Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Miklóssy János: „A Váci utcán, fényes délben”

Divatkép a Növilágból kai németesebbnek látszik, mint amennyire az". (Utcai hangversenyek. Magyar Világ, 1866. máj. 24.) Mindenki magyarul beszél — jegyzi meg ezzel szemben az 1885. évi országos kiállítás létrehozásán fáradozó munkások, mesteremberek, irányítók és rendezők szavára figyelve. (A ligetvárosban, Vasárnapi Újság, 1885. máj. 3.) A polgári típusú életforma térhódítása átformálja az emberek tudatát. „Bécsnek — írja — 6-700 ezer lakosa van, Budapestnek csak 200 ezer. Az osztályok, sőt egyesek, ismeretesek még ez utóbbiban, míg Bécsben már az aristocratia csak saját salonjaiban úr, az utcán — elenyész, beolvad." (Pest és Bécs. Bécsi Híradó, 1865. jun. 10.) „És ami a legcsodálatosabb — ezt már A ligetvárosban olvashatjuk az országos kiállítás készítőiről — ezek a sürgő-forgó emberek, akik közül járatlan szemnek puszta tekintetre, külsőjük után lehetetlen kiismernie, hogy melyik a gróf, a pincér, melyik a milliomos, melyik a kiskereskedő." A hőn várt polgárosodásnak árnyoldalai is vannak, szociális és köznapi értelemben egyaránt. Budapest a legkisebb az európai nagy központok közűI", de egyszersmind a legbüdösebb és legegészségtelenebb nagyvárosa az öt világrésznek (Budapest környéke. Pesti Napló, 1872. jún. 28). Halandósága kétszer nagyobb, mint Európa népesebb városaié. (Mulatóhelyeink a fővárosban. Vasárnapi Újság, 1880. júl. 25.) „Üdülőhelyein" (Városliget, Füvészkert, Orczy-kert) bűzhödt mocsarak rontják a levegőt. A Svábhegyre, Zugligetbe másfél óra az út. És micsoda út! Másfél fontra becsülhető a por adagja, amit elnyel, míg kiért az odautazó. A főváros lakosságának századrésze hűs fenyvesek és havasok alján tölti nyári hónapjait. A többi is megérdemelné, hogy számára egészséges levegőjű kirándulóhelyről gondoskodjanak. Pest kerületét — hangzik a javaslata — erdővel kellene „beszegetni". Viharok idején homokfelhő süvít a városon keresztül — a Rákosok jóvoltából. Erdő helyett, nem ügyelve az uralkodó szélirányra, gyárkéményekkel telepítették körül Pestet, s ezek teszik elviselhetetlenné a levegőjét. A közállapotokkal foglalkozó írásai mellett érdekesek a városi kisemberek életéről tudósító tárcái is (A kávé legény. Magyar Világ, 1866. máj. 9., Utcai Hangversenyek. Ugyanott: 1866. máj. 24., Vendéglők — Magyar pincérek. I—II. 1866. jun. 13., 15.). Vajdánál — Aranyhoz hasonlóan — egy újfajta, a népies-nemzeti irány alkotásaitól idegen világ, a városi népélet felfedezésének lehetünk tanúi. A városi költő életét éli ő maga is (bikali, palicsi vadászatai legföljebb intermezzók). Szívesen éjszakázik — tisztelőitől körülülve — a Hatvani és a Szép utca sarkán álló Kammon Kávéházban, nyáron a Hangli-kioszkban látják tiszteletet parancsoló alakját. Felesége főztjénél jobban kedveli a Szikszay vagy az Elked vendéglő ebédjeit (erről hitvese, Bartos Róza kéziratban maradt emlékiratában panaszkodik). Kapucinere mellett, újságokba temetkezve gyűjti össze a Vasárnapi Újság mellékleteiben, a Politikai Újdonságok ban vagy a Képes Néplapban sebtében közreadott heti szemléinek anyagát, a „sírhalmokat" (ő nevezte 1gy), melyek alá „egy meg nem született költemény eszméje, hangulata, mint megannyi villi van temetve". Talán ezeknek a — létfenntartási okokból élete végéig gyártott — politikai szemléknek a monotóniája apasztja Budapesti életképé nek, a Találkozásoknak újszerű lendületét is (A Váci utcán, fényes délben, / Úgy fél tizenkettő után / — Szép olvasónő a vidéken / Ez neked prózai talán?"). Évekkel ezelőtt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár méltán népszerű kezdeményt indított útjára. Egymás után jelentette meg jeles íróink Budapesttel való kapcsolatát gazdagon dokumentáló köteteit (Arany János Budapestje, Krúdy Gyula Budapestje). Vajda kimaradt a sorból. Nem a könyvtár figyelmetlensége, hanem a kötetet gondozó Kátiné Pásztor Mária halála miatt. Legyen hát jelen írásunk szerény pótlása a meg nem jelent műnek. „Mindent egynek, másnak semmit" — emelte égnek öklét Vajda a múzeumkerti Arany-szobor elkészültekor. Ne kényszerítsük ismét haragra szellemét! 22