Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 3.

Lovag alakja kulccsal és címerrel. 15. századi kályhaszem. Tihanyi Bence felvételei Medúzafős padlófűtésdugó. Major János rajza. Díszkályhások remekművei Első budai szemeskályháink a XIV. századból valók. Az egyik polgári lakóházban, amelyet Zsigmond idején bontottak le, a szoba sarkában egy szép, má­zatlan kályhaszemekből épített cserépkályha maradványaira akadtunk. Mélyített, négyszögle­tes tányérok, körte alakú (ún. csöcsös) csempék, pohárszerű, mély elemek díszítették törzsét. Felső párkányát gótikus, három­levelű lóherés oromdísz ékesí­tette. E — majdnem teljes egé­szében megmaradt — kályha ko­rát pontosan ismerjük: Nagy La­jos király pénzével (1342—1382) együtt került elő. Más kályhák is maradtak az Anjou-korból! Újabban négy olyan cserépcsempét találtunk, amelyen az Anjouk töredékes liliomai, a régi magyar címer kettős keresztje s régi országcíme­rünk ún. pólyái láthatók. Zsigmond korától — leleteink tanúvallomása szerint — a leg­változatosabb motívumokkal dí­szített cserépkályhák tömegét készítették. A csempéken meg­jelenik a király-császár, Zsig­mond alakja, címerei, az általa alapított Sárkányrend jelvényei­vel együtt. Ekkor már színes má­zakkal futtatják be a csempéket. A század végén a többszínmá­zas csempék technikáját is alkal­mazzák. .Anjou-kori cserépkályha. Major János rajza, Szebényi Judit rekonstrukciója Bakos Margit reprodukciói 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom