Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 3.

XV. századi csempéink iparművészeti remekművek. A csempegyűjtemény a Budapesti Történeti Múzeum egyik legjelentősebb leletegyüttese, s magas művészi színvonala, forma- és színgazdagsága, változatossága, sokasága révén az egyik leggazdagabb ilyen jellegű gyűjtemény Európában. Csempéinken megjelennek királyaink, az ország, a társországok, a dinasztiák címerei, a királyi udvar alakjai: lovagok, dámák, szentek — és bolondok. 1980 őszén a Nemzeti Galéria nyugati oldalbejárója előtti térségben (ott, ahol most ifj. Vastagh György Csikós szobra áll) újabb, eleddig ismeretlen, többszínmázas csempékre és csempetöredékekre akadtunk. Udvari lovagokat ábrázolnak, a XV. század végének díszes, színes viseletében. Ezúttal először mutatjuk be őket! (Lásd a hátsó borítót is!) Készítőik Mátyás uralkodásának végén vagy a Jagello-kor (1490—1526) elején dolgoztak Budán a királyi udvarnak, illetve Esztergomban az érseki palotának, Estei Hippolit érseknek (i486—1495), Beatrix királyné unokaöccsének vagy Hiprolit utódának, Bakócz Tamás bíborosnak, Mátyás főkancellárjának (+1521) a megbízásából. 14. századi padlófűtő berendezés. A margitszigeti domonkos kolostor ásatása nyomán rekonstruálta: Feuerné Tóth Rózsa és llosfai József. Csiholó acél a 14. századból Zsigmond kori kályhaszem töredék Csehország és Magyarország címerével 37 Reneszánsz kori koppantó Cserép mécsestilak és gyertyatartók a 13—14. századból. Boldizsár Péter rajza