Budapest, 1982. (20. évfolyam)
2. szám február - Szakolczay Lajos: „Az idén nem mentem sehová” Beszélgetés Korniss Dezsővel
Az idén nem mentem sehová..." Beszélgetés Korniss Dezsővel Németh Lajos írja egyik tanulmányában: „A magyar kultúra nagy folyamatában kirajzolódik egy olyan vonulat, amelybe valamiképp beletartoznak a reformáció prédikátor írói, Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Arany vagy a »Korniss Piktor úr képeihez« konzseniális verset író Nagy László, a vármegyei klasszicizmus, a népművészet klasszikus korszaka, Izsó bozzettói, Kodály »Psalmus Hungaricusa«, Bartók mikrokozmosz sorozata — és sorolni lehetne a példákat. Szemlélet és arány, sajátos mértékrend, óda-veretű hang rokonsága ötlik fel a különféle neveknél. Korniss valamiként érintkezik ezzel, úgy avantgarde, hogy azért a hagyományból is táplálkozik. Beszélhetünk műveivel kapcsolatban Mondrianról, a holland kultúra hatásáról, a hard edge-ről, a kalligráfiáról — mind igaz, de ahogy Korniss ezeket asszimilálja, abba könyörtelenül beleszól egy évszázados hagyomány, történelmileg kialakult kultúra, annak önreflexiója, és ábrázoljon szerb temetőt, Miska kancsót, pásztort, rablót, szűrmotívumot, vagy fesse csupán színes csíkok vonulatát, csurgatott kalligrafiát, e tradíció bélyegét le nem vetheti és anélkül, hogy erről nyilatkozna, vallana, műveiben érzéki-konkrét »evidens önadottságában«, tisztán evidensen benne van, aki átélte a magyar kultúrának ezt a nem kizárólagos, de egyik kardinális részét alkotó hagyományt, az a tiszta szemlélés során ezt magától értetődően tudomásul veszi és nem csodálkozik rajtamint ahogy nem csodálkozik Csokonai költészetének a kulturális kötöttségén vagy a népművészet egyszerre társadalmi és természeti etnikai vonásain. Hogy ez nem elzárkózás, provinciális lemaradás, a fejlődés perifériáján etnikai sajátosságok dédelgetése, a manapság divatos archaikus mítoszkutatás és drámai hang mellett telivér humor és irónia is lakozik benne — azt Kornissnál felesleges is hangsúlyozni. Hiszen kevés »európaibb« művészünk van, mint ő, műveiben asszimilálta a francia szürrealizmus gondolatkörét, nem egyszer vetődött fel műveivel kapcsolatban a szakirodalomban Miró vagy kalligráfiáinál Pollock neve — és folytathatnánk az ismert tényeket. Asszimilálta az európai kultúrát, de mégis mindig tagadhatatlan a magyar kultúrához kötődése. Program ez? Kétségkívül az is, de még inkább adottság, mint ahogy az anyanyelv az. Képzavar rejlik bennem, de jobban nem tudom megfogalmazni: a vizualitás nyelvén Korniss beszél magyarul a legszebben." Új lakásában keresem, a Himfy utcában. Bauhaus-ház, tágas szobák, nagy felületű ablakok. Elsősorban a jól kiképzett tér és a világosság szembetűnő; ötven év előtt is tudtak — vagy talán csak akkor tudtak igazán — kényelmes otthonokat tervezni és építeni. A padlón frissen készült képek: szitanyomatok és montázsok. Itt is tökéletes a rend, Korniss Dezső nem ismeri a hányavetiséget. — Pár napja volt a 73. születésnapod, hányan köszöntöttek meg barátaid, ismerőseid közül? — December elején nyílott egy kiállítás a Fészekben: Új szenzibilitás. Vujicsics D. Sztoján mondta a megnyitó beszédet, s a fiatalok és még fiatalabbak nevében föl is köszöntött. Aztán még Keserű Ilona és a Fészek könyvtárosa, Molnár Éva, aki tulajdonképpen összehozta a mellettem még kilenc fiatalt szerepeltető tárlatot. Másnap még Hegyi Loránd és felesége is gratulált, ők itt voltak nálam. — S az idősebbek közül? — Senki. Senki. — Nem tudják, hogy mikor van a születésnapod, vagy más okból nem közelednek? Egyetlenegy barátod sem... — Egy sem. Azelőtt régebben csak föl-fölhívtak telefonon; s mi „decemberiek" — Németh Lajos, Keserű Ilona, Nádler, egyszóval, akik decemberben születtek — találkoztunk is tavaly. Keserűnél verődött öszsze a társaság. Az idén nem mentem sehová, most már nem bírom a dohányfüstöt, s egy nagyobb társaságban, ugye, ez elkerülhetetlen. .. — Táviratot sem kaptál? — Táviratot sem. — És levelet? — Levelet sem. — Se hivatalos helyről, se magánszemélytől? — Sehonnan. Egyedül a Fészek Klubban összegyűlt vendégsereg üdvözölt. Azt hiszem, Hegyi rendezte, hogy így legyen. Állítólag meg is tapsoltak. — Oda sem tudtál elmenni? — Fáraszt a tömeg, s olyankor azt veszem észre, hogy egyre kevesebb az oxigén. .. meg — említettem már — a füst is zavar. — Visszavonultan élsz? — Majdnem egész nap itthon 24