Budapest, 1982. (20. évfolyam)

1. szám január - Szakolczay Lajos: A 700 éves Rákospalota mai gondjai

A „Sódergödör" házai gáneröböl megvalósuló lakások száma. így természetesen a kettő közötti arány is megváltozik. A magánerőből megvalósuló lakásépítés keretében növelni kívánjuk a telepszerű, több szintes konstrukciókban épülő lakások számát. A Fővárosi Tanács VI. ötéves tervében kerületünk az alábbi részletezésben szerepel: Újpalota (501-es épület): 84 (tanácsi célcsoportos); Ifjúgárda úti lakótelep 494, Énekes úti lakótelep 1024, Landler lakótelep 700 — az utóbbi három mind telepszerű magánerős — lakás. A tervidőszakban 376,4 millió forintot fordíthatunk lakóházak felújítására, ami kb. 662 lakás felújítására és karbantartására elegendő. — Mennyi a lakásigénylők száma a kerületben? Ötezer körül mozog. Említettem már, a Sódergödörben lakók helyzete a iegsanyarúbb. Az egész telep úgy néz ki, mintha a századforduló táján lennénk. Az apró parcellákon — a 149 lakásból mindössze 13 van állami kezelésben — nincs csatorna, némelyüttvíz sincs. Az elektromos vezeték légvezetéses. Korábban megjelent egy újsághír: a telepet szanálni fogják. Százával kaptuk a telefont, és sajnos mindenkinek azt kellett mondani: a Sódergödör ügye kerületi ügy, ahogy megoldás kínálkozik, — s ehhez nem kevés pénz kell — azonnal lépni fogunk. — Többen panaszolták, hogy az új lakótelepen nincs művelődési ház, mozi, szűkösek a művelődési körülmények. — Ami igaz, az igaz, a tervbe be nem építhető legfontosabb igények közt szerepel egy művelődési objektum létrehozása, csakúgy mint a városközpont építése, a Rákos úti szakrendelő bővítése, az iskolaorvosi rendelők fejlesztése. Pénz, kapacitás hiányában mindezek későbbre tolódnak. Ahogyan megváltoznak körülményeink, azonnal élni fogunka lehetőségekkel. Az Újpalotai Szabadidőközpont valamelyest igyekszik a gyatra művelődési körülményeket áthidalni — filmvetítésekkel, szabadtéri rendezvényekkel, peremszínházi bemutatókkal, különféle előadásokkal. Nem olyan régen még fedél sem volt a fejünk fölött, ma már elmondható: lelkes gárda dolgozik, ha kis területen is. Lehet itt lemezt hallgatni, olvasni. Persze az egésznek inkább koordinációs szerepe van. Egy-egy párthelyiséget, iskolát is megnyitottunk a nagyobb rendezvények előtt. Az igazi megoldás valóban egy művelődési komplexum lenne kiállító- és színházteremmel, könyvtárral, klubszobákkal . . . — - Miért szüntették meg a meszsze földön hires cigány klubot? Szó sincs róla, hogy megszűnt. Tévesen tájékoztatták önt. Éppen a napokban tárgyalta a klub munkáját egy fővárosi bizottság: színesnek tartalmasnak találta. De a cigányújság megszűnt. Valóban, anyagi körülményeink nem tették lehetővé a Rom Som megjelenését. A papírkorlátozás miatt a kerület lapja is csak kétszer jelenik meg évente a korábbi négy helyett. — Egy újságcikkben azt olvastam, hogy a kerületben igen magas, ?i,5 százalékos azoknak az aránya, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. — Nem tudom elhinni, de majd utánanézek. Nem lehet igaz. Ez régen is kulturált terület volt. A statisztika, természetesen majd kimutatja. — Végül pár személyes kérdést szeretnék föltenni; kedvenc olvasmánya ? Az útleírásokat kedvelem leginkább, meg a történelemmel foglalkozó müveket. — Cím szerint említene egyet? Például Marco Polo. Van-e kedvenc időtöltése, hobbija? — Barkácsolni szeretek és kertészkedni. Minden „szakipari" munkát elvégzek, ami a lakásban adódik. — Melyik csapatnak szurkol? Két csapatom van: az egyik a kerületünkben levő Volán SC, de a másik sincs messze, az Újpesti Dózsa. Ha egymás ellen játszik a két csapat, melyiknek drukkol? Mindkettőnek. Mennyi az ön havi fizetése? Fontos ez? Csak annyiban, hogy — ha nem titok ez is egy adat; tájékoztat, árnyalja az összképet. Tízezer-egyszáz forint. - Köszönöm a beszélgetést. Szakolczay Lajos A régi palotai viselet már csak a múzeumban látható Kiállítás a Pollak Antal Úttörőházban 7