néhány KSH-kiadványt, s olyan ellentmondásokra bukkantunk, amelyeknek feloldását bizalommal kérjük a statisztikusoktól, abban a meggyőződésben, hogy a világos értelmezés hozzájárulhat a helyzet reális felméréséhez, s ezzel közvetve segíti az egyre fenyegetőbb népbetegség, az alkoholizmus gyógyítását. A kézbe vett két kiadvány» adatsorokat közöl a szeszes italok termelésének és fogyasztásának alakulásáról. Mivel cikkírónk és Mányi-Szabó Istvánné között főleg a likőrök és más kevert italok tekintetében mutatkozott nézetkülönbség, szemügyre vettük az 1980-as Statisztikai évkönyv 165. lapján a szeszes italok termelési adatait. Az alkoholtartalmú italok közül a „nehezebbek" mennyiségi egységét abszolút szeszre átszámított hektoliterekben adja meg a táblázat (abs. hl.), a „könnyebbekét" 1000 (sima) literben. Az emberi fogyasztásra való 1. Könczöl Csaba: Klnílat rogyásig 1982/5, id. Nádas Béla: Nyílt levél Könczöl Csabának, 1982/7, Nagy György: Kínálat, de meddig! Könczöl Csaba: Mi „sok" mi „kevés"! Kornai János: Mit tehetnénk! 1982/9; Seregi László: Elhullunk az italfronton! 1982/12. 2. Statisztikai évkönyv 1980. KSH; a lakosság jövedelme és fogyasztása. 1960—1980. KSH. 32